Összefogva jó!

Egy-egy sikeres esemény után idő kell, hogy az emberben leülepedjenek az élmények – így az apátistvánfalvi Múzeumok Éjszakája után sincs ez másként. Az amateur ül és azon töri a fejét, miként jött ez össze, s a hír miként kommunikálható a külvilág felé? A legjobb lesz talán lebontani személyekre, mert így bárki számára világossá válhat, hogy a “közösbe” mindannyian, honvédek, hagyományőrző határőrök és amateurtársak odatettük magunkat. Talán megbocsájtható, de mi itt és most az utóbbiakkal foglalkozunk kissé részletesebben. Előre leszögezzük: ugyan mindannyian szinte mindenben munkafázisban részt vettünk, ám hely hiányában csak egy-egy elemet emelünk ki a nagy egészből. Tesszük ezt egyebek mellett azért, hogy a kívülálló is lássa, mitől lesz élő egy rádióklub. Leszögezzük, mindenkit nem lehet egy cikkbe beleírni – így ha valaki úgy érzi, kimaradt, attól eleve elnézést kérünk.

Mindezen túl nyomatékkal aláhúzzuk, a klubtársak sorrendje esetleges és semmiféle rangsort nem jelöl – ahogy a fényrajzok pedig inkább a hangulatot igyekeznek visszaadni, mint konkrét személyeket ábrázolni.

Nyugalom…

HA5IKS Pisti sajnos nem tudott eljönni velünk Apátistvánfalvára, ám neki is múlhatatlan érdeme volt abban, hogy a Zil-131-es rádióállomása üzemképes lett. (Az már nem az ő hibája, hogy a géperejű jármű végül sajnálatosan otthon maradt.) Vegyük példának sok munkája közül az R-155P nagy precizitást igénylő kábeleinek elkészítését. Csak hogy a mititary őrületben kevéssé járatos amateurtársak is érezzék a feladat súlyát, itt nem egy szimpla Amphenol dugó vagy aljzat-, hanem számos, több lépcsőben szét- és összerakható, rengeteg apró elemből álló csatlakozó forrasztásáról forog a szó. Ha valahol jól jött a repülőgépek javítása során szerzett türelem, kézügyesség és tapasztalat, akkor ez bátran oda sorolható.

Attesz Zil-t pucol…

HA5ZF Feri a precizitás mintaképe. Amit ő egyszer megszerelt, az kérem tisztelettel meg van szerelve. A csavarokat nagyítóval tekinti föl, a legkisebb hibát is elhárítja. Éjjel, lámpafényben és szemerkélő esőben pakolja-cserélgeti az R-155P negyven kilogrammos fiókjait, átnéz a zúzódásokon, az izomfájdalmakon, s gyermeki örömmel konstatálja, ha végre a legszebben szóló egységeket sikerült összeválogatni a durván fél tonnára rúgó halmazból. Sajnos ő sem jött velünk, de lélekben ott örült minden összeköttetésünknek.

A “szállító” autója még üresen

HA8BIT Péter civilben tanárember, például leendő honvédtiszteket is oktat. Ennek ellenére nem érzi magára nézve dehonesztálónak, hogy kérésre megfogja a Magirus kikötőjét, arrébb tegye a talpat vagy térdelve és nadrágját összekoszolva kitűzze a karók helyét. Nem túl régen ismerjük, de eddig sohasem érkezett üres iszákkal – magyarán mindig akad a szütyőjében egy kis vidámító itóka – ami megfelelő időpillanatban elővéve és körbekínálva túllendíti az ember lányát-fiát a holtponton.

HA8ADI Ádám Mórahalmi amateurtársunk és szeretett klubtagunk. Már önmagában az is lelkesítő, hogy valaki képes a déli határ mellől, hat átszállással, az érettségi után elvándorolni Apátistvánfalvára azért, hogy megfoghassa a munka végét – s akkor még egyéb kedves tulajdonságait nem is említettük. Önként hoz ajándékot az R-137-hez saját gyűjteményéből, jelez, ha valahol valami hibát, izgalmat, kijavítani valót lát.

(b-j) István, Anita, Éva és Pityesz

HA7PTY Pityesz mindenütt jelen van. Egyszerre rádiózik és személyesen társalog. Az ember néha nem is érti, hogy két perce még nyakig olajosan és gépzsírosan a motort szerelte, most meg tisztán, patika tereptarka egyenruhájában tárgyal egy fontos emberrel. Véletlenül sem háborog, ha beosztják a parancsnoki Latvia vezetésére, de azt sem érzi gáznak, hogy másokkal ellentétben normális emberi hangon kérjen valamit klubtársaitól. Ha pedig netán nincs igaza, elnézést kér – az elvégzett munkát pedig mindig tisztességesen és szépen megköszöni.

HA7EO Attesz külön jelenség. Áll a nyüzsgő vöröshangyaboly mellett, s azon járatja a kobakját, miként kell majd felszerelni a határsáv sértésére figyelmeztető dudát. Létrán egyensúlyoz, a gondnok kérésére vízszintezi a kürtöt – hogy aztán minderre tíz percre a magasfigyelőn bütykölje az éjjeli világítást és annak vezetékét. Krumplit pucol, megterít – nincs egy perc nyugta, folyton jár a szeme és a keze.

Reggeli előtt…

HG6PTZ Tomi a logisztika nagymestere. A Jumper műhelyének fiókjaiban szó szerint minden fellelhető – legyen az vezeték, koax, csiszoló- fúró- vagy vágógép, különleges fogó, hiteles hely, nagyharang. S ezen túl akad ott tán még egy komplett szerver is – lévén egy modern kitelepülés ma már nem képzelhető el például WiFi nélkül. Így sok más mellett neki lehetünk hálásak azért, hogy a “semmi közepén” az Őzike utcai HA5KDR-es WiFi-n tudtunk adatokat fogadni, küldeni.

Ahol háromszáz ember mozog, ott határozottan szükséges ez is

HA5DON István forgalomszabályzó szerepkörbe helyezte magát. Ez ugye elsőre viccesen hangzik, de valójában egyáltalán nem az. Pláne csaknem harmincöt szlovén és osztrák OT-s autó fényében. Aki járt már Apátistvánfalván tudja, a főutcája nem egy sztráda. Ha valaki itt, a hagyományőrző határőrök szigorú szeme előtt képes színvonalasat – és ami sokkal-sokkal fontosabb: biztonságot nyújtani, akkor az mindenképpen megérdemli a köz dicséretét.

HA5AS Ákos ül és szab. Okosan kitalálta, hogy Apátistvánfalván lesz egy raklap Magirus, aminek a kötélzetét el kell készíteni. Tű, cérna, olló, bandázszsinór – minden lapul nála. Végbilincset vett egy vödörrel, aki kér belőle, ingyen és barátságból adja. Két öltés között R-142-őt épít, dipólt húz, rádiózik, földelést farag – egyszóval csupa olyan dolgot végez, amivel előrelendíti a klub szekerét.

Menázsi a’la Lajos

HA5OGR Lajos előző életében bizonnyal mesterszakácsként múlatta napjait. Látszólag összefüggés nélküli alapanyagokból teremt olyan étkeket, melyek után kitunkoljuk a tányért, megnyaljuk tíz ujjunkat. Ugyan nem reklámozza, de illik leírni, mert ez adja vissza legjobban szeretetteljes lényét: eddig tán ha kétszer sikerült neki fizetnünk. No, nem azért, mert elszaladt a forintjaink elől, hanem mert például (mint most is HA7PTY Pityesszel) önként magára vállalta a költségeket.

HA5TBN Dani műszaki tudása és orosz nyelv ismerete felmérhetetlen segítséget jelentett az előkészületek során – s akkor még a saját szerszámok fuvarozását nem is említettük. Ugyan ő sem tudott velünk jönni, de ha rajta és a lendületén múlik, akkor személyesen tolja le az Őzike utcából az Őrségbe a ledöglött Zil-131-es géperejű híradó járművet. 🙂

(b-j) Laci bácsi a gondnok irányítása mellett HA5CBM Miklós és Anga Andris moha- és zúzmóelhárító üzemmódba kapcsolt 🙂

HA4AA András az örök lelkiismeret! Kedves amateur- és klubtársunk vesszőparipája a távíró. Kétségtelenül igaza van, hiszen a billentyűzés híján elég nehéz elképzelni az RH munkát. Ott ül a rádió előtt, s ellenállomásként jelentkezik, szorgalmazza a mentül több QSO-t. Jóleső nyomása mindannyiunk számára a “fontos amit teszünk” tudatát, benyomását erősíti.

A klub az, amit mutat magáról. Mi ilyen jó szívű, lelkes, önzetlen és kedves amateurtársakat tömöríthetünk s efféle rendezvényeket tudunk a nagyközönség elé tárni. Lehet, máshol lehozzák a csillagokat az égről – nekünk most ennyire futja. Nem mondjuk, hogy elég, de végül is ez nem egy láger, esetleg holmi eszelős és kötelező munkatábor, hanem egy hobbi, ahol a cél a szabadidő kellemes hangulatú eltöltése.

 

Baráti 73!

 

a HA5KDR csapata

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..