Sokan szenvedünk a saját vagy kitelepült QTH-n egy-egy forgató hiányától. Az alábbi linken egy olcsó, ötletes és praktikus megoldást találhatunk.
A kép erről az oldalról van, akár csak a hajtás után szemlélhető párja…
Így január első napján talán nem érdemtelen és haszontalan visszanézni, mi történt a klubban 2019-ben. Volt itt minden, ami kell, a léc meg kellően magasra került – s remélhetőleg idén sem adjuk alább. 🙂 Lássuk tehát a színes anzixot – természetesen a teljesség igénye híján…
Stílszerűen induljunk rögvest egy 2018-as képpel, amely az az évi óesztendőt búcsúztató buli első perceiben született. S amit akkor kívántunk 2019-re, ugyanazt kívánjuk most Nektek 2020-ra! 🙂
(b-j: HA7PTY Pityesz, HA7EO Attesz, HG6PTZ Tomi és HA5CBM Miklós)
Az égre nézni jó. Kétségtelenül áll, e mondás többféleképp is nézhető-értelmezhető, de mi most természetesen rádióamatőr szempontok alapján szemléljük az állítást – ami praktikusan annyit tesz, hogy ezúttal az ISS-ről sugárzott fényrajzok miatt tekingettünk felfelé. Ha pedig megtudjuk, hogy barátunk mivel dolgozott, akkor sokan bizonnyal elszörnyülködnek…
Az eredeti KDR-es mondás szerint ugyan a “közéletbe” kellene a még több Leonida – de mivel ott már amúgy is van épp elegendő mennyiségű fényesség, maradjunk inkább a fejünk fölé boruló égnél. E rövidke írás apropója amúgy az is lehetne: újoncok is nagy bátorsággal elkezdhetik! És ebben az állításban tényleg semmi vicc nincs…
Legnagyobb szerencsénkre az idei év sem múlt el a Műegyetemi Rádió Club HA5MRC szokásosnak mondható Műszaki Napja nélkül. Az eseményt mint mindig, idén is dr. Gschwindt András HA5WH nyitotta meg a nagyszámú, hatvan fölötti’ közönségnek. Jellemző, hogy a BME tantermében annyian gyűltek össze, hogy volt, aki be sem fért. A későn jövők idén is a szomszédos teremben kivetítve, hangosítva tekinthették meg az előadást – következzék tehát HA5IKS Pisti képes beszámolója…
Tegnap remek QSO-t bonyolítottunk le Tata és Szentendre között. Az előbbi településről HA2ARM – op. Attila -, míg az utóbbi helyszínen, azaz a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájáról HA9HAF9A állomás dolgozott. Ismét nem nagy sztori – mondhatja bárki – de ha jobban megkapargatjuk a történetet kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így. Ugyanis ez az összeköttetés ismét azt mutatja, hogy nem kell mindig sok milliós cucc, hanem kevéssé modern/kövület eszközökkel is pompásan lehet örömrádiózást folytatni…
Manapság, amikor már a vízcsapból is digitális jelek folynak, s a kommunikáció e módjáról egészen szélsőséges vélemények ütköznek, kevéske megnyugvást jelenthet ez a könyv. A kiadvány nem mai csirke, ám ennek ellenére az alapok azóta sem sokat változtak. Aki mélyebben érdeklődik a téma iránt, annak ezt a könyvet tanácsos elolvasni. Az meg külön hab a tortán, hogy a szerző a második világháború során jelentős segítséget nyújtott a szövetségeseknek…
Alapigazság: folyton izgalommal várjuk a keddeket! Az ember ugye sose’ tudhatja, mi lesz fent az Őzikében? Legutóbb például lett egy új tagunk, javult az antennahelyzet, kiugrott a helyéről a régi, elcsúfult “fajansz” továbbá a pincében is megsimogattuk a katonai vasakat. Ja, és Pityesz kormányzása révén, s koránt sem mellékesen mondva a Zil-131-es alapra Esztergomban ráépített R-137X6D híradó géperejű jármű is visszatért az őzikei bázisra! Volt is nagy öröm és pezsgőspalaczkok’ durrogása!
(b-j) HA7PTY Pityesz, HA8HL Lajos és HA5FET Tibor az adószobában
“Néha” 🙂 a modernitás felé is ki kell kacsingatni – ennek jegyében most közöljük HA8ADI Ádám klubtársunk írását. Mint alant olvasható, mórahalmi klubtársunk nem csak a nehéz vasak világában mozog otthonosan, hanem gyakorló egyetemistaként e terület sem idegen tőle.
Kísérletezni jó. Az ember (ön)képzi magát, bővül a látóköre s néha a villany is megrázza. Ez van, ezért vagyunk amateurok. Alant pár sor következik – amu ugyan nem váltja meg a világot, de tanulni azért lehet belőle. Sőt variálni – de ez már kizárólag csak rajtad múlik… 😉