Beállítottuk a szelepsort – azaz az R-392 Collins felélesztése by HA5IKS és HA5CBM

Hát kérjük tisztelettel, ez maga a mechanikai csoda! Ez szinte már nem is rádió, hanem motorba oltott lomhalom! Szokás mondani, a német és a szovjet mérnökök is tudtak érdekes cájgokat alkotni, de az amerikai kollégák sem mentek a szomszédba néhány csodás ötletért! Hát nem gyönyörű?

Két különleges rádióval érkezett a legutóbbi, kiválóan sikerült Military Weekendre HA1SX Balázs. A Collins cég által gyártott R-392-es vevők a tulajdonos elmondása szerint nem működtek tökéletesen. Ebben volt is némi igazság, ám ez már a múlt, hiszen a szentendrei Altiszti Akadémiára került masinákat Pisti és Miklós megjavította. Az eset (szerencsére) nem jár óriási tanulságokkal, pusztán arra gondolva osztjuk meg a történteket a nagyérdeművel, hogy ha valaki efféle lomhalom birtokába jut, akkor ne ismeretlenül álljon neki a szervizelésüknek.

Elektroncsöves, 26 Voltról megy, az AM és a CW mellett tudja mindkét SSB üzemmódot, akad beépített szűrője, műszere s legfőképpen pedig dög nehéz, hiszen 23,7 kilogrammot (52 lb 3,2 oz) nyom – tömören leginkább így írható körül a Collins cég R-392-es vevőkészüléke. (A súlyos ápoltakra való tekintettel iktatjuk a méreteit is: 295x295x360 milliméter (a pipifaxosaknak: 11,6×11,6×14,2 inch).) Szerintünk tetszetős, bár ez az állítás – tudjuk – relatív. Mert hiszen mi lehet szép egy efféle vastömegcikken? Esetleg a gombjai? Vagy a kocka formája? Netán a színe?
Maradjunk annyiban, nem indokoljuk, csak állítjuk, oszt” tsók.

Ha a skála mínúszba fordul, egy piros negatív jel figyelmezteti a kezelőt…

Lássuk tehát, mi is a sztorija ennek a két csodás masinának? HA1SX Balázs hosszú évekkel ezelőtt jutott hozzájuk, s elmondása szerint éveket pihentek a külső D-13-as raktárában, mielőtt nagy könyörgésünkre előszedte őket. S ha már napvilágra jöttek, hát betette őket szépen a kocsijába, s elhozta az utóbbi idők legjobb Military Weekendjére azért, hogy aztán mi hazavihessük azokat. A két cájg természetesen Szentendrére, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájára került, amely tudvalevőleg az ország egyetlen laktanyai, de civilek, azaz a HA5KDR által fenntartott rádióállomása.
A készülékek közül az MW-n az egyik bizonyult működőképesnek, míg a másik inkább csak zúgott, mint szólt. Miután a katonai rádióállomáson elvégeztük a beépítést és a vezetékezést, ráeresztettük a jelet, s a lomhalom szinte megtáltosodott. Ami persze nem is csoda, hiszen a hegyen csak egy, alig tizenöt méter hosszú TBK vezetéket adtunk neki, aminek a másik vége alig hét méter magasra került, a hasa pedig olykor a földet és a bokrokat verte.
S valljuk be őszintén, e felállás mindennek titulálható, csak ideálisnak nem.

Mondjuk ez a felvétel nem a hegyen, hanem az Altiszti Akadémián Szentendrén készült, de a lényeg azért átmegy: a hang csodás, a fíling utánozhatatlan! 🙂

A rádió tehát megtáltosodott – s a nagy száguldozásban rögvest elő is jöttek összes gyermekbetegségei, a kontakthibák. Hagara Gábor barátunk szerint ilyen esetben az a legjobb megoldás, ha leültetünk elé valami pajkos gyermeket, aki feszt napestig tekergeti a gombokat és potikat, így pusztítva el a nem kívánt jelenségeket. Mivel a kaszárnya nem óvoda, így gyerek sincs, a katonák felett pedig nem mi diszponálunk, hanem a tábornok úr. Hozzá pedig mégsem mehetünk ilyen csip-csup ügyekkel.

Kisfény és…

…nagyfény. Az izzókat is cseréltük, van is hatás vastagon… 🙂 (A megvilágítás kapcsoló három állásu: semmi, fél- és max fényerő.)

Maradt tehát a csavarhúzó, a fogó, a műszer, a csőcsipesz meg a többi szerszám. A csőcsipesz esetében mindenképpen érdemes egy szóra megállni, ugyanis a gyorsjavításhoz szükséges apróságok, például az imbuszkulcsok vagy az izzók az R-392 házában laknak. Igaz, a hozzáférés céljából ki kell vetkőztetni őkelmét a ruhájából, de ha ezt megtesszük, akkor olyan csodákat is láthatunk, amelyre nem számít az ember fia. Arra például semmiképp, hogy a hangolás látványában leginkább egy olajütő motor mozgó szeleprendszeréhez hasonlatos. Az ember nem is tudja hirtelen kisütni, hogy mit lát; dugattyúsort vagy éterszondázót.

Az alábbi videón bárki maga is föltekintheti a látványt:

De haladjunk, haladjunk, mert így soha nem érünk a cikk végére!

Az első (értsd: korábban működő) készülékben tehát előjött a kontakthiba. Pistivel némi nézelődés és hallgatódzás után úgy ítéltük meg, a „csőrendszerben” lesz az eb elföldelve. Alapvetően igazunk is lett, de mire ráleltünk a bajt okozó „tube-ra”, elmúlt pár óra. Mivel az apró uborkásüvegeket az elmúlt két évtizedben (de könnyedén elképzelhető, hogy a gyártás óta) biztos nem vegzálta senki, érthető, ha némelyiknek elrevült a kis lábacskája. A reve pedig csekélynek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető akadályt képez a szabad elektronvándorlás útjában, tehát irtandó, mint a szúnyog nyáridőn.

Ott a csőcsipesz! Igen, az a hálós akármi az!

A rossz csövet akkor lehet a legjobban fölkutatni, ha közben feszültség alatt van a lomhalom. Ez persze némi izgalommal jár, hiszen ki az az amateurtárs, aki szereti, ha a 26 Voltos egyenfeszültség némi árammal körítve megcsiklandozza a hab testét? Mivel mi nem sorolunk az önkínzók gyülekezetébe, persze hogy ügyeltünk a részletekre. A javítás első lépcsője a csöveket fedő búrák lepattintása. Ez néha megy, néha nem. Az utóbbi esetről természetesen nem az ötletes bajonettzár, hanem a fizika és a nyomában járó deformáció tehet, amely a kört stadiongörbére nyomorította. (Vagy valakinek az óvatlan és erőszakos ujja – de erre gondolni sem merünk.) Végül persze az összes esetben győzött a fizikai erőszak, s mind a fedők, mind a tube-k kijöttek a helyükről. (És persze vissza is mentek oda.)

Fogaskerék itt és ott. Vajon ki veszi észre a két kép közötti eltérést? (Mert az volt a mechanikai hiba.) 🙂

A hibás egyébként az egyik KF cső volt – egészen pontosan annak elzsibbadt lábacskája.

A másik rádió, amely eleve némának bizonyult, szintén meglepetést okozott. Jelesül azt, hogy működött, de csak a 3,5 MC/s-os amateursávon. Pisti egy villanás alatt letöltötte a rajzát a netről, majd annak tanulmányozása után hamarosan kiderítette, hogy mely elektroncsövek igényelnék a nagyítót. Igen ám, de közben az is kiderült, hogy a skála forgatógombja akad. Nem is kicsit. Így Pisti mélyebben belenézett a dobozba, s azonnal kiszúrta, az egyik fogaskerék nem igazán ott teker, ahol azt cselekednie kellene.
Világítottunk, aztán visszacsavaroztuk.

Na ne már, így szól a 28 Mc/sec-es jeladó a maga egy Wattjával? 🙂

Nos, mint már Miki említette, rádiónk belseje inkább emlékeztet egy hajómotor szeleprendszerére, mint az általunk eddig ismert elrendezésekre. A bonyolult fogaskerékrendszer egy hibás fogaskerékkel, kis időre fejtörést okozott nekünk. Az előlapon látható két nagy forgatógombbal lehet beállítani a venni kívánt frekvenciát. A bal oldali gombbal lehet a Megaciklust állítani fokozatokban, míg a jobb oldali szolgál a Kilociklus beállítására fokozatmentesen. Nekünk a Kilociklus állításával gyűlt meg a bajunk, a gomb megakadt kb. 300 és 600Kc állásnál.
A gombokat tekergetve amúgy egy fogaskerék áttételt mozgatunk, ami több tengelyt hajt meg és ezeknek a tengelyeknek a végén egy-egy bütykös tárcsa található. Innentől egyre jobban megállja a hasonlat a helyét, tényleg egy négyütemű motorra kezd hajazni a dolog: a bütykös tárcsa „szelepemelőt” mozgat, ami egy sínen keresztül a tekercsekben fel-le mozgatja a magokat mint „szelepeket”. (Lásd video és rajzok.)

Látszik, hogy ami régen cső volt…

Először megijedtünk, hogy valahol a bütykös tárcsánál vagy a tekercseknél lesz a gond. Ezek a részek, ha valahol kopás van, vagy esetleg egy alkatrész elakadás miatt elferdül, az csak nagyon nehezen javítható, és valószínűleg költséges is. Miki átmozgatta a „szelepemelőket”, szerencsére itt akadás nem volt, a tekercsekben simán mozogtak a magok. Ezek után a bütykös tárcsára és a fogaskerék áttételekre fókuszáltunk.

…az a gyártás során valami hálós cuccra cserélődött.

Maradt a tekergetés és nézgelődés. Többszöri ide-oda tekerés után feltűnt, hogy van egy fogaskerék ami nem mozog. Viszont a mellette lévő fogaskerék rögzítő bilincsének imbusz csavarja két véghelyzetben is belever a fogaskerekünkbe! Megvan! Itt van a probléma forrása! Tovább vizsgálva a dolgot, feltűnt, hogy már nem újkeletű a hiba, mivel az álló fogaskerekünk fogai itt-ott megsérültek már. Egyértelmű volt, hogy a fogaskerék rossz helyen van. Biztos ami biztos, ha már van egy ugyanilyen rádiónk, azért összehasonlítottuk a másikkal, hogy mégis, hogyan is kellene kinéznie. Sejtésünk beigazolódott, a fogaskerék lecsúszott a tengelyről, mivel fellazult a tartóbilincse. Nosza, tegyük vissza! Ez sem volt két kezes mutatvány. Miki az egyik csavarhúzóval a fogaskereket tolta fel a helyére, míg egy másikkal az ugyanezen a tengelyen lévő másik fogaskereket feszítette lefelé, hogy tengelyestül ki ne ugorjon a helyéről. Ezalatt jómagam a rádió készletében található imbusz kulccsal próbáltam meghúzni a fogaskerék bilincsét, de az sajnos rövidnek bizonyult. Szerencsére a kincstári készletben találtunk megfelelő hosszúságú szerszámot, így rövid úton a fogaskereket végre az eredeti helyén rögzítettük. A próba sikerült, a rádió immáron akadásmentesen működik! 🙂

Teljes pompában és kora esti megvilágításban 🙂

Már majdnem úgy érezhettük magunkat, hogy elkészültünk, valóban, a javán már túl is voltunk, de azért akadt még egy kis tenni való. Második rádiónk nem adta könnyen magát, tartogatott még egy-két hibát. No semmi komolyat, skálaizzót kellett még cserélni, illetve a skálát kellett kalibrálni. A csöveket mint, ahogyan azt a másik rádiónál is tettük, még a legelején átmozgattuk.
A skálaizzó csere is inkább felfedezés és kaland volt, mint szenvedés. Az embernek mindig van egy elképzelése, hogy ha Ő lenne a nagy betűs Tervező, akkor, hogyan is nézne ki a készülék, miként lennének elrendezve a fokozatok, milyen egyszerű lenne hozzáférni az egyes elemekhez. Aztán szerelés közben gyorsan kiderül, hogy ezt a készüléket bizony nem mi terveztük… gyakran szidjuk ilyenkor a tervező gárda és a főkonstruktőr felmenőit, és bizonygatjuk magunknak, hogy mi mennyivel jobban csináltuk volna, de valljuk meg őszintén, hogy valaki más ugyanezt mondaná a mi elképzeléseinkre, és így van ez rendjén. Addig megy a fejlődés, amíg bele tudunk kötni más munkájába és hozzá tudunk tenni valami újat. Persze csak ha jobb is lesz az, amit kitaláltunk…

HA5IKS Pisti az eredeti leírásra vadászik a net bugyraiban… 🙂 Az anyag végül meglett, sőt, párja Vera le is fűzte nekünk! 🙂

Nekünk a skálavilágítás kapcsán voltak hasonló érzéseink. Az már az első bekapcsolásnál egyértelmű volt, hogy hang van, fény nincs. Na de egy skálaizzó nem foghat ki rajtunk! Mikivel egy kicsit nekiálltunk spekulálni, hogy mégis, hogyan is lenne a legegyszerűbb kicserélni azt a fránya skálaizzót? Először a józan eszünket próbáltuk használni, hiszen, ha mi terveztük volna, akkor elölről lehetne szerelni… El is kezdtük szétszedni, a fém burkolat gyorsan le is ugrott, de utána megtorpantunk. A skálát fedő plexi már így is repedt volt egy helyen, így csak félve mertük felfeszegetni, hiszen ez katonai cucc, minden része tömítve van. Fel is merült bennünk a gondolat, hogy mi van, ha hátulról lehet szerelni a lámpát? A kézikönyv persze erről egy szót sem írt, legalábbis mi nem találtuk. A vékony plexi alatt is gumitömítés feküdt, ami a hosszú évek alatt olyan kemény lett, mint a beton. Nem kis erőfeszítések árán, de sikerült eltávolítani a plexit a tömítéssel és az árnyékoló lemezzel együtt, de járulékos sérülés nélkül. Ezek után feltárult előttünk a két izzólámpa, amik a skála felett csücsültek. Sajnos kicserélni még így sem volt egyszerű, elég mélyen ültek a fészkükben, nehéz volt megfogni őket csupasz kézzel, de ennyi nehézség után már nem adtuk meg magunkat két nyavalyás skálaizzónak. De ezen is túllendültünk, és a csere után gyönyörű szép borostyánsárga fényben tündökölt rádiónk skálája.
Ezek után már nem maradt más, mint újra bedobozolni a készülékeket. Dobozolás után még csináltunk egy működéspróbát és egy közeli jeladó segítségével behangoltuk a skálát. Nincs is jobb érzés annál, mint amikor az ember fia sikeresen megjavít egy berendezést és utána gyönyörködhet a munkájában, élvezheti, ahogy a zajból a fejhallgatón keresztül kiszűrődnek egy-egy állomás jelei.

 

Ha kérdésed van, ne habozz, tedd föl bátran, s mi a legjobb tudásunk szerint igyekszünk majd felelni rá.

 

Baráti 73!

 

HA5IKS Pisti

és

HA5CBM Miklós

Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.