Sok volt-e 35.- forint egy varázsszem EM-4-ért 1956-ban?

HA5SPA Péter a minap érdekes újságkivágást dobott be a rádióklub egyik privát csatornájára. Ahogy az alanti fényrajzon is szemlélhető, 1956-ban egy EM-4-es varázsszemért 35.- forintot kértek a Lenin körúti Sportboltban. Önként jön a kérdés, egyrészt ez vajon ma mennyibe fájna (ha gyártanák), másrészt mennyit keresett akkoriban egy átlagember? Azaz mennyire volt súlyos érvágás bárkinek, ha megkotlott a rádiójában a “magisches auge”…

A fizetés mindig is központi helyet foglalt és foglal el az ember életében. Persze tudjuk, az okos polgár inkább több zsebpénzre vágyik mint fizetésre, de ez a “boldog” (Az vajon?) állapot ugye eleve keveseknek adatik meg, másrészt szerencsére továbbra sem errefelé tendál a világ.

Ha jobban megnézzük az e cikket indító fényrajzot egy szűk – de bennünket, műszaki embereket a kiflinél és a strandpapucsnál talán jobban érdeklő – információsort kapunk az 1956-os árakról. A sorból persze bármit kiválaszthatnánk, de mi leginkább az EM-4-es varázsszemre cuppantunk rá. Egyrészt nagy kedvencünk, másrészt mi is építettünk már belőle hangolót, harmadrészt meg elgondolkodtató, hogy egy-egy szebb, intaktabb példánynak az értéke ma akár a huszonötezer forintot is meghaladhatja.

Nézzük meg tehát, mennyit érne egy 1956-os forint manapság? Például itt van ez a remek digitális kikötő, ahol – nem tévedés – 1754-től máig keresztbe-kasul átszámolhatjuk egy random időben elhelyezett polgárember bevételét bárhová. E szerint tehát egy 1956-os forint ma, azaz a cikk születésének esztendejében 151.- (százötvenegy) forintot ér. Tehát az EM-4 5.285.- forint lenne ma. A 31LK2B képcső meg 68.856.-…

Természetesen e számok önmagukban nem sokat érnek – egészen addig, amíg nem helyezzük melléjük a korabeli kereseteket. (Itt és most szögezzük le íziben: mi a nagy, tendenciózus folyamatokról-számokról társalgunk, írunk cikket annak ellenére is, hogy tudjuk, egyes szerencsések már akkor is kiugró összegek felett diszponáltak négy hét alatt.) Szerencsére a gondos – és ráérő – gazdaságtörténészek elvégezték helyettünk a szükséges kalkulációkat. Például ezen a remek szájton pont a bennünket érdeklő 1956-tól 1996-ig. Silabizáljuk ki tehát, hogy egy átlagember 1.235.- forintot vitt haza akkoriban. Persze a forradalom évében is akadtak az egyenlők között egyenlőbbek, így például a minisztertanács elnöke, aki minden jövedelmét egybevetve akár ennek durván a tízszereséből gazdálkodhatott harminc napon át. Ami ugye véletlenül sem jelentéktelen, pláne csekélyke különbség…

Nem elmerülve a korabeli vásárlói kosárban azt kell mondanunk, a 35.- forintos ár nem volt túlzottan fájdalmas kiadás egy szimpla polgárnak, akarjuk mondani elvtársnak. Különösen annak fényében, hogy az EM-4-et nem naponta vett az egyszeri polgár, építgető amatőr. Ha viszont úgy nézzük, hogy valaki a semmiből, azaz a nulláról szeretett volna fölépíteni egy szimpatikus világvevőt, netán amatőr készüléket, akkor már a sok kicsi sokra megy elvén megérezhette a háztartási büdzsé a kiadást.

Tuti, hogy 1956-ban is épp olyformán morgott érte az asszony vagy az anyós, mint manapság teszi, vagy tenné… 🙂

Időben három esztendőt előreugorva landoljunk 1959-ben. HA5SPA Péter újabb fotóján egy régi, kedves uborkásüveg szemlélhető. Lássuk, mi is ez valójában, illetve mit üzen nekünk a benne lévő számla?

Az EABC-80 elektroncső g1-es dátumkódja 1957-es gyártást takar. Az eredeti számla szerint (lásd alant) egykori gazdája a 6. számú Keravill boltban vásárolta 1959. június 1-én, 80.- (nyolcvan) forintért. Mint a Pest Megyei Hírlap 1959. január 1-i csütörtöki, a nagy árcsökkentéseket beharangozó számából kiderül (dettó fellelhető lejjebb), ennyi pénzért csaknem harminc liter benzint tankolhattunk a vállalati géperejű járműbe az ÁFOR kútjain. Ez mai áron úgy cca tízezer forint lenne.

Koránt sem zárójeles megjegyzés, aki klappra-frakkra megmondja nékünk, hol helyezkedett el Budapesten a 6. számú Keravill üzlet, azt meghívjuk egy sörre. Nem viccelünk. Csak legyen vége ennek a fertőző időszaknak.

Lássuk, mit mondanak nekünk az aktuális 1959-es évről a fentebb idézett oldalak? Egy akkori magyar fizetőeszköz ma 123.- forintnak felel meg – azaz 9.840.- forint szerepelne korunkban a blokkon a Fizetve pecsét alatt. Az átlagjuttatás pedig 1.540.- forint volt. Az 1956-os 1.235.- és az 1959-es boríték között 305.- forint az eltérés, ami 24,6 százalékos bővülést jelent. Az akkori EM-4 árfekvés sajnos nem ismert, de a 80.- forintos csőár már egyáltalán nem mondható szerénynek. Igaz, rémisztően súlyosnak sem.

Persze mindez csak akkor állja meg a helyét, ha csak egyszer-egyszer kellett belőle venni. Viszont ilyen áron rádiót építeni?! Ugye, hogy érthető, hogy az öregek addig használták az elektroncsöveket, amíg az utolsó gatteratomot el nem égették a burán belül. 🙂

Persze, tudjuk, az összehasonlításunk sántít, hiszen a polgár régen is kenyéren és tejen – no meg természetesen sörön és pálinkán – élt, nem EM-4-en meg böszme drága képcsöveken — ugyanakkor azért a lényeg érzékeltetésére mégis helyénvalónak érezzük írásunk.

Mára ennyire futotta. Mint oly sokszor említettük, lesegessétek akár naponta a közösségi oldalunk, hiszen oda gyakrabban kerülnek ki mindenféle apró anyagok mint ide nagyok. Oka ennek pedig az, hogy eme pandémia nem várt mennyiségű munkát szakasztott a nyakunkba. De jó eséllyel a tiétekbe is.

Ám egyszer vége lesz! Tudjátok: este nyolcra érjetek haza, aztán ha van rá mód, irány az éter! Akár ilyen öreg csövekkel, mint a most példának vett, bemutatott EM-4 és EABC-80. 🙂

73!

HA5CBM

Miklós