Tartalmas napokon vagyunk túl! Kalandok közt lejutottunk a Zil-131-el Szigligetre, felállítottuk az állomást, rádióztunk, szeretett barátainkkal találkoztunk, megáztunk, ettünk-ittunk, vendégeskedtünk – s legfőképpen ismét bebizonyítottuk, hogy összefogva jó. Alább egy szubjektív beszámoló következik rengeteg meseszép fényképpel és eredendően vidám és jókedvű, a másikat kellő módon tisztelő emberrel… 🙂
HA7AZ Feri tegnap egy teljesen jogos kritikai megjegyzést tett felénk. Azt kifogásolta, hogy mi rendszeresen kitesszük a cikkeink linkjeit az Ő általa szerkesztett fórumon – míg vissza nem történik semmiféle hivatkozás. Túl azon, hogy itt is elnézést kérünk HA7AZ Feritől a mellőzésért, megígérjük, hogy a jövőben igyekszünk többet ilyen hibát nem elkövetni. Lássuk tehát hazánk egyik, ha nem a leggazdagabb tartalmú amateur fórumát, melyet a fenti linken tudtok elérni…
HA4AA András remek író és dettó jó a spontán ötletekben – amelyet ezúttal a cím mutat. Ezzel akkor ugye meg is volnánk – csak ugye egy írás nem érhet véget az első bekezdéssel/ben, valami többet is adni kell szeretett olvasóinknak. S most és itt a “többet”-el akadnak gondjaink. Nem mintha nem történt volna elég izgalmas esemény múlt kedden az őzikében – éppen hogy nagyon is! S pont ezért vagyunk bajban… 🙂
A fotón Andrej barátunk látható, amint éppen HA5IT Tamással kommunikál
Rendkívül különleges műveletnek lehetett néhány szerencsés ember részese e hét csütörtökön a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum vári objektumában. Mint a helyszínen kiderült, tényleg nem mese, amit ígértek – azaz a Kincstár legféltettebb tárgyait is megfoghattuk – igaz, csak kesztyűben, de azért akkor is! 🙂
FolytatásA nosztalgiázás – ha nem viszik túlzásba – hasznos tevékenység. Az alábbi írás a hajdani Üzleti7 című hetilapban látott napvilágot 2001. nyarán. Ma már sem az eredeti orgánum, sem a klasszikus VPOP nincs meg. Az anyaghoz a legendás Új Tükör egykori fényképésze, az akkor az Üzleti7-nél dolgozó, s 2009-ben elhunyt Kékesdy Károly fotóriporter készítette az illusztrációt. Nem azt, amit itt lehet szemlélni, ugyanis a hetilap 2004-es bezárásakor szinte a teljes archívum megsemmisült. Ezt maga a célszemély, azaz Péter adta. Korabeli, de sajnos neki sincs több, mert nála meg a kék halál aratott. A lényeg azonban talán így is átmegy… 🙂
Új klubtagunk, HA5SPA Péter Om egykori Rádiótechnikákat böngészve talált rá erre a képre, s mint lelkes ápolt, azonnal megosztotta azt a csoport privát kommunikációs csatornáján. Mi pedig kitettük ide, hogy Ti is lássátok!
Az első mondat a köszöneté: óriási hálával tartozunk a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-nek azért, mert megengedte nekünk, hogy a Megyeri-híd felavatásának tíz esztendős jubileumán egy alkalmi hívójellel az átkelő tetejéről rádiózzunk. Az alábbi színes beszámolóban igyekeztünk mindent összeszedni – de persze biztos kimaradt valami. De ez nem is baj, hiszen így legalább egy-egy unalmas estén lesz mit mesélni a baráti körben…
Balról jobbra HG6PTZ Tomi aki az egészet kitalálta és HA5IKS Pisti mint logvezető jómunkásemberek, továbbá HA2MV Sanyi, aki a fotón nem látható HA5CLF Istvánnal együtt a távíró sávban népszerűsítette ezt a remek átkelőt
Szokás mondogatni, a gyűjtő egyik mutatója a könyvtárának a nagysága. E kitételen persze lehetne vitatkozni, de mi most mégsem a polémia irányába óhajtunk elkanyarodni…
Egy szépen megmaradt rádió (A fotó a radiomuseum.hu oldalról származik)
Újfent hálás szívvel köszönjük HA2TO Árpádnak a pdf formátumba történt konvertálás terén nyújtott gyors és szakszerű segítségét!
QSL lapot küldeni kötelesség. Újabban persze már nem a “papírforma” divatoz, hanem az e-kártya. Alább közlünk pár tapasztalatot, amelyek esetleg a kezdőknek hasznosak lehetnek.
Egy antik lap a régi, nyomtatott időkből…
A láthatatlan kém – kortársai így nevezték az első világháború egyik legjelesebb, javarészt orosz “relációban” dolgozó rádiófelderítőjét, akinek kalandos élete saját tolmácsolásában olvasható a Petit Real Könyvkiadó gondozásában 2000-ben megjelent műben. Azt, hogy a hajdani tábornokot még a szovjet korszakban is mennyire respektálták “odaát” mi sem mutatja jobban, hogy amikor a budapesti ostrom alatt személyesen jelentkezett Malinovszkij tábornok főhadiszállásán, akkor a marsall külön tiszti járőrt küldött a lakására az ott őrzött első világháborús feljegyzésekért. Aki szeret gondolkodni, a mondatok mögé nézni, annak mindenképpen javallott e remek könyv beszerzése, elolvasása.
(A munkahelyi szkenner sajnos még mindig dögrováson van. Viszont a szándék megvolt, a lényeg pedig úgy sem ez, hanem a figyelem felkeltése e remek könyv iránt… 🙂 )