HA5UDS Dani előadása nem csak a rádiózással, hanem egyebek mellett a kriptográfiával is foglalkozott. A képen látható ifjak amúgy az eléjük tárt rejtelmeket úgy oldották föl, mintha azok ott sem lettek volna…
Ma, azaz március 23-án nyílt nap volt Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján. Szinte hihetetlen, de 12:28-ig 2.619 fiatal jött be a laktanyába. Igen, 2.619 – és mind fiatal. Természetesen a rádióállomás is kitárta kapuit…
Folytatjuk a Gyűjtő polca című sorozatunkat. Ezúttal egy 1954-es kiadványt mutatunk be, amely nem csak az akkor rendszerben tartott főbb légvédelmi- és tüzérségi műszereket leltározza, hanem az optikák és az emberi szem működésének titkaiba is igyekszik bevezetni az olvasókat. Ismét és nyomatékkal szögezzük le, könyv- és szabályzat-bemutató folyamunk nem azért készül, hogy “nekünk mink van”, hanem azért, hogy tudd, hogy ilyen is létezett, s így mit kell keresned az antikváriumban…
Rákosi-címer, fekete csillaggal…
Ez nem lesz hosszú írás – sokkal inkáb azt szeretnénk, ha olvasóink elgondolkodnának a jelen és a múlt párhuzamain. A téma egy nyolcvan esztendős apróság, a Horthy-kori katonai rádiók utánállító hangolója. Öt fénykép – és pár sor. Plusz egy javaslat, hogy a látottakat tegyük párhuzamba – mondjuk – egy mai okostelefon időtállóságával…
Egy csodálatosan restaurált példány. A szóban forgó apróság a rádió bal sarkában, egy bőrfüllel van a berendezéshez rögzítve.
Némelyik diák lassan már hazajár Szentendrére, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájára. Azt, hogy az ifjak pontosan mit találnak vonzónak immár harmadszorra, nekik kellene megmondani – azt viszont mi tudjuk kijelenteni nagy biztonsággal, hogy a mai fiatalok nyegleségéről és érdektelenségéről szóló hírek nem többek ostoba általánosításnál. Ami meg ugye arra nézve gáz, aki így gondolkodik és cselekszik…
Tibor és Zoli “papa” tanár urak, valamint a lelkes diákok és a Videoton katonai terminál 1989-ből…
Egy klubelnök, aki nem szégyellte azt sem, hogy személyesen kell a tűző napon az autós forgalmat irányítania (HA7PTY Pityesz)
Ismét rengeteg szívdobogtató élménnyel lettünk gazdagabbak. Persze nem minden volt “első osztályú”, de ezt az állapotot nem is keressük, mert tudjuk, a “tökéletesség” fogalma hazugság. Az meg ugye minek, ha az ember tényleg jól akarja magát érezni?
Az elmúlt hetekben közösségi oldalunkon sokat foglalkoztunk az R-113-as berendezéssel. A posztok nyomán számos levelet kaptunk, melynek küldői azt kérték, ha van, osszuk meg ennek a készüléknek a leírását is. Sajnos ezt nem tudjuk megtenni, lévén ilyen bumáskánk nincs – ugyanakkor jó hír, hogy a D-944 páncélozott szállító harcjármű anyagismereti és igénybevételi utasítása (GJMŰ/38) című könyv tartalmaz néhány oldalt az említett adó-vevő használatáról. Ezt tehát gyorsan beszkenneltük – így ha javítani nem is, de legalább helyesen használni tudjátok. A leírást a klub digitális könyvtárában helyeztük el, azaz ott keressétek.
A közelmúltban két résszel is gazdagodott a Gyűjtő polca című sorozatunk. A cikkek nyomán befutott privátim pár kedves, buzdító levél, melynek szerzői arra ösztökéltek, folytassuk az írást. Persze lehetőleg olyan, a katonai rádiózás tárgykörébe tartozó művekkel, melyek helyel-közzel azért elérhetőek az antikváriumok polcairól vagy a börzék standjain. Az alább elétek tárt alkotás is ilyen, hiszen alig egy hónapon belül két eladó darabba futottunk bele a Múzeum körúton. És igen, az áruk sem volt vészes.
Szép barna kötés, az egész alkotás szó szerint elfér egy férfitenyéren
Kissé viseletes, de legalább nincs rajta hitel! 🙂
Az elmúlt hónapokban ismét a figyelem középpontjába kerültek a fenti leírásban szereplő rádiókészülékek. Mindez annak köszönhető, hogy valami okból rengeteg, jellemzően eszement áron kínált (és amatőr célra átalakítás nélkül totálisan használhatatlan) R-105d bukkant föl a hazai piacon. Persze tudjuk, a hülyeség semmiben nem jelent akadályt – így ez ellen mi a szerény eszközeinkkel legfeljebb annyit tehetünk, hogy az eredeti bumáska bemutatása okán mintegy melléktermékként e felületen is közhírré tesszük, mire érdemes figyelni, ha az ember ilyen berendezés megvásárlásában töri a kobakját…
Itt még félkészen, de már látszik az alagút vége!
Olykor unalmasnak hatnak a hálálkodó bevezetők – s néha tényleg azok is. A hajtás után kezdődő köszönetsor azonban – gondoljon bárki bármit is – valóban szívből jön. Elég csak arra utalni, hogy ha a benne szereplő emberek nem állnak össze “láncolattá”, akkor soha nem kerülünk abba a helyzetbe, hogy nem csak kézbe foghatunk, hanem meg is javíthatunk egy második világháborús német rejtjelező berendezést, azaz egy Enigmát. Az pedig már csak hab a tortán, hogy e masina valójában a magyar nemzeti titkosítástörténet egyik jeles darabja…
Figyelem: ez egy hosszú cikk lesz – de legalább igyekeztünk alaposak lenni.
Szerintünk igencsak nagyot üt Presser Gábor szignálja az éterben…
Az évforduló akár szomorú is lehetne – de mi nem erre, hanem magára a Malévre kívántunk emlékezni, amikor tavaly eldöntöttük, kikérjük a vállalat és annak utolsó közforgalmú járatának hívójelét. Nem nagy dolog, de sokaknak mégis rendkívüli módon megdobogtatta a szívét, hogy a hajdani nemzeti légitársaság a HA10MALEV és a HA10LOH alakjában – ha csak néhány órára is de – ismét a levegőbe emelkedett…