Az eredeti KDR-es mondás szerint ugyan a “közéletbe” kellene a még több Leonida – de mivel ott már amúgy is van épp elegendő mennyiségű fényesség, maradjunk inkább a fejünk fölé boruló égnél. E rövidke írás apropója amúgy az is lehetne: újoncok is nagy bátorsággal elkezdhetik! És ebben az állításban tényleg semmi vicc nincs…
Legnagyobb szerencsénkre az idei év sem múlt el a Műegyetemi Rádió Club HA5MRC szokásosnak mondható Műszaki Napja nélkül. Az eseményt mint mindig, idén is dr. Gschwindt András HA5WH nyitotta meg a nagyszámú, hatvan fölötti’ közönségnek. Jellemző, hogy a BME tantermében annyian gyűltek össze, hogy volt, aki be sem fért. A későn jövők idén is a szomszédos teremben kivetítve, hangosítva tekinthették meg az előadást – következzék tehát HA5IKS Pisti képes beszámolója…
Tegnap remek QSO-t bonyolítottunk le Tata és Szentendre között. Az előbbi településről HA2ARM – op. Attila -, míg az utóbbi helyszínen, azaz a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájáról HA9HAF9A állomás dolgozott. Ismét nem nagy sztori – mondhatja bárki – de ha jobban megkapargatjuk a történetet kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így. Ugyanis ez az összeköttetés ismét azt mutatja, hogy nem kell mindig sok milliós cucc, hanem kevéssé modern/kövület eszközökkel is pompásan lehet örömrádiózást folytatni…
Manapság, amikor már a vízcsapból is digitális jelek folynak, s a kommunikáció e módjáról egészen szélsőséges vélemények ütköznek, kevéske megnyugvást jelenthet ez a könyv. A kiadvány nem mai csirke, ám ennek ellenére az alapok azóta sem sokat változtak. Aki mélyebben érdeklődik a téma iránt, annak ezt a könyvet tanácsos elolvasni. Az meg külön hab a tortán, hogy a szerző a második világháború során jelentős segítséget nyújtott a szövetségeseknek…
Alapigazság: folyton izgalommal várjuk a keddeket! Az ember ugye sose’ tudhatja, mi lesz fent az Őzikében? Legutóbb például lett egy új tagunk, javult az antennahelyzet, kiugrott a helyéről a régi, elcsúfult “fajansz” továbbá a pincében is megsimogattuk a katonai vasakat. Ja, és Pityesz kormányzása révén, s koránt sem mellékesen mondva a Zil-131-es alapra Esztergomban ráépített R-137X6D híradó géperejű jármű is visszatért az őzikei bázisra! Volt is nagy öröm és pezsgőspalaczkok’ durrogása!
(b-j) HA7PTY Pityesz, HA8HL Lajos és HA5FET Tibor az adószobában
“Néha” 🙂 a modernitás felé is ki kell kacsingatni – ennek jegyében most közöljük HA8ADI Ádám klubtársunk írását. Mint alant olvasható, mórahalmi klubtársunk nem csak a nehéz vasak világában mozog otthonosan, hanem gyakorló egyetemistaként e terület sem idegen tőle.
Kísérletezni jó. Az ember (ön)képzi magát, bővül a látóköre s néha a villany is megrázza. Ez van, ezért vagyunk amateurok. Alant pár sor következik – amu ugyan nem váltja meg a világot, de tanulni azért lehet belőle. Sőt variálni – de ez már kizárólag csak rajtad múlik… 😉
Tegnap kaptuk vissza a klubtulajdon Videoton gyártású R-1340-et. A lomhalmot egyből ki is szállítottuk Szentendrére, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján lévő rádióállomásra. A szerkezet szépen teszi a dolgát. A jó hírt természetesen rögvest megosztottuk klubunk közösségi oldalán – s ezzel az utóbbi idők egyik legnagyobb népszerűségű posztját sikerült összehoznunk. 🙂 Az érdeklődés azt jelzi, kíváncsiak vagytok e remek magyar lomhalomra – hát rajtunk ne múljon, értekezünk róla újfent…
HiFi-torony HA5IKS Pisti tolmácsolásában. Itt minden eredeti, szinte már csak az ejtőernyős konténer meg pár apróság hibádzik a teljes “Szahara” rádióállomáshoz… 😉
Alulról felfelé: rádió, tápegység automata hangoló. Utóbbiban amúgy a processzor mellett fénymásolókban alkalmazott IC-k is helyet kaptak.
Az utóbbi időben sokan kérdezték, mi a helyzet a klub által üzemeltetett SSTV átjátszókkal kapcsolatban. Alább tömören leírjuk, mi érhető el mostanság az éterben itthon ebben a csodálatos üzemmódban…
A barátság egyik legbiztosabb alapja a vidámság. Ha sok, egymást tisztelő kellemes ember kis helyre bezsúfolódva is képes jól érezni magát, akkor ott nagy hiba már nem lehet. Ha ezen túl még működő, kellemetes kinézetű katonai rádiók is akadnak szép számmal ama helyiségben, akkor meg pláne nem lehet senkinek oka panaszra! 🙂
Ez a beírás mindennél jobban visszaadja a lényeget. Az öt fős QSO-ban tényleg nincs semmi vicc – sőt, ez jelzi igazán élesen, hogy mi valóban egy, a másik értékeit és bogarait őszintén tisztelő, összetartó csapat vagyunk.