Szokás mondogatni, a gyűjtő egyik mutatója a könyvtárának a nagysága. E kitételen persze lehetne vitatkozni, de mi most mégsem a polémia irányába óhajtunk elkanyarodni…
Egy szépen megmaradt rádió (A fotó a radiomuseum.hu oldalról származik)
Újfent hálás szívvel köszönjük HA2TO Árpádnak a pdf formátumba történt konvertálás terén nyújtott gyors és szakszerű segítségét!
A net végtelen bugyraiban rengeteg olyan cikk lappang, amely apró mozaikokkal szolgál a hazai amateurizmus hőskoráról, a különböző katonai és polgári titkosszolgálatokhoz kötődő kapcsolatáról. Ezek – mivel általában külön nem reklámozzák őket sehol – döntően csak egy szűk réteget érnek el, s esetleges, hogy a nagyközönség rájuk bukkan-e. További hátrány, hogy javuk rendes papírformátumban kerül ki, s teljességgel a szerzőkre vagy a megjelenést finanszírozó intézetek kénye-kedvére van bízva, hogy a nagy egészből mennyit digitalizálnak. Az írás rövidke, de a linkek magukért beszélnek. S legfőképpen: keressetek Ti is efféle anyagokat! 🙂
(After the folytatás icon, the English version (flag) is also readable.)
Kétségtelenül igaz, ez a kiadvány sem mai darab, hiszen 1939-ben bukkant föl a nyomdagép lemezei alól. Ez a régiség viszont ne riasszon el senkit a beszerzésétől, mert e könyv viszonylag gyakorta látható a hazai árverési oldalakon, digitális- és hagyományos antikváriumok képzeletbeli és valóságos polcain. Mint a címéből is sejthető, a szerző alapvetően minden, a harcászattal és a szolgálati viszonyokkal kapcsolatos ismeretet igyekszik közölni – s ezért izgalmas nekünk, gyűjtőknek is. Hiszen a százharminc-kilencedik oldaltól indul útjára – ha nem is a gyönyör, de – a híradó anyag ismertetése…
Léteznek örök érvényű könyvek – a Kertész Béla – Virányi Miklós szerzőpáros által jegyzett Az adás- és vételtechnika alapjai című munka kétség nélkül ide sorolható. Még akkor is, ha esetleg tíz év múlva valóban kitalálják a fluxuskondenzátorba oltott élő zselé alapú kommunikációt…
Egy remek könyv kora esti megvilágításban…
Folytatva nagy sikerű sorozatunkat ezúttal a katonai hírközlés egy, korunkban kissé elfeledett ágával foglalkozó könyvet villantunk föl az amateurtársaknak. Természetesen tudjuk, ez nem rádió – ám ha valaki végigolvassa e művet rájön, hogy mégis csak akad benne némi éter… 🙂
Gyűjtői identitásom kialakításában tudtán kívül nagy segítségemre volt boldog emlékű HA5VU Stadler István. Pista Om élete során hatalmas katonai rádiós kollekciót szedett össze, s külön erényének tekintettem, hogy a vasak mellett hangsúlyt helyezett a szakirodalom beszerzésére is. Szüleim mellett ő volt a harmadik, aki nyomatékkal beszélt az alapos (műszaki) könyvtár szükségességéről. Ma is emlékszem, amikor megmutatta egy-egy féltett papírkincsét, a fejemben folyton az járt, erről én eddig nem is tudtam és vajon hogyan, és legfőképpen honnét fogom majd beszerezni? Az említett időszak ugyanis a kilencvenes évek elejére-közepére esett, amikor a világhálót a “paketrádió” jelentette, s az okostelefon még a James Bond filmekben sem tűnt föl…
Folytatva nagy sikerű sorozatunkat, ezúttal egy olyan könyvpárt mutatunk be, amely nem csak szimpla fotókra szorítkozik, hanem a lehetőségekhez mérten tételesen kitárgyalja a górcső alá vett készülékek kapcsolási rajzát és működését. Ez a két kiadvány ugyancsak beszerezhető e világháló megfelelő oldalairól. Fontos részlet, hogy ezúttal a fő csapásirány az angolszász vonal – ami azért is üdvözlendő, mert hazánkban ez a terület nem annyira népszerű, mint a német vagy a magyar.
Mint arról elsőként beszámoltunk (Link) tíz esztendős kényszerű várakozás után a közelmúltban jelent meg HA8QC Wlassits Nándor Rövidhullámok 1934-1945 című remek könyve. Nándi OM hangyaszorgalommal porolta le a magyar rádióamatőr-történet elfeledett lapjait, s olyan honvédségi-civil összefüggésekre mutatott rá, amelyek kutatása nélkül bizonnyal homályban maradnak. Az alábbiakban pár kiegészítő gondolatot fűzünk e pompás kiadványhoz. Tesszük ezt azért, mert jelenlegi ismereteink szerint HAF7G vitéz Silley Antal altábornagy naplóját leszámítva egyetlen darab háború előtti LOG-sem maradt fönt. Igaz, országos érvényű statisztikát egy füzet alapján képtelenség készíteni, de arra mindenképpen jó lesz a munkánk, hogy bizonyos folyamatokat tetten érhessünk. S az is bizton kijelenthető, hogy Nándi alapos és olvasmányos munkája révén messze több lett e magányos log, mint holmi összeköttetések száraz jegyzéke…
1933. augusztusi 11-12-i bejegyzések az akkor Szegeden élő HAF7G tollából Az unlis HAF3RS QTH-nak Budapestet jelölte meg és 5/7/9cc riportot adott Silleynek. A cc kristályvezérlést jelentett, s mint az odavetett sorokból kiviláglik, aznap mind Szegeden, mind a fővárosban “tropicus” időjárás uralkodott. Egyébként ez hét Mc/s-on elcsípett hívójel nem szerepel Nándi OM könyvében, így jelenleg nem tudható, kit takart. A másik magyar hívójel, HAF3D Kereszti Ervin volt, ő szabályosan vizsgázott amateurnak számított. Külön felhívnánk a figyelmet UO6KZ kakukázusi szovjet amateurtársra, akivel németül (?) beszélgetett Silley.
Ez a cikk nem lenyűgöző számadatok megosztásáról fog szólni, csupán hétköznapi dolgokról, amelyeket sokan ismerhetnek is, de biztosan akad olyan olvasónk, aki (remélhetően) új információt talál majd benne. E cikket HA8ADI Ádám jegyzi Mórahalomról.
Hopp-hopp – csak nem az UVB-76 frekije figyel az EKD-500 vevőn? 🙂 (HA8ADI)
