Írtunk ugye a minap a külső D-2-es raktárról, ahonnét az a sok szépség előjött. Volt ott Fu Mb4 Samos is, amely valahová “felfelé” vándorolt. Új tulajdonosa (és köztiszteletben álló ápolttársunk) kattintott róla pár fotót – ezt osztjuk meg most nagy szeretettel az amateurtársaknak…
A készülék már életjeleket produkál… 🙂
Jáky Józsefre szokás úgy hivatkozni, mint a magyar radarfejlesztés atyjára. Minden tiszteletünk mellett ez a “tény” nem állja meg a helyét, hiszen a kiváló katona-mérnök ugyan kormánybiztosként tényleg felmérhetetlenül sokat tett a hazai lokátorok gyártásba viteléért, de az “atya” kifejezés sokkal inkább illik Bay Zoltánra és kollégáira, mint rá. HA8QC Wlassits Nándornak a témát feldolgozó kiváló könyvét egyébként mi magunk is bemutattuk a közelmúltban – s mivel abból minden szépen kiderül, nem ismételnénk az ott közölteket. S ha már itt tartunk, ezen digitális kikötő is sokat foglalkozik a kérdéssel…
A kiadvány djvu-ból PDF-re formázásáért HA2TO Árpádot illeti a köszönet!
Egy raritét’ kiegészítő – és nyálcsordítóan szép illusztráció – HA5IT Tamás barátunk kollekciójából
Legendás lomhalom az R-104. Létezett belőle sokféle kiszerelés – igaz, ezek döntő többsége mára eltűnt az idők homályában. Most azonban egy remek diafilm révén föleleveníthetjük a régi, szép időket… 🙂
A djvu fájlból PDF-re történt konvertálásért HA2TO Árpádnak mondunk újfent hálás szívű köszönetet.
Egy R-104 a radiomuseum.hu kollekciójából
Létezik ugye a külső D-12-es raktár, ahonnan például a Collins R-399 előjött vagy ahonnét Ádám barátunk csöve is származik, aztán van a D-13-as is, amely egy csomó fantasztikus lomhalommal ajándékozta meg úgy két héttel ezelőtt Sanyi barátunkat. Persze önként jön a felvetés: ahol van D-13 – ott lesz D-1, -2, -3 és így tovább ki tudja meddig… 🙂 Most egy nagyon kedves amateurtársunk tippje nyomán, másfél esztendős várakozás után végre bekukkanthattunk a külső D-2-be, ahol egészen elképesztő kollekcióra bukkantunk…
No? Ugye hogy ugye?! 😮 (MwEc második világháborús Wehrmacht vevőkészülék csodás állapotban. S ha jobban megnézzük e fotót, akkor felfedezhetünk ott más raritásokat is…)
Szokás mondogatni, a gyűjtő egyik mutatója a könyvtárának a nagysága. E kitételen persze lehetne vitatkozni, de mi most mégsem a polémia irányába óhajtunk elkanyarodni…
Egy szépen megmaradt rádió (A fotó a radiomuseum.hu oldalról származik)
Újfent hálás szívvel köszönjük HA2TO Árpádnak a pdf formátumba történt konvertálás terén nyújtott gyors és szakszerű segítségét!
Ezt a cikket három ember jegyzi: Török Sándor főhadnagy barátunk, HA5IKS Pisti és HA5CBM Miklós. Tegnapi célunk az R-253 felélesztése volt Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján. Lelkesedésben nem akadt hiány, így célt értünk. Persze kontakthibák még akadnak, de a lényeg már hallható! 🙂
Ez sem tegnap gyártotta az Alexandrov Üzem!
Mint azt tőlünk megszokhattátok, a HA5KDR súlyt fektet a kezdők támogatására, a gyűjtők istápolására. Mivel (egy-két szánalmas amatőrt leszámítva) senki nem tudhat mindent, s senkinek sincs minden a birtokába, rendre megosztunk olyan tartalmakat, melyekkel az ápolttársak előrébb juthatnak. A hajtás után egy ilyen anyag érkezik…
Frissítés: hála HA2TO Árpádnak, immár PDF-ben egyben is letölthető az anyag!
Egy klasszik lúgos akkumulátor… 🙂
Barátunk, Sanyi meglepő kincsekre bukkant a közelmúltban egy külső D-13-as raktárban. Az alábbi tizenegy darab kép és a hozzá tartozó pár sor azt kívánja szemléltetni, hogy a huszonegyedik században is lehet kincsekre lelni, csak keresni kell őket… 🙂 Sanyi barátunk természetesen örül – érezzünk együtt vele mi is!
Kezdetnek mindjárt itt van egy R-30-as adó…
Ez az írás bevallottan nem az amateuroknak szól. Oka pedig annyi, hogy őket az esetek nagy százalékában értelmetlen győzködni a rádiózás hasznosságáról és értelméről. (Szomorú kivételek persze sajnos folyton akadnak.)
Duna-kanyari életkép egy ifjú ápolt otthonából. A jelmondat világos: Tungsram csővel is jó a rádió! (Persze, tudjuk, a szlogen eredetileg a Patay Imre által alapított Vatea gyárat emlegette, de az sajnos régen odalett és az R-30 vevőben nem is azok dolgoznak.)
Manapság divat leszólni az állami fenntartású közgyűjteményeket. A HA5KDR vezetésétől és tagságától ez a megközelítés igen messze áll – olyannyira, hogy, mi magunk tettünk és teszünk (Apátistvánfalva 2017, 2018) sokat azért, hogy népszerűsítsük a katonai és határőr múltat, annak technikáját – például ilyeneket. Aki évek óta követi tevékenységünket tudja, több közös kiállítást tartottunk a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum márványtermében – most pedig az együttműködés újabb szintjét léptük meg.
Útban a legrangosabb kiállítóhelyre, amire egy gyűjtő vágyhat…