Az elmúlt időszak legnagyobb, “példányonként” öt-hatezres tömegű olvasótáborát vonzotta az a három írás, amely az amatőrök hazai és külföldi mennyiségét taglalta, illetve bemutatta, milyen a korfánk. Szeretett klubtársunk, HA2EBA István a minap jártában-keltében, azaz a régi Rádiótechnikák forgatása közben rábukkant néhány táblázatra. Alább ezeket osztjuk meg – néhány gondolattal kiegészítve…
A közelmúltban két résszel is gazdagodott a Gyűjtő polca című sorozatunk. A cikkek nyomán befutott privátim pár kedves, buzdító levél, melynek szerzői arra ösztökéltek, folytassuk az írást. Persze lehetőleg olyan, a katonai rádiózás tárgykörébe tartozó művekkel, melyek helyel-közzel azért elérhetőek az antikváriumok polcairól vagy a börzék standjain. Az alább elétek tárt alkotás is ilyen, hiszen alig egy hónapon belül két eladó darabba futottunk bele a Múzeum körúton. És igen, az áruk sem volt vészes.
Szép barna kötés, az egész alkotás szó szerint elfér egy férfitenyéren
Tegnap bemutattuk a címben szereplő rádiókészülékek kezelési könyvét- ma pedig a hozzá szorosan kapcsolódó javítási utasítás jön a sorban. Egyrész így logikus, másrészt ez is van annyira fontos, mint az előző bumáska…
Ezt is megfogta az idő – de legalább magvan és ki lett fizetve 🙂
Kissé viseletes, de legalább nincs rajta hitel! 🙂
Az elmúlt hónapokban ismét a figyelem középpontjába kerültek a fenti leírásban szereplő rádiókészülékek. Mindez annak köszönhető, hogy valami okból rengeteg, jellemzően eszement áron kínált (és amatőr célra átalakítás nélkül totálisan használhatatlan) R-105d bukkant föl a hazai piacon. Persze tudjuk, a hülyeség semmiben nem jelent akadályt – így ez ellen mi a szerény eszközeinkkel legfeljebb annyit tehetünk, hogy az eredeti bumáska bemutatása okán mintegy melléktermékként e felületen is közhírré tesszük, mire érdemes figyelni, ha az ember ilyen berendezés megvásárlásában töri a kobakját…
Nekünk evidens, hogy az emberek által, a másik maximális tisztelete mellett űzött hobbi – legyen az bármilyen –nyugtatólag hat az idegekre. Azonban ha tudományosan is igazolni szeretnénk e „közismert tényt” rögvest kiderül, hogy e témakört kellő alapossággal viszonylag kevesen vizsgálták. Megpróbálunk tehát néhány friss konkrét érvet (értsd: hivatkozásokat) adni a kezetekbe, hogy egy lehetséges vita esetén elkerülhessétek a hiteltelenség (más olvasatban: önzés) látszatát.
Figyelem: az alant olvasható cikk amúgy nem annyira a szórakozásra, mint a inkább a gondolkodásra szeretne késztetni…
Rendkívül értékes lelet bukkant föl a közelmúltban a Balaton habjaiból. Mivel a cikkben minden benne van, mi csak felhívjuk rá a figyelmet – akár csak arra, hogy korábban több alkalommal és eléggé hosszan értekeztünk már a FuG16z URH AM adó-vevőről, sőt, működés közben is bemutattunk egy példányt. Mára ennyi, de hamarosan érkezünk az egyéb vérforraló polgári és katonai újdonságokkal… 🙂
73!
Ez egy bátorító írás lesz. Lehetőleg egy szót sem vesztegetünk olyasmire, ami közismert – hanem éppen ellenkezőleg, a mindannyiunk számára elérhető kiútra szeretnénk felhívni a figyelmeteket…
HA5SPA Péter a minap érdekes újságkivágást dobott be a rádióklub egyik privát csatornájára. Ahogy az alanti fényrajzon is szemlélhető, 1956-ban egy EM-4-es varázsszemért 35.- forintot kértek a Lenin körúti Sportboltban. Önként jön a kérdés, egyrészt ez vajon ma mennyibe fájna (ha gyártanák), másrészt mennyit keresett akkoriban egy átlagember? Azaz mennyire volt súlyos érvágás bárkinek, ha megkotlott a rádiójában a “magisches auge”…
Bármilyen gyűjtő – ha valóban komolyan gondolja a hobbiját – tág látóhatárral kell, hogy rendelkezzen. A szemlélet szélesítésének egyik módja a hazai és külföldi szakmai oldalak figyelése, az újdonságok folyamatos szondázása – s ha esetleg a pénztárca megengedi, egy jól kiválasztott, a külhoni militarysta hobbistákat egybefésülő klub tagságának felvétele. Persze nem árt, ha az ember legalább alapszinten beszél oroszul és angolul – de ha mégsem, akkor még mindig ott a Google fordítója, ami azért tól-ig határok között egészen jól elboldogul az idegen szakkifejezésekkel. Az alábbi rövidke írás az egyik legnagyobb európai, katonai rádiógyűjtőket (helyes kifejezéssel élve: ápoltakat) tömörítő szervezet, a Surplus Radio Society (SRS) lapját és legújabb kiadványát tárja elétek.
Alant szeretett klubtársunk, HA5CLF / N9EU István írását olvashatjátok. Ennyi bevezető elég is, adjuk át neki a szót… 🙂
