Közeleg június, a Múzeumok Éjszakája! Az idén 22-e szombatra eső találkozó előkészítése sok munkát igényel – az egyik jelentős lépést múlt hét végén tettük meg, amikor a hagyományőrzőkkel együtt kerestük föl a Határőr Emlékhelyet Apátistvánfalván…
Rendkívül különleges műveletnek lehetett néhány szerencsés ember részese e hét csütörtökön a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum vári objektumában. Mint a helyszínen kiderült, tényleg nem mese, amit ígértek – azaz a Kincstár legféltettebb tárgyait is megfoghattuk – igaz, csak kesztyűben, de azért akkor is! 🙂
Manapság divat leszólni az állami fenntartású közgyűjteményeket. A HA5KDR vezetésétől és tagságától ez a megközelítés igen messze áll – olyannyira, hogy, mi magunk tettünk és teszünk (Apátistvánfalva 2017, 2018) sokat azért, hogy népszerűsítsük a katonai és határőr múltat, annak technikáját – például ilyeneket. Aki évek óta követi tevékenységünket tudja, több közös kiállítást tartottunk a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum márványtermében – most pedig az együttműködés újabb szintjét léptük meg.
Útban a legrangosabb kiállítóhelyre, amire egy gyűjtő vágyhat…
Elképesztő élményben volt részünk: közel harminc Old timer gépjármű érkezett pár órája Apátistvánfalvára, a Határőr Emlékhelyhez. A szlovén hobbisták csaknem egy órát töltöttek nálunk. Mi az ő, ők a mi technikánkat bámulták meg. Eddig több mint kétszázötven ember tette tiszteletét a Hagyományőrző Határőrök, a Veszprémi Radarezred és a klubunk által is támogatott eseményen. És az éjfél még igen messze van… 🙂
Old timer gépjárművek Apátistvánfalva főutcáján
Tisztelettel jelentjük, megérkezett a Gaz-66-os híradó autó, s jött vele ráadásnak egy Ural-4320 is. Az út kissé kalandos volt, de immár minden rendben. De mindenről győződjetek meg a saját szemetekkel… 🙂
Egy csodálatos fénykép Apátistvánfalváról, a Határőr Múzeum kertjéből… 🙂
Sorozatunk gyakorlatilag befejeződött – azaz mi ennyit tudtunk hozzátenni ahhoz, amit mások korábban leírtak. Ami itt jön, az csak hab a tortán. Túlzás nélkül gondoljuk úgy, hogy számos unikális adatot tudattunk honlapunk látogatóival, így ha másért nem, ezért mindenképpen megérte végigolvasni cikkeinket. Ahogy ígértük, adunk egy összegzést – továbbá itt és most jelezzük, érdemes lesz visszanézni, mert időről-időre közlünk majd olyan, repüléssel kapcsolatos információkat, amelyek korábban szintén nem láttak napvilágot sehol. Némelyik rövidke lesz, némelyik hosszabb – ám ezen nem kell csodálkozni, hiszen tudjuk, olykor tíz sor többet mond mint egy ötszáz oldalas nagy regény. Az ismertetők sorába illeszkedik mai (személyes indítású) anyagunk is, amely a FuG16z eredeti magyar nyelvű leírásából mazsolázik, de tervezzük hamarosan az R/7e ejtőernyősök által használt berendezés- valamint az összes, háború előtt használt egyéb adó-vevő készülék bemutatását is. Ha bármi kérdésed van a témával kapcsolatban, keress meg minket, hiszen ahogy eddig, úgy a jövőben is a legjobb tudásunk szerint igyekszünk majd segíteni Neked.
A cikk végére pedig bónuszként beteszünk egy listát azért, hogy a páncélostechnika szent megszállottjai is találjanak nálunk nekik tetszetős anyagot.
S végül ismét és nagy tisztelettel kérjük: ha idézel, hivatkozz a HA5KDR honlapjára – ha másért nem azért, mert ez a tisztesség minimuma.
És akkor íme fentebb az összegzés. 🙂
Ez amolyan igazi hétvégi csemege lesz a Me-210 előtt – részben hála HA8BDE Dénesnek. Szinte csak fényképek, de azok eléggé ütősek. 🙂 Itt bizony az R/11a rádió látható. Hogy miként élte túl a háborút meg a begyűjtéseket – azt bizony leginkább ő tudná elmesélni…
Irányvevő és célrepülő (128 N) – pusztán ennyi szerepel címként a HTI könyv 61. oldalán. Ám ha tovább olvassuk, azonnal kiderül, itt bizony egy olyan masináról van szó, amelyet távolfelderítő és bombázógépeken önbemérésre és célrepülésre használtak. Ellenállomásként (azaz esetünkben irányadónak) pedig vagy az R/17-et, vagy az ellenséges/saját hivatalos műsorszóró adókat vették igénybe. Utána pedig a PeilG VI. jön. Korábbi, a Magyar Királyi Honvédség légi erejének repülőrádióival foglalkozó cikkeink itt érhetőek el: 1. etap, 2. etap és a 3. etap. Ígérjük, a cikksorozat végén közlünk majd egy táblázatot, amelyben az eddig megjelent információkat röviden összegezzük, akár csak azt, hogy a magyar R/x számú készülékeknek mi volt az eredeti német megfelelője. Ezt eddig azért hanyagoltuk, mert egyrészt nem óhajtottunk zavart okozni az amúgy sem könnyedén átlátható helyzetben, másrészt pedig itt és most vállaltan a magyar számozást/metodikát vettük górcső alá.
Ha idézel bennünket, tisztelettel kérünk, hivatkozz a HA5KDR BFRK rádióklubra – ez ugyanis a tisztesség minimuma.
Miután tegnap HA8BDE Dénes Om igen részletesen bemutatta az R/14-et, korábban pedig mi a többi rádiót, következzék a sorban utána álló R/15. Ez egy sötét ló, amelyről a számán kívül a téma ismerői sem tudtak túl sokat mondani. Tehát ami most jön, forrásközlés, így arra kérünk, ha idézel, hivatkozz a honlapunkra. Írunk pár sort az R/15a-ról is – igaz, ezt a vasút, egészen pontosan a Központi Szállításvezetőség használta, de mivel ez sem közismert, megosztjuk néhány adatát. Mai cikkünk zárásaként pedig a repülőtereken is használt 35 M és 36 M iránymérő készülékeket mutatjuk be.
