Mennyien vagyunk – máshol?

Szerényen, mégis büszkén mondhatjuk, a HA5KDR amúgy is több ezres olvasottságot hozó cikkeinek sorából is kiemelkedett legutóbbi három írásunk – amelyek csak a közösségi oldalunkon napok alatt öt-hatezres tömeget vonzottak. Az okokat persze sejtjük, hiszen a kullancsokkal és a vaddisznókkal való kéretlen találkák nem csak a SOTA és RTF fanokat érintik, hanem úgy általában mindenkit, aki szereti az erdőket-mezőket járni. S ugye ott volt az az írásunk, melyben azt taglaltuk, hogyan változott a hazai amatőrök (és az azokat esetlegesen tömörítő klubok) tábora-mennyisége az elmúlt években. Ez a dolgozat egyenesen kilőtt – ami egyben kellemes visszaigazolást is jelent számunkra, hogy a minőségi és színvonalas összeállításokra igen nagy igénye van a hazai rézdöngölőknek. A közlés nyomán rengeteg köszönetet kaptunk, ugyanakkor számosan felvetették, jó lenne egy olyan “folytatólagos” írás is, amely más országok viszonyait taglalja. A HA5KDR-en nem múljon, lássuk, mit sikerült e téren innen-onnan összebogarászni. Előre szólunk, ez is hosszú anyag lesz…

Mielőtt elkezdjük, gyorsan leszögezzük: a külhoni amatőrök pontos számáról nehéz napi képet kapni – azaz nem mi fogjuk a fiók mélyéről előrántani a spanyolviaszt. Egyrészt az elérhető információk általában 2017-2019-ből datálódnak, másrészt a koronavírus járvány pusztítását még szemmel láthatóan nem mérte föl senki.

Márpedig ökölszabályként borítékolhatóan elfogadható, ha egy adott társadalmat lakosságarányosan X százalékban tarolt le a pandémia, akkor e tragikus mutató kicsiben miránk is érvényes. Például Olaszországban a hivatalosan bevallott 161.032 (2022. IV. 13.) fős veszteségből kétszázötven és háromszázhúsz (!) közé teszik az örökre elnémult billentyűk és PTT-k számát. (Előre ugorva: Taljánföldön amúgy nem kapkodják el a statisztikai adatközlést, lévén a majd lentebb látható IARU listán is csak 1993-as adat tekinthető föl. Viszont ha az ember bogarászik a neten, akkor úgy találja, ma cca 18.500 egyéni hívójel lehet ott kiadva. És bár tudjuk, egy ember elmúlása is pótolhatatlan veszteség – kétszázötven-háromszázhúszé meg egyenesen tragédia.) A vírus okozta rettenetes viszonyok belövéséhez valójában elég csak megnézni pár, az értékelhető cikkek terén sajnos amúgy sem jeleskedő klub honlapjának “halál híradóvá” válását. Nem csak idehaza, hanem külhonban egyaránt. És ugye az érintett digitális kikötőkben nem mi posztoltuk az adott cikket, hanem csak leltározzuk, hogy nem futja ennél többre.

Ami ugyan tragikus – de mégis önmagáért beszél.

A létszám kérdésében a legilletékesebb az IARU lenne, ám ők valami okból 2000-ben felhagytak az adatgyűjtéssel. Fontos kiegészítés: igen nehéz megítélni, hogy az adott államok mit értenek az egyéni engedélyes és operátor alatt? Ez nekünk elsőre nézvést szimpla mese – de sajnos nem mindenhol egységes a statisztika. Mentségünkre szolgáljon, ez a látásmódbeli zavar, ha tetszik különbözőség az IARU-t is nyomasztotta egy ideig, s bár megpróbáltak rendet vágni a számerdőben, az eredmény nem mindig tekinthető megnyugtatónak. Az akkori információk egyébként ekként mutattak:

Stations  Operators  Members   Members    Year       
                                                                  
2789720   2986772    547153    597160     00
2784000   2977000    552000    600000     99
2632000   2743000    566000    619000     98
2721000   2777000    592000    658000     97
2707000   2763000    612000    682000     96
2630000   2646000    681000    764000     95         
1974000   1967000    590000    724000     90
1744000   1799000    559264    805664     88
1511000   1489000    450000    738000     85
1378000   1381557    450000    781017     84
1800000   1380000    449000    769000     83
1152000   1134000    435000    720000     80
737000    737000    267000    524000      75
525000    525000    199000    408000      70
399000    399000    154000    291000      65

Tehát mint látható, 2000-ben csaknem hárommillióan voltunk – s ez a szám valami okból olyannyira beégett az egyének tudatába, hogy a mai napig ezt emlegetik, ha egy társaságban fölteszik a generális kérdést egy amatőrnek: “na, és mennyi hasonló bogaras ember van a Földön rajtad kívül?”

Pedig ez a tétel sajnos már messze nem igaz. Vegyük példának (szóismétlés: például) Japánt, ahol az ezredforduló tájékán 1.296.059 egyéni engedély volt. (Ami ugye az akkori cca hárommilliónak 43,4 százaléka – míg az oroszok mindössze harmincnyolcezerrel képviseltették magukat…) Nos, az ázsiai szigetországban 2000 óta durván hatszázezerrel (!) olvadt el a létszám. Ami ugye praktikusan annyit tesz, hogy majdnem megfeleződtek – majd egy újabb negatív hullám következett be, ami révén 2021-ben “már csak” 381.899 aktív egyén találtatott. (Figyelem: a három sorral magasabban linkelt táblázat megfelelő sorában az üzemeltetői végösszeg az 1950-es évek óta élt összes amatőrre vonatkozik!)

Előre lelőve az agyaggalambot alig pár olyan államot találtunk, ahol bővültünk – ezek egyike az Egyesült Államok, de ott sem olyan mértékben, hogy az akár a Japán által okozott veszteséget kompenzálni tudja. Mit közölt erről 2019-ben erről az ARRL? A 2017-es és 2018-as év végi FCC adatbázis-statisztikák alapján egy százaléknyit hízott a csoportunk, így 2018-ban az USA-ban 755.430, míg 2021-ben 779.545 engedélyest /operátort tartottak nyilván. (2000-ben 679.864 rézdöngölőt vettek be a statisztikába.)

Nézzünk egy hozzánk közelebbi példát, Németországot. Ott 2000-ben csaknem nyolcvanezer egyéni engedélyt tartottak nyilván – míg ma durván ötvenkilencezren lehetnek. E körből 2019-ben 34.009 volt a DARC, azaz a helyi szövetség tagja – míg az amatőrök tábora akkor 63.070 volt.

Nézzünk ismét egy jó nagy és bővülő államot, Kanadát. Ott 2018-ban 70.198 “voltunk”, míg mondjuk 2000-ben cca negyvennyolcezren.

Visszapillantva az Óvilágba, Franciaország 2000-ben 18.500, míg 2013-ban 14.160 amatőrt tudott fölmutatni. Friss elemre nem bukkantunk, sporadikus netes találatok szerint ma 12.000 körül hullámozhat e mutató.

Lengyel barátainkkal már az IARU-nak is meggyűlt a baja, lévén 2000-ben csak annyit közöltek magukról, hogy a totál állomások száma 16.000 – míg húsz esztendővel odább 13.600 operátort tartanak nyilván.

Északra haladva Svédország 2000-ben 10.817 kollégáról közölt hírt – míg 2021-ben 12.859-en voltak. Amolyan gyorsjelentésként sorjázzon alant pár elérhető friss statisztika sajnos koránt sem a teljesség igényével:

Hollandia: 2000: 14.529 / 2018: 12.582

Ausztrália: 2000: 15.328 / 2020: 15.068

Malajzia: 2000: 381 / 2016: 10.5109

Ausztria: 2000: 6.214 / 2022: 6.930

A sógorok egyébként egészen elképesztően informatív táblákat készítenek. Bár látnánk ilyet az NMHH-tól idehaza mi is. 🙁

Észtország: 2000: 620 / 2020: 700

Írország: 2000: 1.658 / 2020: 1.945

Románia: 2000: 3.500 / 2017: 3.527

Szerbia: 2000: —– / 2020: 3.962

Finnország: 2000: 5.900 / 2016: 5.000

Egyesült Királyság: 2000: 57.224 / 2018: 75.660

Szlovénia: 2000: 6.500 / 2018: 3.786

Szlovákia: 2000: 1.000 / 2016: 892

Kína: 2000: 900 / 2020: 150.000 (operátorok száma)

Természetesen rengeteg kutatással és az adott állam nyelvének ismeretével még elég sok adatra lehet bukkanni, de az tól-ig kijelenthető, ma mindent összevetve olyan 1,7-1,850 millió amatőr lehet a Földön. S ezt ugye (e sorok írásakor) 7,753 milliárd emberből tudjuk felmutatni.

Őszintén megmondva nincs értelme kikalkulálni, hogy ez az össznépesség mennyire csekélyke, ha tetszik statisztikai hibaszázalékát alkotjuk – azt viszont nagyon is van értelme ide iktatni, hogy a köz elképesztő nagy szívességet tesz nekünk azzal, hogy átengedi az éternek, mint megfoghatatlan értéknek egy jelentős részét.

Külön érdekesség lehet egyszer egy-egy ország lakosságarányában megvizsgálni e kérdést. (Igen, készülünk egy ilyen dolgozatra is, mert az még többet árul el a hobbinkról és annak túlélési képességéről, mint a fenti információhalmaz.)

Persze az más kérdés, hogy ezek közül mennyi a valóban aktív? Egyébként ez roppant érdekes kérdés a hazai tábor létszámát taglaló cikk írásakor is felvetődött a két szerzőben (HG5OJG Gergő és HA5CBM Miklós) – de nem igen jutottak vele dűlőre. Ha a magyar viszonyokat nézzük, akkor a hivatalosan létező 2.767 éterlovag közül szerintünk (!) cca legfeljebb 1.600-1.900 olyan találtatik, aki legalább heti szinten minimum tucatnyi alkalommal a hívójelével megjelenik az éterben. (Ezt a mutatót a kivetítéses statisztikára alapozzuk, azaz arra, hogy a saját, szerencsére igencsak tág ismeretségi körünkben az arányokat tekintve mennyien számítanak/hatnak e körbe tartozónak.) A többiek vagy ennél ritkábban, vagy szó szerint soha nem bukkannak föl senki Log-jában. (E sorok írójának akad egy ifjúkori barátja, aki ugyan jeles VHF/UHF/SHF szakember, de eddig mindössze egyszer, s akkor is csak telefonos egyeztetés nyomán és igen nehezen bukkant föl saját hívójelével az éterben…:) )

 

Nos, mára ennyire futotta, de hamarosan érkezünk az újabb érdekességekkel. És természetesen a korábban elmondottak most is állnak: mi “másokkal” szemben nem vagyunk hibátlanok – illetve ott a közösségi oldalunk, azt is lehet feszt nézegetni. Sőt, ott gyakrabban vannak anyagok, mint itt, hiszen számos apróság nem ér meg egy önálló cikket. 😉

73!

HA5CBM

Miklós