Az elmúlt időszak legnagyobb, “példányonként” öt-hatezres tömegű olvasótáborát vonzotta az a három írás, amely az amatőrök hazai és külföldi mennyiségét taglalta, illetve bemutatta, milyen a korfánk. Szeretett klubtársunk, HA2EBA István a minap jártában-keltében, azaz a régi Rádiótechnikák forgatása közben rábukkant néhány táblázatra. Alább ezeket osztjuk meg – néhány gondolattal kiegészítve…
Mint a fenti szkennből kiviláglik, 1967-ben 557 magyar rádióamatőr állomás volt. Visszaidézve szeretett klubtársunk, HG5OJG Gergő gyűjtését, idén áprilisban 2.767 egyéni hívójel volt kiadva. A hazai amatőrizmus fénykorában, azaz az 1980-as 1990-es években úgy nyolcezer egyéni hívójellel büszkélkedhetett Magyarország. Hogy ez sok volt, vagy kevés egy akkor cca tízmillió lakosú államban, döntse el ki-ki ízlése és értékítélete alapján saját maga. Akárcsak azt, hogy az 1967-es számokhoz képest a 2022-es adatsor – szigorúan a korfával kiegészítve – előrelépés, stagnálás vagy a lassan de biztosan közelgő vég jele.
És még egy tény, ami koránt sem apróság, sőt… Azaz a fenti 557 kontra 2.767 viszony elemzésénél ugyanis nagyon nem árt szem elől téveszteni, hogy akkoriban nagyon nem járt állampolgári jogon az adóengedély. Sőt, a politikai rendszer is rettentően más volt – talán a seregnyi összetevő közül elég arra az egyre utalni, hogy még mindig több ezer ember ült a börtönökben az 1956-os szereplése okán.
No, de lépjünk túl a viszonyainkon, s tekintsünk szét a világban, miféle számokat tudtak fölmutatni más államok? A finn amatőrök szervezetének ma durván 3.500 tagja van – igaz, e létszám nagyjából hét százalékának nincs hívójele. Csehszlovákia ma már a múlt – északi szomszédunkban 2016-ban 892 rézdöngölő volt, míg a cseh amatőrök szervezetének 2021-ben százötvenkilenc klubban 2.037 tagja volt. Itt is áll, durván az öt-hat százalékuknak nincs egyéni hívójele, hanem “csak” operátorok.
Belgiumról nem találtunk pontos adatokat, Hollandiában 2018-ban 12.582 hasonszőrű alak volt, mint idehaza. Dánia 9.079 amatőrrel büszkélkedhet 2022-ben, Jugoszlávia korunkban immár pusztán tananyag – de csak Szerbiában 3.962-en “voltunk” 2020-ban. Az utódállam Szlovéniában pedig 6.500-an (2020). Svájc esetében nem leltünk konzekvens adatokat, de a sporadikus infókból az jön le, olyan két-háromezeren lehetnek az aktív éterlények.
A 2017-es és 2018-as év végi FCC adatbázis-statisztikák alapján az USA-ban 755.430, míg 2021-ben 779.545 engedélyest /operátort tartottak nyilván. (2000-ben 679.864 rézdöngölőt vettek be a statisztikába.) Az Egyesült Királyságban 52.195 teljes-, 9.739 középszintű- és 22.649 közösségi engedélyt jegyeztek be 2017-ben. Argentína esetében a wikipédia azt írja, 37.000 egyéni hívójelet tartanak nyilván. Nagy ország, hatalmas távolságok – s bár ismerjük a dél-amerikai “pontosságot”, simán benne van a pakliban, hogy nagyjából stimmel az adat.
Az NSZK már dettó eltűnt, de Németország még van: ott 63.070 egyéni hívójelet ismertek 2019-ben. Kanada 2018-ban 70.198, Japán 2021-ben 381.899 míg Svédország pedig 2021-ben 12.859 kollégáról közölt hírt. A japánok egyébként csalafinták, ugyanis ők sokáig az összes kiadott engedélyt adták meg.
Szerintünk a fenti adatok igencsak elgondolkodtatóak – pláne, ha a hazai számokkal és tendenciákkal hasonlítjuk őket össze. Az értékítéletet ugyanakkor rátok bízzuk.
73!
HA5CBM
Miklós