Olykor más raktárba is érdemes ám benézni!

Létezik ugye a külső D-12-es raktár, ahonnan például a Collins R-399 előjött vagy ahonnét Ádám barátunk csöve is származik, aztán van a D-13-as is, amely egy csomó fantasztikus lomhalommal ajándékozta meg úgy két héttel ezelőtt Sanyi barátunkat. Persze önként jön a felvetés: ahol van D-13 – ott lesz D-1, -2, -3 és így tovább ki tudja meddig… 🙂 Most egy nagyon kedves amateurtársunk tippje nyomán, másfél esztendős várakozás után végre bekukkanthattunk a külső D-2-be, ahol egészen elképesztő kollekcióra bukkantunk…

No? Ugye hogy ugye?! 😮 (MwEc második világháborús Wehrmacht vevőkészülék csodás állapotban. S ha jobban megnézzük e fotót, akkor felfedezhetünk ott más raritásokat is…)

A minap valami amatőr azt vetette a szemünkre, hogy e sorok írója folyton dicsekszik a találataival. Túl azon, hogy ez nettó marhaság azt sem árt figyelembe venni, hogy az esetek döntő többségében nem a saját, hanem mások vagy a klubot gazdagító leleményekről írunk e helyt lelkes hangvételű cikkeket. Gondoljunk csak bele: a Collins a laktanyát, s azon keresztül a HA5KDR-t gazdagítja, Sanyi sem én vagyok s a lent következő cikk tárgyai sem mind hozzám, hanem éppen ellenkezőleg, a kereskedés szellemétől ment’ tisztességes jó barátokhoz, lelkes amateurtársakhoz – és nem mellékesen mondva: ápoltakhoz- kerültek.

No, de lássuk a részleteket! Régóta tudott, hogy a HA5KDR kezelte ápoltak előszeretettel látogatják a külső D-12-es és 13-as raktárakat. Ezek – valamint a vidéki Keravillok rég bezárt D-12-es tárolói – amolyan elfekvők, ahová-ahol az uraságtól levetett vackokat deponálják-pókhálósítják, hogy aztán azok vagy a szeméttelepre, vagy jobb esetben valakinek a kollekciójába kerüljenek. (Ez a D-jelölés úgy tűnik nagyon népszerű volt hajdanában-danában – hiszen mind a sereg, mind a Keravill, mind a civilek ezt alkalmazták… 🙂 ) Persze önként jön a felvetés, ahol akad D-12 és -13, ott lesz -1, -2 és esetleg -14 és még több… Ezek léteznek is – sőt, az egész ABC-n végig tudnánk menni akár római számokkal megtámogatva – ám a lezárt terek az esetek kilencvennyolc százalékában az amateuroknak érdektelen kacatokkal lettek anno megtömve. Tesszük hozzá rögvest: sajnos. (A külső D-7-ben például legutóbb képrögzítő és lejátszó berendezéseket láttunk igen nagy tömegben, míg a D-9 leginkább avítt, kidől-bedől típusú bútorokkal van tele. A D-10 még érdekes lehet, hiszen onnan jött két darab HTG-1-es Feldhell adó-vevő, de az momentán be lett “falakatolva”, így megközelíthetetlen. Mondjuk az is igaz, erősen rajta vagyunk a nyitáson, mert áll ott egy második világháborús patika állapotú és ma is működő (!) német – na, de ne szaladjunk, s legfőképp ne igyunk előre a medve bőrére, majd mindent a maga idejében…)

Visszatérve tehát a D-2-höz – a tippet egy nagyon kedves, itt érthető okokból nem megnevezhető barátunktól kaptuk sok évvel ezelőtt. A kulcsokra rendkívül sokat, kis híján másfél esztendőt kellett várnunk, de a türelem vastagon megérte. Itt és most jegyezzük meg, a raktározási szabályok az esetek döntő részében nem teszik lehetővé az ingyenes kiadást, ez okból a kapukhoz bizony tömött bukszával illik érkezni. Ugyanakkor elmondhatatlan öröm az ürömben, hogy a felügyelő szervek nem az eszement e(lme)bayos’ árakat kérik általában az asztalkára, hanem a magyar viszonyokhoz igazított forintokat. Azok sem olcsóak, de mondjuk (arányait tekintve) a háromszáz euró helyett az ötvenezer forint hazai szemmértékkel és vastagságú fizetési borítékkal vizsgálva igencsak barátinak tekinthető.

(Egyébként az ebay felméretetlen erkölcsi és anyagi pusztítást végez a buborékjaival – s ezt nem csak a hazai “savanyú a szőlő” ősigazsága, hanem éppen a nyugati fórumok tapasztalatait összegezve is bátran elmondhatjuk.)

No, de lássuk végre, első körben mit hoztunk el a D-2-ből? (Türelmet kérünk, idővel lesz mindenről fénykép is- most hirtelen csak kettőre futotta.) Előkerült két darab FuG10Ek – egyik HA5IKS Pistihez, a másik egy Győr-Sopron-Moson megyei ápolthoz került, de nem a Rába-parti (fő)városba. Fontos leszögezni: utóbbit nem azonnal kellett fizetni, hanem ráér decemberben – addig pedig eltették az illetőnek. Mindez annak tudható be, hogy a raktáros ember maradt. Értjük, ugye – különösen 2:11-től. 🙂 Aztán jött egy kívül rendkívül szép, de belül hiányos Torn e.B – itt furmányos módszerrel azt találtuk ki, hogy a saját duplikát példányunkat húszezer forintos ráfizetés mellett átszármaztattuk HA5IKS Pistihez, akinek így nagyon megérte a csere. Persze nekünk is, de erről majd pár hét múlva értekezünk bővebben. (A fosztást amúgy szakszerű kezek követték el, de hogy mi lehetett a munka értelme, nos, azt eléggé nehéz az évtizedek távlatából kiötleni.) Aztán volt egy FuG16Z és egy Samos – ezek “valahová” Budapesttől Észak-Nyugatra vándoroltak. Utóbbi kettő ára természetesen igen magasra, de nem a hazánkban megugorhatatlan emeletre került. S azt sem szabad elfeledni, hogy a gyűjtő e lomhalmok előtt állva hamar meggyőzi maga-magát arról, hogy két-három hónapig inkább kenyéren és vízen fog élni, mint hogy elszalassza az “ilyen” lehetőséget. 🙂

Ajvé-ajvé! Felhívnánk a figyelmet: ez nem egy háború utáni példány. S ezt mi sem bizonyítja jobban: dugig van pecsételve afféle “szárnyaló csirkével”, ami a karmaival babérág vagy hal helyett valami egészen mást fogdoz. Reméljük, a talány így nem annyira anti-ferstén’… 🙂

Igen, ez bizony az oly sokszor megénekelt URH Samos, amiről a mi oldalunkon is értekeztünk egykoron. Boldog emlékű HA5VU Stadler Pista barátunk egykoron, a kilencvenes évek legelején levelezett a “Ronda und Svarc” céggel e témáról, s a külhonból küldött epistolákból az derült ki, hogy ők 1945-ig kétszáznál kevesebb példányt készítettek e lomhalomból. Ha valaki ilyet keres, fontos tudnia, a neten kínált darabok úgy kilencvenöt százaléka 1946-tól került ki az üzemből. A különbségek aprók – (a hazai ötmillió profi most egy pillanatra hunyja be a szemét) ha egyszer mutatkozik rá igény, a kezdőkre tekintettel örömmel közlünk pár értékelési szempontot.

Visszakanyarodva a raktárba, kis túrás után előkerült még ez-az, például eredeti kábelek és csatlakozók meg mindenféle csirketartó dobozok. Jelenleg itt tartunk, de előbb-utóbb visszamegyünk, s föltekintjük a maradék termékeket is.

Zárásként pedig egy ismétlés: ez így, a találmányokat megosztva lett igazán jó – nem, nem üzlet, hanem – buli mindannyiunknak. S ennél mi kell több egy “folyamatos” ápolásra szoruló amateurnak? 🙂

 

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

  1. Szia István!

    Tényleg az, de az igazsághoz tartozik, hogy elég nehéz szülés volt. De már mindegy, mert megvan – akár csak a…. 🙂

    73!

    Miklós

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..