Ez egy bátorító írás lesz. Lehetőleg egy szót sem vesztegetünk olyasmire, ami közismert – hanem éppen ellenkezőleg, a mindannyiunk számára elérhető kiútra szeretnénk felhívni a figyelmeteket…
Unod az “egészet”? Nem vagy egyedül. Félsz, hogy elkapod? Ez is közös tulajdonunk. Rettegsz a szeretteid miatt? Dettó így van itt is. Aggódsz a pénzügyi helyzeted végett? Hát, mi is pont így érzünk.
Setéten látod a jövőt? Na, ebben viszont már nem egyezünk ki.
A jövő ugyanis döntő részt olyan lesz, amilyenné teszed. Akkor is, ha csak egy napod van hátra az életből – s akkor is, ha még minimum fél évszázadod.
Emlékszel, amikor elkezdtél rádiózni? Mennyire izzadt a tenyered az első billentyű/PTT/(újabban)Enter gomb lenyomása előtt? Nekünk még megvan ez – s szerintünk neked is előjön seperc alatt – már ha akarod. S ugye önkritikusan még az is rémlik, hogy a mából nézve anno egy “deszkával” kezdted? És lám, ez darab “akármi” mégis miféle felülmúlhatatlan örömöket szerzett – ott és akkor?
Időd akkor is elmegy, ha mostanság szabad óráidban/perceidben otthon ülsz és rettegsz/keseregsz/nyomorogsz – és akkor is, ha kicsit közben rádiózol. Nekünk amatőröknek megvan az a hatalmas előnyünk, hogy úgy tudjuk körbejárni a világot, hogy közben nem kell megszegnünk egyetlen karanténszabályt sem. És a sétára szó szerint több tucatnyi lehetőségünk akad a CW-től az SSB-n és a Feldhellen át egészen az FT4-ig bezárólag.
Mi kell még? Esetleg jelenjenek meg Jézus, Mária, Szent József és az összes szentek azért, hogy helyetted lehuppanjanak a rádió elé és kézbe vegyék a mikrofont/billentyűt/PC tasztatúrát? Ha létezik hiú remény, akkor ez az.
Helyetted senki nem tudja jól érezni magát a rádió előtt. Igaz, rosszul sem, de az előbbi verzió egy csöppet kellemesebb opció. 🙂
73!
a HA5KDR csapata