Sic transit gloria mundi

Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Oka ennek annyi, hogy töméntelen mennyiségű katonai rádió, alkatrész és más jellegű military híradástechnikai cucc került ki Jászapáti méhtelepére. (A város széli, vasúton “túli” objektumról forog a szó.) Egyrészt szívből sajnáljuk a letűnőben lévő kor eszközeit – másrészt azért mégis csak tetszetős, hogy rengeteg dolgot olcsó pénzért meg tudunk venni és menteni. Alább egy szubjektív beszámoló következik – pár izgalmas fotóval megspékelve…

Kezdjük azzal, ami vélhetően mindenkit a legjobban izgat. A Jászapátiban lévő MÉH telep a Jászmetáll KFT. tulajdona, maga a használtcikk udvar (a fővárosból érkezve) a vasúton túl fekszik, a Hevesre menő szakasz szomszédságában. Ha az ember autóval érkezik, akkor a sínpáron túl, az alig százötven méterre lévő falatozónál kell hirtelen jobbra visszafordulni, majd a rissz-rossz aszfalt végéig elmenni, s a földúton még vagy nyolcvan métert tovagördülni. A géperejű járműveket kint kell lerakni, majd a főnököt vagy annak kedves feleségét kell keresni. A belépéshez ők adják meg az engedélyt. Személyes tapasztalat alapján mondjuk, tanácsos elárulni, hogy amatőrök vagyunk – ezzel is segítve a munkájukat.

Az eljárás innét egyszerű: kiszemelünk egy üres helyet a földön vagy valamelyik szimpatika-Katika láda tetején, ahová legyűjtjük majd a bennünket érdeklő lomokat. Természetesen nem csinálunk kuplerájt magunk után, azaz amit kivettünk és megnéztünk, majd “elengedtünk”, ugyan oda illik visszatenni, ahol eddig parkírozott. Figyelni kell arra is, hogy a telepen igen erős a forgalom – ami praktikusan annyit tesz, hogy több tonnás, a figyelmetlen honpolgárt kilapítani képes gépek jönnek- és mennek, rakodnak illetve visznek el feldolgozott termékeket. A mázsálás is folyamatos, ezt sem árt szem elől téveszteni.

Maga a telep tekintélyes méretű, azaz mindenképpen érdemes legalább három órát rászánni a bindzsulázásra. Mászkálni kell meg érdeklődni a személyzetnél, hol-merre érdemes kutakodni. Mivel az egy- és két köbméteres ládákat állandóan mozgatják, a meglepetések érdekében akár eltérő napokon is ki lehet látogatni.

A kínálat olyan, mint az éter vagy a mese: minden “is” van, csak keresni kell. E sorok lejegyzője e héten szerdán és szombaton járt Jászapátiban. Az első alkalommal jelentős időt töltött el azzal, hogy R-173 tápdugót leljen – mindhiába. Ám másodjára szinte fürödhetett is volna a különleges szovjet/orosz böszme méretű, a polgári életben használhatatlan csatikban, lévén az egyik ládát arrább tették, s így feltárult egy eddig ismeretlen halmaz. Igaz, így sem került sok dugó, de akinek kellett, az kapott belőle egy-egy darabot.

Nagyon fontos megjegyezni: az árak szerintünk határozottan barátiak. A kasszát amúgy a főnök maga végzi – a számolócédulára a vevő neve és a felsorolás kerül, s ezzel a papírral kell elmenni a pénztárhoz. A tételek kiegyenlítése után az ember kerít magának egy szimpatikus talicskát, s azzal kitolhatja az árut a parkolóba a kocsijához. A kerekes segédeszközt természetesen illik oda visszatenni, ahonnét elhoztuk.

Talán nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük, mindenkit érdekel, mire lehet ott szert tenni? A válasz tömör: a vonatkozó viszonyrendszeren belül (értsd: katonai híradástechnika) bármi lehetséges. Bontatlan RH macskalétrás antenna, R-1214-hez való állóhullámarány-mérő, zsírpapiros R-111 tápegység, R-405X URH lepkesugárzó, második világháborús 41 M beszélőke, R-111 hangoló, katonai adó-vevő, TBK-67, guriga dobkábel – továbbá lásd a fotókat feljebb és a gelériában.

E sorok írója sok mindennek örült, de az egyik legnagyobb “hűhát” az 1970-es évek közepén a rendszerből kivon R-112 RH adó-vevő bontatlan (!) beszélőkészlete okozta. Hoztam vagy kettőt, hogy legyen.

Nyomatékkal hangoztatjuk: a telep kínálata változó! Azaz amit mi láttunk és nekünk igaz volt – az “Neked” már nem biztos, hogy az lesz. Viszont “Te” jó eséllyel találsz majd olyat, amit mi nem is láttunk. Ha másért nem, hát azért, mert szerdán és szombaton mondjuk három vaskalitka volt egymásra téve egy olyan helyen, ahová a targonca sem fért be, nem hogy mi. De mire “Te” mész, addigra tuti szétkapják szétkapják azt a tekintélyres halmazt is. 🙂

Mit mondjunk még? Talán azt, hogy menj le személyesen, s nézz szét. A helyszínen gyakorta lehet amatőröket látni, no meg börzés alakokat – de annyi a cucc, hogy ezt még ők sem képesek felvásárolni. Nem, nem azért, mert nem lenne rá pénzük – hanem sokkal inkább azért, mert nincs az az átmeneti raktár, ami ezt a tömeget képes lenne elnyelni addig, míg értékesítik. 🙂

Búcsúként még pár fotó, hogy megjöjjön a kedved az utazáshoz…

Mára ennyire futotta. Ja, és még valami: ha minden igaz, hamarosan lesz még miből válogatni. 🙂

73!

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály