Egy valódi ritkaság: a Samos, azaz a FuMb4 felderítő és radarvevő

IMG_1756_1.kep

Régi adósságot törlesztünk ezzel a cikkel, hiszen a Rohde & Schwarz 1941-ben készült Samos (FuMb4) jelű „lomhalma” már számtalan alkalommal volt látható a rádióklub különböző honvédségi kiállításain, ám eddig csak azok tudhattak róla bővebben, akik látogatóként valamelyik eseményen személyesen végig hallgatták az elhangzott ismertetőt.

Nem szaporítva a szót, kezdjük rögvest az adatokkal: a tizennyolc kilogrammot nyomó Samos-ból az üzem saját közlése szerint a háború előtt és alatt (1940-1944-ig) a Wehrmacht-nak kevesebb, mint háromszáz (más adatok szerint mindössze százhatvanhét) példányt készítettek. Mivel a termék a korban elért műszaki paraméterei okán rendkívül sikeres volt, 1945 után polgári célra tovább gyártották. A civil berendezéseket egyrészt a festésük, másrészt a rajtuk lévő feliratok, illetve a hiányzó birodalmi sasok és horogkeresztek alapján lehet megkülönböztetni. Természetesen előfordul néhány olyan FuMb4-is, amelyet rögtön a harcok elülte után raktak össze a korábban megrendelt és leszállított alkatrészekből, de kis hozzáértéssel ezek is kiszűrhetőek.

2.kepAlul egy háború előtti, felül egy 1945 után készült rádió látható. (Fotó: Czirják Károly, Győr)

 

A Samos terveit 1938-39-ben készítették – a cél egy olyan, UHF-VHF hullámhosszon üzemelő, amplitúdó- (AM) és frekvenciamodulációs (FM) rádióvevő megalkotása volt, amely hatékonyan (mondhatni: érzékenyen) képes detektálni az angol radarjeleket. A frekvenciamenetet ennek függvényében igen magasan, 88-470 Mc/s-os értéken szabták meg. Az üzem mérnökei a kor legjobb mikrohullámú elektroncsöveit, az Rd12Ta-t és az Rd12Ga-t vették alapul, míg a KF és HF körben acélbúrás elektroncsöveket használtak a külső zavarás kiküszöbölésére. E berendezés születése idején nagyjából azt a technikai színvonalat jelentette, mint ma a legújabb Rhode-Schwarz rádiófrekvenciás és/vagy GSM mérő- és lehallgató torony – amelyet nyilvános listán nem lelünk sehol, mert azt kizárólag kormánymegrendelésre szállítják

Első lépésnek ismerkedjünk meg a háborús Samos „Sasmadaraival”. Ez a két jel bizonyítja, hogy nem civil, hanem katonai és háborús felhasználású példánnyal állunk szemben:

A felső részen: Samos3_3.képMásodik szelet: Samos12_4.kép

A készülék kapcsolási rajzát ismeretlen időpontban gondos kezek a fedőlap belsejét borító falapra tűzték néhány rajzszeggel. Ebbe most nem mennénk bele rendkívül mélyen, hiszen akit érdekel, úgy is érti a működését, akit pedig kevéssé izgat az eletronok vándorlása, vélhetően múlhatatlanul unalmasnak találná az ismertetőt. Utalások szintjén viszont hivatkozunk majd rá az egyes fényképeknél.

Első szelet: Samos1_5.kep

Második szelet: Samos2_6.kep

A ravasz német mérnökök gondoltak a Samos hitelesítésére is – ami különösen a harci körülmények között, távol minden hírműhelytől és forrasztópákától jöhetett jól a felhasználóknak. A fénykép közepén látható dobskála közelképe, ahol tisztán látható a 100 Mc/s-nál árválkodó zöld jel.Samos6_7.kep

Ha föltekintjük a Samos kapcsolási rajzát, észrevehetjük, hogy a 600 Ohmos árnyékolt „macskalétrás” antennabemenet nyílásánál van egy két állású kapcsoló. Ha ezt a Prüfen állásba helyezzük, akkor a 99-es anód-jelű Rd12Ta elektroncső fűtést kap, s beindul. Ez gyakorlatilag egy 100 Mc/s-os felhang oszcillátor – ami annyit csinál, hogy lokáljelet (füttyöt) ad a 100-as, 200-as, 300-as és 400-as értéknél. A hitelesítés úgy történik, hogy a házából kihúzott készülék dobskáláját tartó csavart föllazítjuk, s addig forgatjuk, amíg a skála (előlről nézve) pont a 100-ra kerül – s a hangszóró fütyül. Ha ügyesek vagyunk, akkor az összes, többszörös értéken füttyöt fogunk hallani.

A dobskálát forgató fogaskerék közelről: Samos7_8.kep

Ha az olvasó vet egy pillantást e cikk kezdőképére, akkor a dobskálától balra láthat egy nagy, lapos forgatható gombot – ezzel váltjuk a négy frekvenciakörzetet. Ez egy csodálatosan finoman járó kuplungszerkezet, amely szinte észrevétlenül teszi át egyik sávból a másikba a rádiót.

Íme: Samos9_9.kep

A háttérben látható barna „zsinór” egy nagyfrekvenciás árnyékolt kábel és annak csatlakozója – 1941-ből.

(Önkritikusan érdemes közbeszúrni: a tárgyalt FuMb4 ugyan minden sávon dolgozik, de a bemenőben lévő Rd12Ta elektroncső foglalata már annyira gyenge, hogy a váltás okozta rázkódás vagy a szállítás herce-hurcája is elég, hogy az kiessen a helyéről. Így minden tárlat azzal nyit, hogy a készüléket „levetkőztetjük”, azaz kihúzzuk a tokjából, s az útra kelt „uborkásüveget” visszapattintjuk a helyére. Utána pedig lehet nyúzni az FM műsorszóró sávban feszt…)

A következő két fényrajz a nyitott rádiót mutatja fölülről.Samos5_10.kep Samos10_11.kep

A bal oldali nagy tömb a 100 Mc/s-os hitelesítő oszcillátort rejti, míg a szürke búra alatt lakik az olykor túrázni induló Rd12Ta mikrohullámú elektroncső. Levettük a búrát is, hogy teljes képünk legyen az értekezés tárgyáról.

Zárva: Samos4_12.kepNyitva: Samos14_13.kep

A nagyfrekvenciás bemenőkör két RD-csöve a fenti eletroncső mögött alul és fölül látható. Ez a kapcsolási rajzon az egymás melletti Rd12Ga és Ta csöveket takarja.

Az öt fekete búra az acélcsöves középfrekvenciás és detektor kör. Ez a kapcsolási rajzon az EF13-as jelölésű sor a végén a detektor diódával. Itt állítjuk elő az AM és FM jeleket. A hangfrekvenciás kör két EF13-as csöve: Samos11_14.kep

Ez a kapcsolási rajzon a jobb fölső sarokban szemlélhető. Az „ápoltakra” való tekintettel kifotóztuk a kimenő transzformátort is, amely az elektroncső több ezer Ohmos impedanciáját leilleszti 600 Ohmra.Samos13_15.kep

Ráirányítanám a figyelmet az itt látható Remix feliratú kondenzátorra. A Remix egy, a háború előtt alapított magyar tulajdonú s Kőbányán települt elektronikai gyár volt, amely olyan kiváló alkatrészeket adott az iparnak, hogy azt a németek is bizton fölhasználhatták a saját eszközeikben.

Működését jól jellemzi e sztori: a HA5KDR 2011-ben Szentendrén, az Altiszti Akadémián egy kisebb tárlatot gründolt. Itt a hírfőnök, meglepetést kívánva okozni titokban egyik kollégájával lehozatott pár működő jammert (zavaróadó). Mi, amatőrök csak annyit vettünk észre, hogy bár az adásunk kimegy az éterbe, nem hallunk senkit és a rádiótelefonjaink sem működnek. Ahogy kerestük a hiba okát, egyikünk belehallgatott a Samosba is, amely épp az MR2 Petőfire volt kallibrálva – s legnagyobb meglepetésünkre a „lomhalom” hallkan, de szólt. Mikor kiderült a turpisság, odahívtuk az alezredes urat és neki is megmutattuk a jelenséget. Erre ő a segédtisztjétől elvette az URH részre programozott jammert és ráhelyezte a berendezés tetejére – utána pedig mindannyian elhűltünk, ugyanis a Samos fel sem vette, s továbbra is szólt a könnyűzene…

Igaz, gyengébben, mint előtte – de mégis…

Zárásként pedig egy plusz adat: Magyarországon az 1945 előtti készülékekből kettő darab működő lelhető föl – s tudomásunk van egy hosszában átlőtt példányról is. Fotó erről sajnos nincs, de már beszéltünk olyan szavahihető, korrekt emberrel, aki személyesen látta.

 

73!

a HA5KDR Military Szakosztály nevében HA5CBM Miklós

 

  1. Elmesélek egy történetet: a háború alatt Hatvani állomást is bombázták, és a vasutasok szóltak a hatvani rádiósoknak- Zöllei, Hartmann, Lajos bácsi, hogy itt egy vagon mindenféle rádiós eszközökkel. A vége az lett, hogy betolták a vagont a cukorgyárba, és ott örgbitették, mig a háború véget nem ért, azután az MHSZ HG6KVS rádóklubbjában működni kezdtek a FUG ok, LOrenzek, és a fentebb emlitett RS vevő is, hozzám a Zöllei bá készüléke került a 60-as években, HG6VG Imre-bá hoz került. Üdv 6ZB.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..