R-107 family – avagy a „kis Binomok” csodás négyessége

Egy laktanyai R-107T02 kedvenc frekvenciánkon üzemeltetve. Lesd le, s gyere oda Te is! 🙂

Akad itt kérem minden, mint a búcsúban: sima elektroncsöves, tranzisztoros T, digitális T02 és „összüzemmódos” M. S mind magyar, mind Videoton! Sőt, e sorok írója egyszer látott egy tervezetet az M2-ről valami elhagyatott könyvtárban, ahol a megunt gyártmánylapokat tárolták és az elvetélt ötleteket fektették. Utóbbi állítólag már nem kizárólag FM és CW, hanem USB üzemmódot is tudott – volna, ha egyszer elkészül. Ám mivel ez egy fantom, nem foglalkozunk vele – viszont ha bárki bír róla némi konkrétummal, kérjük, dobjon nekünk egy villanylevelet. Visszakanyarodva tehát a „klasszik” 107-ekre, ez egy ötletes készülékcsalád, amely egyben jelzi, hogy a magyar katonai híradástechnikai ipar folyton-folyvást képes volt a kor változásait lekövetve új és újabb termékkel jelentkezni a hazai és nemzetközi piacokon. Alább a tőlünk megszokott szubjektív gyártmánylap következik – néhány sztorival körítve. A nagy Binom az R-111, a kis Binom pedig a 107. Fotót most kevesebbet – és azt is csak az R-107T02-ről – nyújtunk, mert tisztán érezzük, e téren semmi újat nem vagyunk képesek mutatni a neten föllelhető úgy másfél-százezer, nálunk profibbak által lőtt 107  fényrajzhoz képest.

Mire jó egy R-107? Frekiterjedelme 20-52 Mc/s közötti, üzemmódja FM (az M-nek pluszban távíró), teljesítménye egy (az M-é három vagy nyolc)  Watt. Hangolni kézzel kell (az M automata), tápfeszültsége 2×2,4 (az M 3×2,4) Volt. Ezek együtt az általános közvélekedés szerint nem túl felhasználóbarát paraméterek.
Pedig ez felejtős álláspont!

Ha az előző képen nem lett volna látható az kc/sec érték… 🙂

Egy „böcsületes” ápoltnak az ilyen adatsorok ugyanis drogként hatnak, lévén világosan jelzik, hogy e lomhalom alkalmazási köre szinte szó szerint határtalan.
Kezdjük a legegyszerűbbel – ha terjedés van tíz méteren, akkor ez az egy (M-nél három vagy nyolc) Watt kontinensek áthidalására is bőven elegendő! E sorok írója például egy R-107T-vel (de egy átalakított R-105D-vel is) és egy forgatható (boldog emlékű HA5RE Tibi bától’ vásárolt) HB9CV antennával 29,6 Mc/s-on simán abszolválta az USA középső vidékét. De összejött vele sok európai ország dettó – így ha az ár/kilométerben megadott QSO arányt nézzük, akkor messze ez volt a legjobb vásár, amit ifjú titánként nyélbe ütöttem.

No, rég volt, hogy a fene vigye el…

Természetesen tudjuk, nincs mindig „terjengés”, sőt, ez a ritkább, lévén házi csillagunk csak tizenegy esztendőnként szokott magából nagy mennyiségben mindenféle alkotóelemet ömlengeni – s közben pedig általában duzzog, amely az egyszerű hobbista számára a tíz méteres sávmunkát az LFS szintre viszi le.

No de mit adott nekünk a Nap?! (A rómaiakról nem is szólva – by Brian élete…) Az R-107 a nyugodt viszonyok között is förszt klassz használható – magyarán mondva céltalan porfogónak alkalmazni, hiszen egy patika antennával egészen szép helyi forgalmat lehet vele generálni a felsőbb RH sávokon. Ha egy frekinek lenne emlékezete (mondjuk ha a fénysebességnél gyorsabban tudnánk haladni, akkor máris kipipálható az emlékezete, hihihi), akkor a 29,025 Mc/sec nagyon sokat tudna mesélni. Pár éve esténként olyan élénk forgalmat generáltunk ott, hogy nem győztünk a QRX-eknek teret engedni. A főváros különböző kerületei, a környező települések s olykor egy-egy távolabbi „DX” 🙂 egymásnak adták a szót – a legtöbben az R-107 különböző változataival, esetleg R-1265-tel.

Szép idők voltak, s mivel igény is van rá megint, lassan visszatérünk oda. Persze szigorúan R-107-tel.

Mit tud még az R-107? Például mindig akadtak renitens ápoltak, akik úgy vélték a Zugból ugró ló, Zugló-Zsombolyai utca viszonylatban az ötös térerő smafu, ezért az R-105/8/9 családhoz rendszeresített UM különböző verzióit hozzápasszították az R-107-hez – s így érték el a szédületes húsz Wattot! Bizony.
Amúgy komoly technikai kihívás, hogy az öt pólusú 107 mellbeszélő dugóját miként lehet a négypólusú UM kivezetéséhez kötni. Vagy netán az automata PTT-t megoldani úgy, hogy az ne látszódjék kívülről. (Mni Tnx HA5AJR Ábel!)

Kicsit viseletes az a hordheveder, de legalább a miénk! 🙂

Kár lenne feledni, az R-107 família tagjai dolgoznak ötven Mc/s-on is. Ápoltlétünk hajnalán hat méteren a Magyar „királyi” TV egyes csatornája dübörgött, ám mivel ezt pár esztendeje hála Istennek lelőtték, ott is lehet véle ügyködni. S mivel a sáv egy igazi magic band, ne csodálkozzunk, ha az egy Wattunkra Ausztráliából érkezik felelet.
Tényleg. Ugyan nem tiltja senki és semmi, de mégsem használnak FM-et 21 megán. Pedig a sáv jó széles, a teteje általában a csúcsok idején is pang, így lenne lehetőség kísérletezni. Mi csináltuk és csináljuk is – az, hogy kevés a partner, szerintünk a külhoni amateurtársak ötlettelenségének köszönhető.

Mire jó még az R-107? Például akaszthatunk rá konvertert, s máris hetven Mc/s-on találjuk magunkat. Mi mind otthon, mind a „lakótanyában” a méltán kiváló HA5IW-féle kütyüket állítottuk csatasorba. Egyébként van abban valami különösen megkapó, amikor az ember a 107 hangológombját tekeri, s négy méteren a mozgatás függvényében változik (a maximum megengedett határon belül) a teljesítménymérő mutatója. Ami ugye azon e bandon (és ötvenen is) szigorúan tíz Watt.
Apropó: vajon hányan tudják e korlát okát? (Rímelő mondat, sikerült ilyet is írni, no.) Azért, mert a NMHH nem támogatja, hogy két felhasználó azonos powerrel jelenjen meg ugyan abban a sávban. Az a másik – azaz a főfelhasználó – esetünkben pedig a Magyar Honvédség. S ha valaki most morgolódni kezdene a szabályozáson, gondoljon inkább arra, hogy legalább megjelenhet (mind a hat, mind) a négy méteren. A hatóság ugyanis tiszta lelkiismerettel mutathatna bakfittyet mindannyiunknak – mint ahogy azt oly sok európai államban simán megtette.
E gondolathoz egy csöppnyi hozzáfűzés: egy német, osztrák vagy francia amateurtárs a se… – bocsánat – a rózsás ülepét verné a földhöz már száz, hetven megára szabaddá tett kc esetén is. S ugye az említett nációk azok a tipikus no name, ultra szegény és lenézett nemzetek az óvilágban…
Na ugye.

No, de visszatérve a 107-re, mit érdemes még róluk tudni? Alapvetően raj-raj közötti összeköttetésre szolgálnak – ma is, mert hogy az R-107T02 korunkban is rendszerben áll a hadseregben. Persze ettől még vásárolhatsz, ha kínálják, maximum ne reklámozd.

Tápja, mint fentebb is írtuk, 2×2,4, az M-é pedig 3×2,4 Volt. Nem fogyaszt sokat – kivéve az M-et, mert az a valóságban egy áramtemető. Csak hogy értsük ezen állítás súlyát: a családtagok fizimiskájának almafájától erősen messzire gurult M a 7,2 Voltról nagyobb teljesítmény (cirka nyolc Watt) esetén majdnem nyolc (!) Ampert zabál. Azért ez ütős, nem?! Persze ettől még egy szerethető lomhalom, csak tudni kell a gyíkjait. 🙂
Az M amúgy tud távírót, s vételben ez okból az SSB-t is abszolválja. Jól szól, érzékeny, s ha fut a sáv, akkor pompás szórakozás vele a féloldalsávos állomásokat hallgatni – konverterrel akár hetven megán IS. A távíróbillentyűje az R-134-nél megszokott cukiság, aprócska, kézreálló billentyű, melyet alaplapja segítségével a készülék tetején lévő sínbe szép szorosan illeszthetünk be. A távírózás a 107M-el nem nagy élmény – hanem annál is nagyobb!!!
Különlegesen súlyos kórban szenvedő ápoltaknak extra lehetőséget nyújt az egészen egyedi és eredeti ugrókódos kijelzőjű (kerek ablak jobb oldalt) M verzió CW bemenete! Ugyanis ha teszünk a vonalra egy relét, akkor az úgynevezett kemény Hellschreiber üzemmód is megvalósítható. Magyarul nem feltétlenül szükséges a lakásba a HTG-1 vagy az eredeti FeldHell masina, mert egy sima 155 Mc/s-os ezeréves PC-vel és a MxW programmal plusz relével is megjelenhetsz ebben a fantasztikus üzemmódban.
S ha az ellen állomásnak elárulod a felszereltséged, tuti dicséretet kapsz érte. De még jobban teszed, ha tisztességes rádióamatőrként regisztrálsz a qrz.com oldalon, mert oda fényképeket is feltölthetsz – s ennek hála a többi „beteg” üzenhet neked, hogy hű meg há, továbbá hol, mikor és mennyiért?
Az efféle levelek pedig értelemszerűen drogként hatnak. Mi már csak tudjuk. 🙂

Laktanyai életkép. A középvonaltól balra látható két R-107T02 képezi a HA5CD Csaba, HG1MA Ákos és HA3GRX Gábor által összehozott alap- és felturbózott retranszlációs állomást. Erről majd egyszer külön cikkben emlékezünk meg – nagyjából olyformán, mint az R-173M-ek HA5CD Csaba által „elkövetett” átalakításáról.

Ugyan ez „közismert”, mi mégis leírjuk, a család tagjai a gyártás szempontjából így jelentek meg: kukucskálós-fedeles elektroncsöves R-107 hatvanas évek eleje és vége, kivitelben hasonló kukucskálós-fedeles tranzisztoros R-107T 1971-1978/79, digitális kijelzésű fedél nélküli kivitelű – de szerencsére nem hajléktalan – R-107T02 hetvenes esztendők vége-nyolcvanas évek eleje-közepe, ugrókódos FM és CW üzemű R-107M nyolcvanas évek második fele. Ha valakit mélyebben érdekel a hazai katonai híradástechnika (nem csak 107-hez kapcsolható) sztorija, annak jó szívvel ajánljuk Germuska Pálnak a magyar középgépipar (értsd: hadiipar) 1945-90 közötti történetét feldolgozó elképesztően adatgazdag és a száraz téma ellenére mégis szórakoztatóan megírt könyvét.
Tényleg érdemes nyitott szemmel elolvasni – ha másért nem, mert ápolt létünk alapja a jóltájékozottság és a múlt patent ismerete.

Mit érdemes még a 107-ről tudni? Például azt, hogy a táp kintről is beadható neki. De például azt is, hogy ez a rádió a kezdő gyűjtők legjobb barátja. Van hozzá minden, bármelyik verziója elérhető, s még kiváló eséllyel lehet összeszedni a teljességi készlet tartalmát. E területen egyébként olyan gigászi eltérések nincsenek, mert a külcuccok – például haladóhullámú antenna, cövek, kikötő, vásznak s egyéb ízes ládafiák – java részt egyformák, felcserélhetőek. Börzén szó szerint pár százasért cserélnek gazdát e lomok, s az eredeti leírás megvásárlása sem lehetetlen küldetés.
S ha most megveszed, akkor huszonöt esztendő múlva nem kell a fejedet csapkodnod, hogy bezzeg régen mennyi volt…

Pár jó tanács azoknak, akik az eredeti lúgos akkumulátorokról szeretnék üzemeltetni e lomhalmot. Kis szerencsével akár új, soha fel nem töltött példányokat is szerezhetünk, de használt ma is számos található a piacon. Ha az utóbbihoz sikerült hozzájutnunk, ne próbáljuk feltölteni, hanem mielőbb mossuk ki azokat. (Ez a szűz darabokra is áll.) Gumikesztyű, védőruha- és szemüveg, szabadtéri slag langyos vízzel a minimum követelmény. A régi lúgot öntsük ki egy üvegtartályba, az akksit fordítsuk fejjel lefelé, majd a vékony vízsugarat küldjük a nyílásba. A bekerült folyadékot rázzuk ki, majd az eljárást ismételjük meg vagy ötször, de inkább hétszer egészen addig, míg tiszta víz nem jön ki a tartályokból. Ha ezzel megvagyunk, a kivett lúgot szűrjük le egy masszív vásznon át és tegyük félre, mert idővel jól fog jönni. Mivel a MÁV ma is ilyen akkumulátorokat használ, érdemes némi sörrel felszerelkezve egy pályaudvar felé venni az irányt. Nem kell sok, egy liter általában egy életre elég.
Ha betöltöttük, a kifolyt cuccot száraz ronggyal töröljük le, tekerjük a helyére a kupakokat és illesszük vissza azokra a gumigyűrűket. Ez utóbbiak akadályozzák meg, hogy a szellőzőn a gáz mellett a lúg is kikandikáljon.
Az akksikat árammal kell tölteni. A típus 2NK24 ami annyit tesz, hogy 2,4 Ah-s darabokról forog a szó. Beállítjuk a töltőn a 0,1 Ampert, s így huszonhat órán át nyomatjuk bele az elektronokat. Tovább ne, ha jót akarunk magunknak. Ha 0,05 Ampert veszünk, akkor ennek a duplája időt kell rá szánni. Ha tartósan félre akarjuk tenni őket, mossuk ki és szárítsuk meg. Ha esetleg zárlatosak, akkor a mosás olykor szokott segíteni rajtuk.
Csak vételre végszükség esetén az emberi vizelet is megteszi. Persze nem egészben, csak kiegészítésképpen. 🙂

Hát nem csodás! E sorok írójának nyolc 107-e van – köztük a híres M-is. (Személyes megjegyzésem: egyszerűen nem bírom nézni, ha egy ilyet valaki szét akar szedni, így inkább megveszem…)

Mit írjunk még a 107 családról? Talán azt, hogy bár két példány összekötve retranszlációra is alkalmas, még soha nem láttuk azt a varázskütyüt, amely ezt lehetővé teszi. Pedig a leírásokban rendre hivatkoznak rá. Sőt, van olyan bumáska a birtokunkban, amely az R-134 RH USB és az R-107T02 FM oda-vissza átjátszását emlegeti! S ez azért – valljuk meg őszintén – nem megvetendő látvány lehetett a valóságban…
A mi két laktanyai példányunknál HA5CD Csaba, HG1MA Ákos és HA3GRX Gábor közösen követte el azt az elektronikát, amely ezt hiba nélkül képes létrehozni. (Majd egyszer bemutatjuk azt is, mint az R-173-nál tettük.) Minderre a Határ feliratú kapocs és a föld szolgál. (Szerintünk.) 🙂

Természetesen az összes, korábban elmondott bölcsesség itt is áll. Ha jön a vihar, húzd ki az antennát és a tápzsinórt, a telefonkimenet ráz, ha megnyomod a hívás gombot, a zajzár meg erősen fapados a csoda RH/URH civil rádiókhoz képest. Ha szolgálati áramkörbe helyezed, akkor telefonként fungál – nem mellékesen pedig csöndesebb lesz az átlagnál.

A hangolása furmányos – kivéve az M-ét, mert az automata. Csak nyomod a gombot, oszt’ tsók. Viszont a pórias 107-ek hangolása során látható, hogy több maximum is keletkezik. Azaz az ápoltnak addig kell forgatnia a robosztus gombot, míg a legnagyobb kitérést nem jelzi a műszer. S még egy apróság, az antennaáram mérésére kétállású kapcsoló szolgál – azaz ha az egyik fullra megy, akkor a másikra kell váltani, s ott újra a maxiumomot keresni.

Leírva kicsit bonyolult, de ha ott leszel, menni fog ez alapján is.

Összegzésként mit is mondhatnánk? Ha látsz 107-et, semmiképp ne hagyd ott, vedd meg. Tápot viszonylag könnyű eszkábálni hozzá, s lúgot is szerezhetsz az eredeti akkumulátoraidba a MÁV alkalmazottaktól, ha viszel érte pár üveg/doboz sört. (A töltésnél viselj szemüveget!) Szépen mutat a polcon, nem eszik sokat, s a javíttatása sem dönt anyagi romlásba.
Ha pedig akasztasz rá egy jó antennát, a környék biztos meglesz, s ha a szerencse is melléd szegődik, akkor a Tiéd lehet az világ FM-ben vagy az M-nél távírón is! Hát nem megéri? Szerintünk DE!

A fényképész klubtag (jobbra) és az ápolt (apu) portréja. Husibabócza becsületére legyen mondva, becsülettel végiglőtte az egész készletet! 🙂

Írhatnánk még sokat, de mivel nem tartjuk jó ötletnek a felfedezés örömét elvenni mástól, hallgatunk egy pár napot. Ha akad kérdésed, tedd föl, s mi szokásunkhoz híven a legjobb tudásunk szerint igyekszünk majd felelni rá. Rajzunk és leírásunk kevés akad, így ha írsz egy levelet, ami a vinyónkon figyel, elküldjük örömmel. (Jé, még rímel is…) 🙂

A következő utáni etapban ráfordulunk a vezetékes katonai hírközlés világára, s két részben bemutatjuk Tamás telefonjait. Utána pedig – ha minden jól megy – befut a híres K-10 és a távrábeszélés…

Baráti 73!

HA5CBM Miklós
Military Szakosztály

 

  1. Sziasztok! Sok évvel ezelőtt,ment a 10 méter. ON állomással sikerültQSO-t összehozni,59+60 dB riportot kaptam,csak az 107T02,3 sávos vertikál! Küldött lapot is,mai napig őrzöm a lapot! Gyuri,HA5BGP.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.