Ismét rég jelentkeztünk. Egyetlen mentségünk, hogy egyszerűen annyi minden történt velünk az elmúlt másfél-két hónapban, hogy nem jutott idő a gép elé ülni. A most következő pár napban azonban a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk majd pótolni a hiányosságokat, s szép rendben beszámolni mmindarról, ami június eleje óta lefutott.
Az első elem mindjárt a büszkeségé, hiszen immár (kicsit több, mint) tíz esztendeje tart az együttműködésünk a Szentendrén települt MH Altiszti Akadémiával. Az évfordulót természetesen méltóképpen ünnepeltük meg, melyről a – csöppet megkésett – beszámoló alant következik…
(j-b) Frankó Imre ezredes, az alakulat parancsnoka, mindenki szeretett (Horváth) Laci bácsija’ és HA5CBM Miklós
Az, hogy Szentendrén lehetünk, Horváth László dandártábornoknak és Imre Gábor alezredesnek köszönhető. Utóbbi hívott oda bennünket egy kiállításra – és előbbi vetette föl, mi lenne, ha összehoznánk ott egy rádióállomást.
Az ötlet igen tetszetős volt, de kissé meredek, hiszen nem nagyon tudtunk arra példát idehaza – de a világban sem nagyon -, hogy civilek üzemeltessék egy alakulat efféle létesítményét. Eleve az sem volt világos, hogy a korabeli szabályok ezt lehetővé teszik-e, ezért azonnal időpontot kértünk Benkő Tibor (akkori) vezérkarfőnöktől a témában. A parancsnok rendkívüli jóindulatot tanúsított, s azt mondta, ha nem tiltja semmi, ő engedélyzni fogja a létesítést.
És kiderült, hogy ezt gyakorlatilag bármelyik klub megtehetné a helyi laktanyában. Ami sok más mellett “azért” nagy dolog, mert efféle közös pont a világ országaiban mindössze három-négy helyen található a hadseregek és a civilek között. (Ha jók az információink, akkor kettő van az egyesült Államokban, egy a németeknél és egy (kettő) az oroszoknál. Azaz hazánk e téren nem apró ligában focizik. 🙂
A szerző ajándéka a parancsnoknak
Azt, hogy miként rendeztük be az állomást, már sokszor elmondtuk-leírtuk, illetve az elmúlt évtizedben közzétett több ezer fotóból úgyis kiderül. A lényeg igazán nem is ez, hanem sokkal inkább az állomáson folyó munka. Utóbbi terén pedig valóban akad mire büszkének lennünk.
A teljesség igénye nélkül: itt javítottuk meg a Kibervédelem Enigmáját, s ide kerültek nemrégiben a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat titkosítói és irányvevői is – dettó restaurálási céllal. Kiváló az együttműködésünk a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal, melynek gyakorlatilag számos eszközét ugyancsak a laktanyai rádióállomás műhelyében tettük rendbe.
Nagyjából háromezer amatőr összeköttetés, továbbá összességében ugyancsak több ezres nagyságrendű iránymérés, katonai ÖK, előadás, tárlatvezetés, Múzeuméj, film- és rádiófelvétel, antennamérő- és klubnap, s ki tudja még mi minden áll mögöttünk.
S reméljük, hogy ennek a többszöröse vár még reánk.
Laci bácsiból kibújt a tanár, s rögtönzött és rendkívül szórakoztató előadást tartott a katonai rádiózás nem túlzottan közismert részleteiből
Szeretett elnökünk és klubtársunk (az eseményen váratlan munkahelyi elfoglaltsága miatt megjelenni képtelen) HA7PTY Pityesz szokta mondogatni, rendkívül kevesen képesek fölfogni, hogy egy-egy megjelenés vagy tartós ott-lét mögött micsoda emberi erőfeszítés és szakmai tudás, szervezés valamint “átviteltechnika” lapul.
Az, hogy Szentendrén ott az állomás, nem kézenfekvő. Akárcsak az, hogy a felek kölcsönösen meg vannak elégedve egymással.
Ezt mutatja egyébként az a két, úgynevezett látható elismerés is, melyet a székesfehérvári híradófőnökségtől kaptunk a tevékenységünk elismeréseként.
Baráti 73!
a
HA5KDR kollektívája