Írtunk ugye a minap a külső D-2-es raktárról, ahonnét az a sok szépség előjött. Volt ott Fu Mb4 Samos is, amely valahová “felfelé” vándorolt. Új tulajdonosa (és köztiszteletben álló ápolttársunk) kattintott róla pár fotót – ezt osztjuk meg most nagy szeretettel az amateurtársaknak…
A készülék már életjeleket produkál… 🙂
Minden ember életében léteznek úgynevezett csillagórák. Ezek az eredeti tartalmukon túl valami olyasmit is jelentenek, hogy egy-egy adott élethelyzet, esetleg lehetőség rendkívül ritkán, esetleg soha vissza nem térően iktatódik bele az ember földi létébe. Mivel mi itt egy amateuroknak és hobbistáknak (értsd: ápoltaknak) szóló digitális kikötő “vagyunk”, érthető okokból nem a gigászi Isteni segítséggel túlélt üzemi baleset (lásd még: ipari bölcsességek) vagy a lázálomban felrémlő jövő heti nyertes lottószámokról fogunk értekezni, hanem olyas találatokról, mint például ez a FuMb4, azaz Samos.
Fejjel lefelé nézve sem változik a kép… 🙂
Ha a véres valóságot nézzük, akkor ez a háborús reliktum kétségtelenül elszörnyeszthet bárkit. Ám ha hajlandóak (más olvasatban: lelkileg, agyilag, érzelmileg (a megfelelő szó aláhúzandó) képesek) vagyunk elvonatkoztatni a doboz belsejében a legváratlanabb pontokon fölbukkanó csirkéktől és a lábak között pompázó – khm- nem épp EU kompatibilis szvasztikától, akkor egészen szép dolog is kisülhet a Samoshoz való viszonyunkból.
És már vetkőzik is a kicsike… 🙂
Amikor az ember egy ilyen radarvevőt szemlél, őszintén sajnálja, hogy a tárgyak nem tudnak kellően sokat mesélni. Persze apróságokat igen, de az már jó eséllyel soha nem derül ki, hogy miért pont Magyarországon maradt meg a korunkra megőrződött háború előtt gyártott (!) berendezések mintegy negyede. (A Ronda és Svarcz 1947-től polgári célra több ezer darabot készített, de ezek kellő gyakorlattal már külsejük alapján elkülöníthetőek az 1945 előtti halmaztól. Fontos fölhívni a Samosra áhítozó ápoltak figyelmét, hogy a neten kínált készülékek úgy nyolcvan százaléka nem az, aminek a gazdája mondja, jobb esetben hinni akarja…)
No, de innen jöjjenek a képek… 🙂
A készülék az egyenirányító egység felől tekintve
A KF szegmens
A két mikrohullámú cső még burkolat nélkül
A dobskála. A hengeren lévő nyílásba megy egy dugókulcs – ha megoldjuk a bent lévő anyát, akkor a Prüfen állásban 100 Mc/sec-on le tudjuk hitelesíteni az egész miskulanciát
A színüveg mikrocső felett egy második világháborús német koaxiális csatlakozó látható
Az eredeti műszer
Nyomatékkal hívnánk föl az amateurtársak figyelmét a manapság már bátran antiknak nevezhető vasalózsinórra. Utóbbi egyébkén elengedhetetlen kelléke az ápolt háztartásának… 🙂
Izzó hangulatban!
Itt a vége, fuss el véle…
…mármint szigorúan mára, mert nemsokára újra “jelkezünk” a szebbnél-szebb lomokkal és érdekfeszítő amateur témákkal!
Baráti 73!
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály