A Hadtörténetiben landolt a magyar gyártású FuG16z

Büszkék lehetünk rá, mert ezt a magyar ipar, azon belül is a Zuglóban működő Telefongyár Részvénytársaság állította elő…

Hitünk szerint egy gyűjtőnek akadnak bizonyos kötelességei. Lehetne írni erről hosszan, de az egészen bizonyos, hogy például alapkövetelmény az alázat, a kedves tárgyak lehetőleg jó karban tartása, a szerzett tudás és információ másokkal történő megosztása, a folyamatos önképzés, a szakterületen első lépéseiket megtevő újoncok támogatása – s mindezen túl annak észben tartása, hogy mindenki volt kezdő. Aztán akad itt még két “apróság”, melyet botorság lenne kihagyni a számításból. Az első, hogy a most birtokolt tárgyak egyszer borítékolhatóan máshoz kerülnek. Az élet ugyanis mulandó. A második pedig az, hogy a gyűjtés soha nem lehet öncél, s ha lehetőség nyílik rá, akkor a egy-egy becses értékkel-emlékkel a közt is gyarapítani illik – ha tetszik: kell.

Hazánk egyik legjobb, katonai tárgyú közgyűjteménye a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban található. Ám ők sem rendelkeznek “mindennel”, ami a témakörhöz kapcsolódik, így érthető, ha örülnek egy-egy ritka tárgy ajándékozásának. Ezt történt a minap is, amikor hosszas előkészítő munka után egy második világháborús, FuG16z URH adó-vevő berendezés került a múzeumba. (A videón szemlélhető nem a múzeumi példány, hanem egy másik!) Efféle eszköz viszonylag sok maradt fönt, de ilyen “nne” kódos FuG csak elenyésző mennyiségben – ez ugyanis itthon készült, a XIV. kerületi Hungária körút 126-128. szám alatt működött Telefongyár Rt.-ben. Sőt, ezen túl még az is figyelemreméltó, hogy a belsején minden blokkon ott szerepel a “RÁB” pecsétje, ami a Repülő Átvételi Bizottságot jelentette egykoron.

A műszer. Az eredetileg fellelt FuG-ban nem volt, de mielőtt bekerült a Hadiba, természetesen pótoltuk ezt a hiányosságot

Arra a kérdésre ma (még?) nem tudunk felelni, hogy összesen mennyi születhetett Budapesten. Támpontot adhat, hogy jelenlegi ismereteink szerint az “nne” kódos rádiók és külön blokkok száma nem haladja meg a fél tucatot. Ugyanakkor az is igaz, hogy rengeteg gépet lelőttek, illetve a háború utáni alkatrész-ínséges idők is bizonnyal több FuG16z végét jelentették. (Magyarán a benne lévő elektroncsövek, tekercsek és más értékek miatt szétszedték őket.) Véleményünk szerint a FuG16z korának egyik remek és kiforrott URH rádiója volt. Határozottan állítjuk, nem magának a készüléknek a hibájára (konstrukciójára) vezethető vissza a pilóták visszaemlékezéseiben oly gyakorta előforduló, e rádióra vonatkozó panasz – hanem a “kevéssé hasznos” mítosz sokkal inkább abból fakadt, hogy akkortájt – idő és nyersanyag hiányában – már nem voltak képesek megteremteni a vadászokon a FuG-ok stabil üzemeltetéséhez szükséges temperált (!) környezetet.

Ott a “RÁB” és a Telefongyár Rt. “nne” logója…

Állításunkat arra alapozzuk, amit a szerelők utólag elmondtak: azaz a fel- és leszállások hányattatásai, a több ezer méteres hirtelen emelkedések és zuhanások során fellépő gigászi G-erők nem tettek kárt a robusztus szerkezetben – de a hideg és a huzat sajnos könnyedén elhangolta a földön beállított vevőt és adót egyaránt. Ez életszerűnek is tűnik, ugyanis a pilóták sokat nyüglődtek azon, hogy a start után tíz-tizenöt perccel már akadozott a kölcsönös kapcsolattartás – míg a landolást követően a rádiók egy idő múlva ismét tökéletesen dolgoztak.

A FuG16z oszcillátora 38,5-42,3 MHz között hangolható. Üzeme AM, azaz amplitúdó modulált távbeszélő. A vadászgépeken egy 2,1 méter hosszú szálantennára illesztették le, amely a kabin és a farok függőleges vezérsíkja között volt kifeszítve. Névleges teljesítménye tíz Watt – ezzel az erővel háromezer méter magasan száz-százhúsz kilométeres hatótávolságot tudott elérni, de már háromszáz méteren suhanva is megvolt a húsz-huszonöt kilométeres kölcsönös összeköttetés. Természetesen nem csak vadászokon, hanem a JU-52-kön is előfordult.

A képeken szereplő példány egy szerencsés véletlen (azaz a menyasszony nem akarta kidobni 🙂 ) folytán került az adományozóhoz, s ha a története igaz, akkor egy, Gárdony határában az 1944 végi harcok során viszonylagos épségben hasra szállt magyar vadászgépből lett cserkészbicskával kiszerelve. A készülék viszonylagos épségben vészelte át a padláson töltött évtizedeket, s csak a port kellett róla lefújni… 🙂

Mára ennyire futotta, de hamarosan érkezünk az újabb érdekességekkel.

73!

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .