Pár gondolat egy csodás fotó kapcsán…

Szeretett klubtársunk (és egyben HA5CBM Kisleánya) Andrea idén fejezte be az egyetemet. (Persze nyomja tovább mesterszakon – de ez most nem ide tartozik.) Mivel “film közeli” pályát választott érthető, ha mindig akad a keze ügyében egy kamera vagy fotómasina. Az alábbi fényrajz egy korábbi felvétel része volt – míg az értekezés tárgya a kedves R-123MT páncélos URH FM adó-vevő. Írtunk és értekeztünk már erről mi rengeteget, de mivel annyira pöpec kis lom, egyszerűen nem lehet megunni…

Van ugye az R-123M és MT (utóbbi egy újabb kivezetéstől és pár apróságtól eltekintve lényegileg ugyan az, mint az M) rádió, melynek a működését korábban HA5SPA Péterrel közösen már egyszer kitárgyaltuk. Azt, hogy most miért vesszük elő ismét pusztán az magyarázza, hogy megkíséreljük ezen keresztül (tényleg) röviden bemutatni, miért jó ezekkel az antikvitásnak tekinthető vasakkal foglalkozni, ad absurdum efféle lomokat felújítani. A logika mentén természetesen az R-123MT helyére helyére bármi más szabadon beírható, azaz az elmondottak akár egy magyar háborús/német Wehrmacht vagy Luftwaffe rádió vagy egy 1950-es években gyártott R-10 és R-20 tekintetében is igazak lesznek. 🙂

Kezdjük egy egyszerű kérdéssel: megéri-e vesződni bármilyen, idősebb katonai rádió szervizelésével? Szerintünk igen, ugyanis ezekből már nem lesz több – hanem sokkalta inkább napról-napra kevesebb. Igaz ez a fotón szemlélhető R-123MT-re is, amiből most ugyan “relatíve rengeteg” van, de mondjuk ötven év múlva ez már nem lesz elmondható. Aki nem hisz ebben, gondoljon az R-108D-kre, amiből a kilencvenes évek elején-közepén hegyekben álltak a ládás példányok, de ma már egy hozzá való külső lámpát is eléggé nehéz beszerezni. Tehát minden óra, amit a restaurálásukra fordítunk értékmentés is egyben. No meg önképzés, ami manapság amúgy is jelentős divat mindenütt.

Természetesen ha kész a lom, az ember rádiózni szeretne vele. A vevőt bekapcsoljuk az adót meg lehangoljuk – persze, tudjuk hogy csöppet bonyolultabb, de értitek, hogy mire utalunk. Egy vevőnél önként jön a “mit hallunk” felvetése. Meddig hegyezhető a ceruza, azaz milyen jeleket vagyunk még képesek kiszedni az éterből? Ami az amatőr rádión még érthető, az vajon ott is az lesz? Ha összekötöm a perszonális komputerrel, akkor forrasztanom is kell valami leválasztást. A sor folytatható – s valljuk be őszintén, egy több tíz éves nehéz vassal “jól” befülelni a sávba nagyobb kihívás, mint a legújabb FTDXC-11.974STX Mark II-vel. 🙂

Aztán ott az adás. Ki az, aki (mondjuk) huszonkilenc MHz-en FM-ben – vagy mint az egyel följebbi bekezdésben linkelt minimozin AM-ben – van? Mert ott aztán lehetne nyomni a CQ-t napestig 29,600-on, csodaszámba menne, ha valaki random felelne

Milyen jó is, ha az ember közelében lakik egy-két-három-sok másik megszállott, aki ugyan úgy odavan a military technikáért, mint mi magunk. S ebből egészen jó kis kör-QSO-k szoktak születni, melyek nagyban javítják az ember hangulatát. S a jó hírt (mi szerint működik a vas) meg is lehet írni a közösségi oldalon és a honlapon, ahol az emberek azért inkább örülni szoktak az ilyen kellemetes infóknak, mint esetleg háborognak miatta.

Az indokok sorát persze hosszan lehetne még taglalni – például egy-egy kiállítással vagy baráti rendezvénnyel, ahol a népek nem azért jönnek össze, hogy lerészegedjenek, hanem azért, hogy a sok katonai lom gombját gyermek módra tekergessék.

És valójában ezért is megéri a régi katonai rádiókkal foglalkozni. 🙂

Na, de mára ennyi. S ne feledjétek, kattingassátok a közösségi oldalunkat is, mert ottis rengeteg érdekes és értékes anyagot közlünk!

73!

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .