A közelmúltban kisebb vihart kavart a klub közösségi oldalán a honlapi Gyűjtő polcában bemutatott anyag. Mivel rég írtunk a szkennelésről, gondoltuk, felelevenítjük, mi miért s hogyan történik e témában. Egyben jelezzük, ahogy eddig, úgy a jövőben is igyekszünk a magunk tehetsége és lehetőségei szerint segíteni a hozzánk forduló ápoltaknak.
Folytatjuk a Gyűjtő polca című sorozatunkat. Ezúttal egy 1954-es kiadványt mutatunk be, amely nem csak az akkor rendszerben tartott főbb légvédelmi- és tüzérségi műszereket leltározza, hanem az optikák és az emberi szem működésének titkaiba is igyekszik bevezetni az olvasókat. Ismét és nyomatékkal szögezzük le, könyv- és szabályzat-bemutató folyamunk nem azért készül, hogy “nekünk mink van”, hanem azért, hogy tudd, hogy ilyen is létezett, s így mit kell keresned az antikváriumban…
Rákosi-címer, fekete csillaggal…
Ez nem lesz hosszú írás – sokkal inkáb azt szeretnénk, ha olvasóink elgondolkodnának a jelen és a múlt párhuzamain. A téma egy nyolcvan esztendős apróság, a Horthy-kori katonai rádiók utánállító hangolója. Öt fénykép – és pár sor. Plusz egy javaslat, hogy a látottakat tegyük párhuzamba – mondjuk – egy mai okostelefon időtállóságával…
Egy csodálatosan restaurált példány. A szóban forgó apróság a rádió bal sarkában, egy bőrfüllel van a berendezéshez rögzítve.
Némelyik diák lassan már hazajár Szentendrére, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájára. Azt, hogy az ifjak pontosan mit találnak vonzónak immár harmadszorra, nekik kellene megmondani – azt viszont mi tudjuk kijelenteni nagy biztonsággal, hogy a mai fiatalok nyegleségéről és érdektelenségéről szóló hírek nem többek ostoba általánosításnál. Ami meg ugye arra nézve gáz, aki így gondolkodik és cselekszik…
Tibor és Zoli “papa” tanár urak, valamint a lelkes diákok és a Videoton katonai terminál 1989-ből…
Rég írtunk cikket. Egyetlen mentségünk van csupán – az, ami most éppen szinte mindenkit nyomaszt és a szomszédságunkban zajlik. Ennek ellenére megpróbálunk újra életet vinni a honlapba, ugyanis bár a közösségi oldalaink igen aktívak voltak tavaly és már idén is, de tisztában vagyunk azzal, hogy sokaknak az e helyt megjelenő, bővebb lére eresztett anyagokra fáj a foga… 🙂
(b-j) HA5UDS Dani, Eke András főtörzsőrmester és Korsós Gergely szakaszvezető, a jármű pedig egy R-142H
A fotó ne tévesszen meg senkit, ugyanis debütáló anyagunk mindjárt a múltba, egészen pontosan 1945. január 26-a péntekre repít…
Számos hazai “rádióamatőrrel” ellentétben a HA5KDR tagjai nem úgy születtek, hogy már minden tudás a birtokukban volt. 🙂 Sőt, mi azt sem szégyelljük közölni, ha valami nem sikerül elsőre – és azt sem, ha valami “először” jött össze. Az alábbi, HA5IKS Pisti jegyezte írás pontosan az utóbbit példázza…
A Föld a Nemzetközi Űrállomásról fotózva (Forrás: nasa.gov)
Egy klubelnök, aki nem szégyellte azt sem, hogy személyesen kell a tűző napon az autós forgalmat irányítania (HA7PTY Pityesz)
Ismét rengeteg szívdobogtató élménnyel lettünk gazdagabbak. Persze nem minden volt “első osztályú”, de ezt az állapotot nem is keressük, mert tudjuk, a “tökéletesség” fogalma hazugság. Az meg ugye minek, ha az ember tényleg jól akarja magát érezni?
Az elmúlt időszak legnagyobb, “példányonként” öt-hatezres tömegű olvasótáborát vonzotta az a három írás, amely az amatőrök hazai és külföldi mennyiségét taglalta, illetve bemutatta, milyen a korfánk. Szeretett klubtársunk, HA2EBA István a minap jártában-keltében, azaz a régi Rádiótechnikák forgatása közben rábukkant néhány táblázatra. Alább ezeket osztjuk meg – néhány gondolattal kiegészítve…
Kikértük és megkaptuk a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságtól a hazai rádióamatőrök korfáját. (Amit természetesen ez úton is hálás szívvel köszönünk!) A statisztika nem túl szívderítő, így itt és most nem egy derűs írás következik. Persze a folyamatok ellen lehet(ne) tenni – s rajtunk, azaz a HA5KDR-en nem is múlna – ám ugye nem “csak” rajtunk múlik a történet…
Mi lehet a megoldás kulcsa?
Érdemes végiggondolni, ha nem lett volna egykor (és nem lenne ma) híradás, akkor bármiféle ellenállás cca húsz perc alatt összeomlana, lévén se lőszert nem tudnánk kérni utánpótlás gyanánt – se a sebesült bajtársakat nem lennénk képesek hátravitetni a kapott információk alapján a műtőben “bekészült” orvoshoz. Hírközlés (és az arra való vissza-visszatérő emlékezés) tehát kell – még akkor is, ha a hazai katonai vonalat vivő gyűjtők évtizedek óta alig képesek túlnézni a “hagyományos” puska-szurony-kard-kitüntetés-egyenruha ötös szentségén…
Íme mai “belenéztünk a dobozba” címzésű cikkünk tárgyai az R/1a, valamint nagyjából egykorú társa, az…