Ezt a cikket három ember jegyzi: Török Sándor főhadnagy barátunk, HA5IKS Pisti és HA5CBM Miklós. Tegnapi célunk az R-253 felélesztése volt Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján. Lelkesedésben nem akadt hiány, így célt értünk. Persze kontakthibák még akadnak, de a lényeg már hallható! 🙂
Ez sem tegnap gyártotta az Alexandrov Üzem!
Mint azt tegnap előtt megírtuk, Sanyi barátunk a külső D-13-as raktárban értékes lomhalmokra bukkant. A cikk zárásaként azt ígértük, hamarosan jelentkezünk – nos, itt vagyunk, s beszámolunk az 1955-ös gyártású R-253-as készülék felélesztési kísérletéről.
Az első lépés a pucolás! (Miklós és Sanyi – az összes felvételt HA5IKS Pisti lőtte)
Ahhoz, hogy e ritka lomhalom kijusson Szentendrére első lépésként az kellett, hogy Sanyi egy hátizsákba tegye, majd Buda központjából egy buszjárattal elhozza Zuglóba. Igen, kézben, egészen pontosan a hátán. Nos, aki vitt már R-10x készüléket így, tudja, mit élt át barátunk. Akinek pedig még nem volt efféléhez szerencséje, áldja az eget egy imával. 🙂 E rádió nehéz, alaktalan és éles az oldala – magyarán rossz cipelni.
Zuglóból már könnyebben ugráltunk – beültünk a géperejű járműbe és huss, húszonpár perc múlva mát ott is álltunk a laktanya parkolójában.
A 2,4 Voltról működő inverteres tápegység. A költő után szabadon: “csendesen búg, igen jámbor fajta…” 🙂
Miután felcígöltük az állomásra, továbbá leporoltuk és letörölgettük, adtunk neki 2,5 Voltot – hátha. És megérte a kockázat, mert a rádió szólt! Igaz, nem túl vastagon és szépen, de mégis. (Mondjuk az fura volt, hogy példának okáért a hét MHz-es sávban szinte mindenhol az FT8-as adások jöttek, de mi elsőnek már ennek is örültünk… 🙂 )
Hopp! Hát nem kicsusszant!
A fenti állapotokat konstatálva úgy határoztunk, vetkőztessük ki a házából e cájgot. Az R-311, 313 és 313-as modellekkel szemben ezt csak két, úgynevezett elveszíthetetlen csavar tartja – meg is lepődtünk csöppet a látványon.
Patika belső viszonyok fogadták kíváncsi tekintetünket
A berendezés aránylag könnyen megadta magát. Alapvetően egy gazdátlan csavart leltünk benne csak, meg némi – miként is fogalmazzunk – lepergett revét. Szerintünk a spiáter öntvény adta meg magát valahol – de hogy merre, nem bukkantunk rá. Újabb delejadás következett, majd tekergettük a gombokat. A hang némely sávon megjött – máshol semennyire, így úgy döntöttünk, cseréljünk ki egy-két 2Zs27L elektroncsövet. Itt donorként egy, korábban Szentendrére került házikó nélküli R-312-es vevő játszott szerepet. Persze míg Sanyi a lentebb bemutatásra kerülő izzócserén ügyködött, mi ketten Pistivel sorra leellenőriztük az uborkásüvegek fűtését. (Mind ép.)
A csődonor, azaz a ház nélküli R-312
Az uborkásüvegek csak huss… 🙂
Aki szerelt már második világháborús német rádiót tudja, milyen remek módszerrel lehet kihúzni a házukból a Wehrmach eigentum-okat. 🙂 Nos, a szovjet mérnökök nem sokat vacakoltak, lemásolták – ezt is. (És FuG10 családról a mechanikus memóriát az R-123M-be, az R-107-be és így tovább. Hiába no, ami bevált, azt minek bolygatni? 🙂 )
Ez tényleg érintetlen, nincs széjjeltekergetve! És már fénylik is!
Már a bekapcsoláskor szembesültünk azzal, hogy a rádió skálavilágítása nem áll a helyzet magaslatán. A dobozban két pótizzó betekerésére nyílik lehetőség – mind a kettő hely foglalt volt. Ez nagy örömként ért mindannyiunkat – ám az már nem annyira, hogy a lámpát eléggé nehéznek ígérkezett cserélni. Sorrendben Sanyi, “Repülős” Pisti és én tettünk kísérletet a projektre – mindhiába. Ki még csak-csak, de vissza már nem óhajtott menni egy sem. Közben az izzó feje kiesett a rézkeretből, s csak a drót tartotta.
Míg mi szerencsétlenkedtünk, Sanyi egy mozdulattal kioldotta a 2,4 Voltos izzót tartó szerelvényt! 🙂
A kudarc fölötti bánatunkban elkezdtük a leválasztó hangfrekvenciás transzformátort a bedugható HF vezetékbe forrasztani. (Külső csatlakozás a PC-hez. A cél Sanyi nagy kedvence, az RTTY! értékelhető vétele!) Közben főhadnagy úr praktikus oldaláról közelített, s némi szemlélődés után az egész szerelvényt kiemelte a helyéről. 🙂 Az ugyanis direkt így lett kivitelezve. Erre mondják: fától az erdőt… 🙂
S lőn világosság! A “nagy piros gomb” nem az atombombát indítja, csak a hitelesítésre jó. Amúgy furmányos, mert elemeli a fogaskeréksort a tengelytől, így aztán a felhasználó – ha nincs szignálja – találomra tekergetheti a VFO-t. Persze mi így is behangoltuk! A Polosza feliratú potival az érzékenységet szabályozhatják az ápolásra ilyen-olyan mértékben rászoruló amateurtársak
Nem minden az amateurizmus! Pisti pihenésképp kinézett a tetőre, ahol ilyen..
…meg ilyen látvány fogadta! Szerintünk tetszetős – reméljük, Ti is így vélekedtek…
Ez után újra a VFO lett a főszereplő. Tekertük jobbra, forgattuk balra, de a vétel még mindig nem volt az igaz. Fogalmazhatunk olyformán, a kontakthiba klubbot alapított az R-253-ban… 🙁
Szent áhítat!
Az ember mit tehet ilyenkor? Tovább bontogatja – na nem a szárnyait – hanem a rádiót. Levettük a dobváltót fedő alulemezt, ahol az alábbi látvány fogadott bennünket. Fekete pogácsák sora egymás mellett. Mondjuk 1955 tényleg rég volt, s az is tutira vehető, hogy ezt 197-akárhány óta nem bombázta senki 2,5 Volttal.
Mire jó a Kontakt Spray, ha nem erre? Adjunk neki gazdagon, meg egy kis bronzkefét is, de utóbbit csak ippeg’ hogy, az érzés végett. Szárítás – majd újra delej. S lám, a masinéria feldübörgött!
Készül a HF trafót is tartalmazó külső kábel Sanyinak
Egy darabig – aztán megint csöndesebb lett. Az orvoslást a csövek cseréjének folytatásában véltük meglelni – nem rosszul. Az az igazság, hogy ennyi esztendős “vélhető” állás után kész csoda az is, hogy elsőre nem volt zárlatos az inverter és valamelyik kondenzátor. (A végső stádiumról alant találtok majd három rövidke mozit.)
A skála hitelesítése nem szimpla, de azért megoldható feladat. A körzetjelző és áthallásoktól mentes vörös nyílra külön felhívnánk olvasóink figyelmét… 🙂
Hejj, ez a csatisor! A piros “tekernyőtől” jobbra szemlélhető masszív billenőkapcsolóval lehet feszültség alá helyezni a vevőkészüléket, míg alul középen a hangerőt szabályzó potenciométer részlete fedezhető föl
Fontos megjegyezni, a fentebb is említett inverter az alább szemlélhető ajtó mögött lakik. Két szabad vezeték jön ki belőle – ezeket át kell bujtatni az e célra kiképzett nyíláson, majd polárhelyesen a hátul balra lévő, zárható fiókba helyezhető 2,4 Voltos akkumulátorhoz csatlakoztatni. A miénkről sajna lekopott a + / – jel, de Pisti és Sanyi eredményesen kicsengette egy digitális műszerrel a titkot. Mivel barátunknak nem volt ide való akksija – nekünk viszont igen, kapott tőlünk egyet ajándékba. Hogy jó vagy sem, jelenleg nem tudható, de mivel eredeti, dísznek tökéletesen megteszi majd a hátsó traktuson! Hiszen minden ápolt tudja, pontosan az ilyen nüansznyi részleteken múlik egy-egy tárlat sikere, hitelessége. S ez véletlenül sem vicc.
Az inverter eredetileg csak úgy szabadon járt a házában – ám ezt a tűrhetetlen-tarthatatlan állapotot azonnal felszámoltuk néhány gyorskötöző bevetésével! Külön és hangsúlyosan utalnánk a karcmentes magyarázó táblára!
Balra egy laktanyai gyors hekkelés korábbi eredménye látható. Hirtelen ezzel kötöttük össze az R-253-at egy számítástechnikai vassal. Ha jót akartok magatoknak, nem vesztek kínai 3,5 Jack aljzat-aljzat fordítót, hanem utána jártok a német verziónak. Günther úr ebből még mindig jobbat gyárt Dortmundban, mint Li elvtárs Szinszcsiangban…
S akkor következzenek a felvételek. Nem nagy etvaszok, de a lényeg, a pekingi magyar rádió műsora talán átmegy. Még valami: a rádió messze nem tökéletes, de már jó úton járunk, hogy ismét úgy működjön, mint amire az ötvenes években kitalálták. 🙂 Az egyik weblapon amúgy azt írták: méretéhez képest keveset tud – de mi nem ezt vagy a pénzben kifejezhető árát, hanem a kortörténeti értékét nézzük. És azt, hogy tekergetése örömöt ad. Őszintét és gyermekit – s ugyan, mi kell ennél több egy amateurnak, ha leül rádiózni?
HA5IKS Pisti felvétele
Mára ennyire futotta, de ígérjük, hamarosan a többi lomot is vizsgálat alá vesszük!
Nem győzzük hangsúlyozni: nekünk ez küldetés, s azt (is) szeretnénk, ha mentül többen látnák – és koránt sem: értékelnék – a múlt katonai lomhalmait.
Baráti 73!
Török Sándor Főhadnagy
HA5IKS Pisti
HA5CBM Miklós