Egy klubelnök, aki nem szégyellte azt sem, hogy személyesen kell a tűző napon az autós forgalmat irányítania (HA7PTY Pityesz)
Ismét rengeteg szívdobogtató élménnyel lettünk gazdagabbak. Persze nem minden volt “első osztályú”, de ezt az állapotot nem is keressük, mert tudjuk, a “tökéletesség” fogalma hazugság. Az meg ugye minek, ha az ember tényleg jól akarja magát érezni?
Az elmúlt időszak legnagyobb, “példányonként” öt-hatezres tömegű olvasótáborát vonzotta az a három írás, amely az amatőrök hazai és külföldi mennyiségét taglalta, illetve bemutatta, milyen a korfánk. Szeretett klubtársunk, HA2EBA István a minap jártában-keltében, azaz a régi Rádiótechnikák forgatása közben rábukkant néhány táblázatra. Alább ezeket osztjuk meg – néhány gondolattal kiegészítve…
Kikértük és megkaptuk a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságtól a hazai rádióamatőrök korfáját. (Amit természetesen ez úton is hálás szívvel köszönünk!) A statisztika nem túl szívderítő, így itt és most nem egy derűs írás következik. Persze a folyamatok ellen lehet(ne) tenni – s rajtunk, azaz a HA5KDR-en nem is múlna – ám ugye nem “csak” rajtunk múlik a történet…
Mi lehet a megoldás kulcsa?
Szerényen, mégis büszkén mondhatjuk, a HA5KDR amúgy is több ezres olvasottságot hozó cikkeinek sorából is kiemelkedett legutóbbi három írásunk – amelyek csak a közösségi oldalunkon napok alatt öt-hatezres tömeget vonzottak. Az okokat persze sejtjük, hiszen a kullancsokkal és a vaddisznókkal való kéretlen találkák nem csak a SOTA és RTF fanokat érintik, hanem úgy általában mindenkit, aki szereti az erdőket-mezőket járni. S ugye ott volt az az írásunk, melyben azt taglaltuk, hogyan változott a hazai amatőrök (és az azokat esetlegesen tömörítő klubok) tábora-mennyisége az elmúlt években. Ez a dolgozat egyenesen kilőtt – ami egyben kellemes visszaigazolást is jelent számunkra, hogy a minőségi és színvonalas összeállításokra igen nagy igénye van a hazai rézdöngölőknek. A közlés nyomán rengeteg köszönetet kaptunk, ugyanakkor számosan felvetették, jó lenne egy olyan “folytatólagos” írás is, amely más országok viszonyait taglalja. A HA5KDR-en nem múljon, lássuk, mit sikerült e téren innen-onnan összebogarászni. Előre szólunk, ez is hosszú anyag lesz…
HA7EO Attesz erősen töri valamin a fejét – lehet, pont azon, mennyien is vagyunk a világban?
HG5OJG Gergő és HA5CBM Miklós megpróbálta kideríteni, mennyi amatőr, illetve magát ennek gondoló szervezet lehet idehaza. A kérdésre a válasz némiképpen összetett. Ez a cikk nem lesz rövid, de legalább igyekeztünk alaposak lenni. És még egy apróság, amit az életben sem árt észben tartani: az értékelést soha ne(m) mi adjuk másokról, hanem hagyjuk meg a másiknak a lehetőséget, hogy ő állítsa ki a bizonyítványt saját magáról. Így elkerülhető az önteltség. Mindennek hála nekünk legfeljebb csak dokumentálni szükséges, hogy a többiek mire értékelik – magukat.
(b-j) HA7PTY Pityesz, HG5OJG Gergő (e cikk egyik szerzője), HA7EO Attesz és HA8BIT Péter
Itt még félkészen, de már látszik az alagút vége!
Olykor unalmasnak hatnak a hálálkodó bevezetők – s néha tényleg azok is. A hajtás után kezdődő köszönetsor azonban – gondoljon bárki bármit is – valóban szívből jön. Elég csak arra utalni, hogy ha a benne szereplő emberek nem állnak össze “láncolattá”, akkor soha nem kerülünk abba a helyzetbe, hogy nem csak kézbe foghatunk, hanem meg is javíthatunk egy második világháborús német rejtjelező berendezést, azaz egy Enigmát. Az pedig már csak hab a tortán, hogy e masina valójában a magyar nemzeti titkosítástörténet egyik jeles darabja…
Figyelem: ez egy hosszú cikk lesz – de legalább igyekeztünk alaposak lenni.
Nekünk evidens, hogy az emberek által, a másik maximális tisztelete mellett űzött hobbi – legyen az bármilyen –nyugtatólag hat az idegekre. Azonban ha tudományosan is igazolni szeretnénk e „közismert tényt” rögvest kiderül, hogy e témakört kellő alapossággal viszonylag kevesen vizsgálták. Megpróbálunk tehát néhány friss konkrét érvet (értsd: hivatkozásokat) adni a kezetekbe, hogy egy lehetséges vita esetén elkerülhessétek a hiteltelenség (más olvasatban: önzés) látszatát.
Figyelem: az alant olvasható cikk amúgy nem annyira a szórakozásra, mint a inkább a gondolkodásra szeretne késztetni…
Szerintünk igencsak nagyot üt Presser Gábor szignálja az éterben…
Az évforduló akár szomorú is lehetne – de mi nem erre, hanem magára a Malévre kívántunk emlékezni, amikor tavaly eldöntöttük, kikérjük a vállalat és annak utolsó közforgalmú járatának hívójelét. Nem nagy dolog, de sokaknak mégis rendkívüli módon megdobogtatta a szívét, hogy a hajdani nemzeti légitársaság a HA10MALEV és a HA10LOH alakjában – ha csak néhány órára is de – ismét a levegőbe emelkedett…
Klubunk tagjai ismét “különleges” helyen jártak. Volt már erre példa korábban, sőt, nem egyszer rádióztunk is “mélységiekkel”. A kapcsolatunkból van, ami elmondható, s van, ami nem – s ez véletlenül sem holmi nagyzolás, hanem jól felfogott közös érdek…
HA5NKG Tamás, HA8BIT Péter, honvédtiszt barátunk és HA5GB Balázs
HA8BIT Péter (jobb szélen) előadást tart a diákoknak – a háttérben Endre és Zoltán tanár urak állnak
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Jól indult az évünk (erről hamarosan többet…), s még a januárnak sincs vége, s mi érdeklődő diákokat és kedves tanáraikat fogadhattunk Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájának rádióállomásán…