Ez nem lesz hosszú írás – sokkal inkáb azt szeretnénk, ha olvasóink elgondolkodnának a jelen és a múlt párhuzamain. A téma egy nyolcvan esztendős apróság, a Horthy-kori katonai rádiók utánállító hangolója. Öt fénykép – és pár sor. Plusz egy javaslat, hogy a látottakat tegyük párhuzamba – mondjuk – egy mai okostelefon időtállóságával…
Egy csodálatosan restaurált példány. A szóban forgó apróság a rádió bal sarkában, egy bőrfüllel van a berendezéshez rögzítve.
Ez egy másik, még restaurálásra váró R/7 vevő. Persze a helyreállítást nem úgy kell érteni, hogy lefestjük, hanem olyformán, hogy ez megmarad igazi ízes háborús darabnak. Tudjuk, ez egy örök vita, de mi e példánynál így határoztunk.
Érdemes alaposabban föltekinteni a rádióból kilógó alkatrészt: kitűnik, hogy az alsó felének az anyaga bakelit, míg a fölső fém. Oka ennek pedig az, hogy a hangolásról már nyolcvan évvel ezelőtt is tudták, azt nem tanácsos fémmel végezni.
Itt talán jobban elválik a fém és a műanyag látványa. A kis karika a fej alatti bemélyedésbe való, míg a kettő közé megy a bőrfüllel ellátott lemezke. Utóbbi révén nem lesz elveszíthető a hangolókulcs a rádiótól. Ici-pici alkatrész, és mégis micsoda alaposság és gondos tervezés áll mögötte.
Ezen a fényrajzon talán jobban átmegy a lényeg. Felhívnánk a figyelmet, hogy az apró lemezke is zöldre van festve. Hát, erre mondhatjuk a mából teljes nyugodtsággal, nem végtermékkel gurigáztak anno a Standard üzemcsarnokaiban…
A Hallgató felirat fölött lévő nyílásba egy műanyag csap való. Igazán nem is ez benne a lényeg, hanem az, hogy a takarólemez rögzítéséhez M 1,6 (!) csavarokat használtak egykoron. És azokat ugye valahol elő is kellett állítani…
E rövidke szösszenet második képén, a hangoló fejénél látszik egy menetes nyílás a rádióban. Nos, abban lakik az eszköz – míg az elveszíthetetlenségéről gondoskodó bőrke másik végét az utolsó fényrajzon jobb szélen kimagasodó fülhöz kell varrással rögzíteni.
Az ember elmereng: egy ilyen apróság megmozgatta a rezes, a bőrös, az esztergályos, a bakelites és a varró szakmát is. Nem is nagy csoda, ha az értő közönség – ránézve egy Horthy-kori katonai rádióra – pontosan tisztában van azzal, micsoda szellemi és anyagi áldozatot követelt ezek megtervezése és több száz darabban történt legyártása.
73!
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály
Köszönjük ezt a részletes leírást (minden értelemben).!
Valóban, ha nem gondolunk bele, könnyű elsiklani afölött, hogy mennyire átgondolt szerkezetek voltak régen.