A Lichtenstein FuG 220 radar lelke

Tegnap is írtuk, miféle kincsek kerülnek elő a külső D-2-es raktárból. Mai cikkünk tárgya egy igazi nagyágyú, igaz, sajnos sok társához hasonlóan ez sem egyben került elő, hanem darabokban. Sőt, a romokból az derül ki, egykor kettőt bontottak szét…

5db41eda-6578-4772-98b1-9b7b894b5d36

Ennyi maradt a második világháborús német gyártású Lichtenstein FuG 220 radarból. Nem sok, de még így is unikum. Alul középtájt egy germán nagyfrekvenciás koaxiális csatlakozó látható

Egy kis bevezető merengés: gondolkodtak már azon, hogy vajh’ miféle vadvirágos elvek-elképzelések-ötletek vezérlik a “bontókat”? Mi az a rejtett rugó, ami miatt egyes emberek új szerzeményeiknek azonnal csavarhúzót és fogót eresztenek? Talán nem lövünk nagyon mellé a légvédelmi ágyúval, ha úgy gondoljuk, ilyen ismerőse mindünknek akad.

Mi úgy véljük, a működő – és nem utolsó sorban ritka – eszközök atomjaira szedése merő barbarizmus. Nagyjából-egészében olyan cselekedet, mint ha egy izzócsere miatt elemeire szétszednénk egy másik géperejű járművet.

Azon pedig külön érdemes lenne elgondolkodni, hogy az esetek többségében miért fogy el a “bontók” lendülete, ha a maradványokból új eszközöket kell(ene) építeni. Nem ragozva, a “bontók” nyomán keletkeznek-születnek azok a külső D-akárhányas raktárak, melyek – a Biblia után szabadon – sok sírásra-rívásra valamint átkozódásra és a fogaknak csikorgatására adnak okot az ápoltak és az ésszel élő emberek körében. Hiszen – s akkor innét térjünk rá a mai példánkra – teljességgel érthetetlen, hogy miféle gondolati síkok sarkalltak anno valakit arra, hogy szétkapjon egy FuG 220 Lichtenstein fedélzeti radarberendezést. Sőt, nem egyet, hanem a nyomok (helyesebben romok) alapján mindjárt két példányt.

5cbb8c4b-2aab-42a7-8d28-6b94087b14f2

Hopp, az ott belül egy URH kicsatoló tekercs!

Hogy érezzük a “bontás” súlyát érdemes leszögezni, efféle masinából, azaz az eredeti FuG 220 különböző változataiból eleve kevesebb mint egy tucat példány maradt, abból egyet varázsoltak működőképessé, a többi meg inkább tekinthető atrapp-példánynak és szétszórt maradványoknak mint egyben lévő kollekciónak.

A nálunk is bemutatott zseniális, a háborús germán radartechnikát németes 🙂 alapossággal tárgyaló Trenkle-féle könyv és a világhálón elérhető információk szerint a Lichtenstein FuG 220 SN-2 jelű fedélzeti lokátort 1943 végén állította rendszerbe a Luftwaffe. Ezek már modernebb eszközök voltak, mint az addig dolgoztatott 202 és a 212 típusok. Az általunk tárgyalt masina a többiekénél alacsonyabb, kilencven MHz-es frekvencián működik. A mérnökök azért választották ezt a szegmenst, mert akkoriban az igencsak zavarmentes szeletnek számított az éterben. A berendezés jellegzetességének tekinthető az úgynevezett Hirschgeweih (szarvas-agancs) antennarendszer, amely pont a kiválasztott sáv okán nagyobb volt, mint a korábbi változatok sugárzórendszere. (Lásd Yagi és vidéke…) A jelentősebb méret persze rontotta a repülési tulajdonságokat – ami konkrétan annyit tett, hogy óránként akár ötven kilométeres sebességcsökkenést is “el lehetett vele érni”.

Ami nem egy leányálom, pláne, ha közben éles lőszerrel lőnek az emberre.

8f4bfe80-207a-46df-b7b8-e7ea2a6fa545

LD-15 félportré… 🙂

Nem elmerülve a neten bárhol szabadon elérhető részletekben 1944 elején történt fejlesztések újabb változatokat eredményeztek. Aztán beütött a mennykő határba, mert 1944 júliusában az SN-2 radar legújabb verziója a szövetségesek kezébe került, amikor egy teljesen felszerelt Ju 88 G-1 elvétette a direkciót – azaz a “faterland” helyett a ködös Albionban tette le a gépet. Mire a legénység feleszmélt, már nem jutott elegendő idő arra, hogy elpusztítsák a radart és a többi értékes rádiótechnikai masinériát.

Pestiesen szólva: ennyike!

Ha valakit bővebben érdekel a téma, melegen tudjuk ajánlani ezt a digitális kikötőt. És persze ez sem rossz, bár némelyik adattal azért lehetne vitatkozni. 🙂 (Nem mi vagyunk okosak, hanem a szócikk szerzői rosszul vettek át némely információkat a fentebb említett alapműből.)

10ad1adb-f426-4980-984e-3849fbf2b3de

Ez a fényrajz még otthon, a fölismerés első döbbent pillanatainak hatása alatt készült. (Talán így megbocsájtható a szőnyeg… 🙂 ) Ez egy radar lelke lesz – ugrott be, s azonnal felütöttük a korábban említett Trenkle-féle alapművet. Mivel két darab LD-15-ös elektroncső lapul a fiókokban, viszonylag könnyű munkával sikerült rálelni a megfelelő alanyra. Még szerencse, hogy klubtársunk és kisleányom Andrea nem tartózkodott otthon, mert örömömben olyat kiáltottam, hogy azt tán még a hangszigetelt szomszéd is hallotta… 🙂

Persze így a cikk vége felé óhatatlanul jő a kérdés, érdemes lenne-e ezt a lomhalmot legalább egy kísérlet erejére feltámasztani? Értik ugye: hadd’ pörögjön az a betonkeverő?! Szerintünk igen – de ennek azért akad néhány feltétele. Például nem ártana tudni, hogy a három szabadon lógó vezeték hová csatlakozott, s azt sem véljük haszontalannak, ha kerülne valahonnét egy koaxcsati, illetve ismert lenne a belső kontaktust megvalósító RF kábel impedanciája. Szomorú, de utóbbira sehol nem találtunk adatot. Persze ettől fűteni még lehet, s a setétben’ – valljuk ki őszintén – igen dizájnosan mutathat a két KD15-ös elektroncső. 🙂 Legyen bárhogy is, egy biztos: előbb-utóbb lesz vele valami. Ha más nem, asztaldísznek, esetleg levélnehezéknek vagy szimpla porfogónak alkalmazzuk.

ae05e827-fedd-4894-b50c-d3dec408e0bd

Újabb radarmaradvány. (Valószínűleg a FuG 200-ból.) A hazavitt hatalmas doboznyi alkatrész áttekintése leginkább egy szondázó ásatáshoz hasonlított. Itt egy roncs FuG10 VFO, ott egy repcsatlakozó, amott egy tábori adó-vevő tekercskészlete, megint lejjebb egy réteggel egy Me-109 műszer és így tovább a végtelenségig. Minden szétszedve, mert ugye a bontás – de inkább hagyjuk…

Amúgy persze csak vicceltünk. Ennek a radarléleknek egy szép apró üvegezett dobozka jár, spotlámpával megvilágítva, belül az izzó elektroncsövekkel. Szép is az!

Mára ennyire futotta, de hamarosan jövünk az újabb érdekességekkel!

 

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..