Az égre nézni jó. Kétségtelenül áll, e mondás többféleképp is nézhető-értelmezhető, de mi most természetesen rádióamatőr szempontok alapján szemléljük az állítást – ami praktikusan annyit tesz, hogy ezúttal az ISS-ről sugárzott fényrajzok miatt tekingettünk felfelé…
Ugyan rendkívül csekély az esélye annak, hogy valamelyik honfitársunk kertjében egy ilyen lánctalpas álljon “véletlenül”, de ennek ellenére érdekes lehet ez a leírás is. Pláne annak fényében, hogy egész gyűjteményes tárházát adja egy raklap híradó és más különleges eszköznek. A könyv a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtárában szabadon elérhető, így aki kíváncsi a részletekre, ott helyben bátran lapozgathatja.
Egy kiváló BTR-50-PU modell… (A kép forrása.)
Ezen praktikus írás alapvetően HA5IKS Pisti ötlete nyomán született. Felvetette, hogy jó lenne valami összesítés, ahol a kezdő gyűjtő megtalálja, milyen csövet keresgéljen a rádióihoz a börzén. Hát rajtunk ne múljon, adunk egy listát, hogy milyen lomhalomba milyen uborkásüveg dukál. Ez annak is jó, aki még nem rendelkezik az adott cájggal, de tervezi annak beszerzését, így előre gondolkodva tekingethet szét a kínálat hűvös, üvegesen – vagy olykor fémesen – csillogó halmai között.
Az eredeti KDR-es mondás szerint ugyan a “közéletbe” kellene a még több Leonida – de mivel ott már amúgy is van épp elegendő mennyiségű fényesség, maradjunk inkább a fejünk fölé boruló égnél. E rövidke írás apropója amúgy az is lehetne: újoncok is nagy bátorsággal elkezdhetik! És ebben az állításban tényleg semmi vicc nincs…
Legnagyobb szerencsénkre az idei év sem múlt el a Műegyetemi Rádió Club HA5MRC szokásosnak mondható Műszaki Napja nélkül. Az eseményt mint mindig, idén is dr. Gschwindt András HA5WH nyitotta meg a nagyszámú, hatvan fölötti’ közönségnek. Jellemző, hogy a BME tantermében annyian gyűltek össze, hogy volt, aki be sem fért. A későn jövők idén is a szomszédos teremben kivetítve, hangosítva tekinthették meg az előadást – következzék tehát HA5IKS Pisti képes beszámolója…
Sokan kérték, nekünk meg régi adósságunk volt – a minap pedig volt pár szabad percünk, így gyorsan beszkenneltük a legendás TMG-1-es eredeti leírását. Szép zöld lett, ez igaz – de ettől még olvasható, értelmezhető.
A fotón egy olyan példány látható, mely egy külső dugasztápról üzemel
HA5SPA Péter ezúttal a Nixie csövek regenerálásáról készített egy remek írást. A téma azért előremutató, mert ezeket az ötletes eszközöket immár a szinte senki sem gyártja (egy kivételt leltünk), így minden példányra vigyázni kell, mint a szemünk fényére. Ennek megfelelően persze az áruk is egyre feljebb kúszik – s azt ugye senki nem szereti, ha sokat kell fizetni “bármiért”. Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy nekünk, magyaroknak ehhez is közünk volt… 🙂
Hans Boswau U. S. Patent-ja az 1930-as évekből
Tegnap remek QSO-t bonyolítottunk le Tata és Szentendre között. Az előbbi településről HA2ARM – op. Attila -, míg az utóbbi helyszínen, azaz a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájáról HA9HAF9A állomás dolgozott. Ismét nem nagy sztori – mondhatja bárki – de ha jobban megkapargatjuk a történetet kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így. Ugyanis ez az összeköttetés ismét azt mutatja, hogy nem kell mindig sok milliós cucc, hanem kevéssé modern/kövület eszközökkel is pompásan lehet örömrádiózást folytatni…
Mai bemutatónk tárgya egy tsöppet’ öregecske – lévén százhuszonkét esztendővel ezelőtt jött ki a prés alól. Látatlanban bárki mondhatja, egy letűnt kor képviselője – azonban azoknak, akik szeretik tudni, hogy a nehezen restaurált antik vezetékes távközlési eszközökben mi miért történik, elengedhetetlen információkat tartalmaz eme könyv.
Minek vetítsünk – a keddi klubnapon csak félsiker volt a rádiózás a pinceajtóból. Bezzeg a múltkor – de ne nosztalgiázzunk. Viszont ha már előjött – volt vetítés is HA5DON István és HA5SPA Péter jóvoltából…
A mikrofonnál HA8BIT Peti jobbán pedig HA2EBA István. Elöl meg az R-107T02 és az UM – ami ugye SSB-re is jó! 🙂