Most, hogy a klubtársak remek háttérmunkája révén beütött a digitális új világ, folytatjuk a cikkek sorát. Első nekifutásra adunk egy kazal fényképet és pár sort hozzájuk, amelyek reményeink szerint együtt illusztrálják, hogy még a XXI. század küszöbén is érdemes reménykedni a csodákban… 🙂

Igen, ez az egyik klubtársunkhoz került FuG10Ek is a korábban oly sokszor említett külső D-2-es raktárból került elő, akárcsak a mögötte lévő és ráillő keret. Utóbbi ugyan kissé hiányos, de már megérkeztek Kínából a megfelelő alkatrészek, amelyek segítségével hamarosan felbúg az anódpótló… 🙂 Ezt az összeállítást amúgy repülőtereken használták – ám hogy mikor, eléggé nehéz lenne megmondani. Eddig három darab került elő (mind átment a kezünkön) és egy, a hatvanas évek elején a MALÉV irányítótornyában elkattintott fénykép ismert, melyen egyértelműen beazonosítható. A tápban lévő alkatrészek között akadnak az ötvenes évek termékei épp úgy, mint 1944-es jelzésűek. Az alkalmazott egyenirányítócsövet már 45′ előtt is készítette a Tungsram, de ez nem mond semmit, hiszen aztán is gyártották. Mi úgy gondoljuk, a Wermacht szürke festés, a dizájn és a szerelés elvei határozzák meg közösen a tól-ig időskálát. Így talán nem lövünk túlzottan mellé, ha 1944 és 1948 közé helyezzük azt a pontot, amikor valamelyik hazai kisüzem (45′ után esetleg a Fulmen?) összerakta e berendezést. Folytatás →

Ha az ember vidéken jár, érdemes fölkeresnie barátait. Egyrészt a kedves amateurtárs otthonában eltöltött idő megnyugtatólag hat a lélekre és az idegrendszerre, másrészt ha esetleg az illető még ápolt is, akkor pláne megéri a látogatás. Mivel a e sorok írója a minap Csopakon, a honvédüdülőben tartott egy rövid, de reményei szerint annál inkább gondolatébresztő előadást önként jött az ötlet, ugorjunk át HG2UW Zolihoz Balatonfüredre. A távolság csekély, ápolttársunk meg pont rá is ért…

Elöl Zoli – hátul a gyűjteménye egy része. Fölhívnánk a figyelmet a deréktájon szemlélhető ML vevőre, amely gyönyörű és tökéletesen működik…

Folytatás →