Leértünk!

Van egy jó és egy rossz hírünk – melyikkel kezdjük? Mivel mi ésszel élő emberként a rosszat szeretjük először hallani, ez lesz az első közlendőnk: a Zil-13-es híradó géperejű jármű otthon maradt. Az ok prózai: a masina szíve megrepedt. Nem vészesen, csak kicsit, s “pusztán” a hűtővíz folyik belőle, de mi így sem mertünk elindulni vele. Viszont mivel rögtönzésből a HA5KDR tagjai jók, ezért kikülönített brigádunk az összes autók összes szabad helyét kitöltötte, így most egy RH-URH antennaerdő árnyékában írjuk e sorokat. A helyszín az őrségi Apátistvánfalva, a Határőr Múzeum kertje, alkalmi hívójeleink pedig a HA1IROGATO és a HG0BORDER.

CDVP7551Az OT-s Csepel begördül a múzeum udvarára…

A csalódás az élet velejárója. Aki úgy hiszi, hogy folyton csak a napos oldal jut, az kötözni való bolond. Nincs mit szépíteni, nekünk a hétfő egy csalódás volt. Rendszeres olvasóink tudják, az elmúlt három hét a Zil-131-es géperejű híradó jármű intenzív felkészítésével telt. Klubtagjaink rendkívül sok munkát és szabadidőt áldoztak föl azért, hogy a kocsi menetképes legyen, a benne lévő rádiók tökéletesen működjenek. Cseréltünk olajokat, alkatrészeket, ki- majd beszereltük a csaknem negyed tonnás különleges hét fiókos R-155P-t, helyre raktuk az R-326M vevőt – egyszóval kollektíve megfeszítetten dolgoztunk mint a güzü azért, hogy az R-137-es állomás lejusson Apátistvánfalvára az Őrségbe, a Határőr Emlékhely kertjébe.

FQCP5027Anga Andris a deszantos készülékkel

Aztán hétfőn beütött a mennykő a határba: jelesül szétnyílt a blokk egy része ott, ahol a hűtővíz kering benne. A hiba – mint kiderült – régi keletű volt, s nem mi vagyunk okolhatók érte. Anno valahol valaki nem szakszerűen tette, amit tennie kellett volna, s a hiba (hanyagság) megbosszulta magát.

Persze minden rosszban akad valami jó – itt például az, hogy a kényszerű félreállásra nem a BAH-csomópontban, csúcsforgalom idején került sor, hanem még az Őzike utcában. Továbbá most van egy működő állomásunk, dugig pakolva szép RH katonai lomokkal.

Persze a megoldást már kiötlöttük, s amint visszaértünk a fővárosba, indítjuk a projektet… 🙂

SHSG9592

Sátorállítás…

S akkor most jöjjön a jó hír – mit hír, hírek!, mert ami itt fogadott minket, az kárpótolt a keserűségért.

Elöljáróban persze újfent leszögezzük: kitelepülésünkkel az egykori határőrök előtt kívánunk tisztelegni. Azok előtt az emberek előtt, akik politikai rendszerektől és az aktuális hadállástól függetlenül, gyakorta életüket kockáztatva oltalmazták hazánk végeit.

Kezdjük Anga Andris barátunkkal, a Hagyományőrző Határőrök csapatának egyik motorjával. Andrisnak és kollégáinak ugyanis múlhatatlan érdeme van abban, hogy az idei Múzeumok Éjszakájára összejött “a csapat”. Rengeteg lótás-futás, több órányi telefonálás, személyes beszélgetések nyugállományú és aktív tisztekkel, döntéshozókkal. S bár mindenki támogatta az ötletet, a hivatalos utat akkor is végig kell járni. A nélkül ugyanis még a múzeum ajtaját sem lehet föltárni.

HWRJ9774

Döme és HA7PTY Pityesz a reggeli kávéval

A munka meghozta gyümölcsét – az eredmény pedig magáért beszél. Hiszen akad itt minden, mi szem-szájnak ingere: korabeli patika járgányok, OT-rendszámos Csepel teherautó, szemkápráztatóan felújított Gaz-69-es, Latvia, Lada Nivák és más finomságok. Aztán mind emberileg, mind műszakilag kiváló amateurtársak, és minderre mintegy ráadásként pénteken begördül a kertbe egy Gaz-66-os híradó autó a Veszprémi Radarezredtől.

DYRF0868

Éjjeli hangulat

Folytassuk a vendégszeretettel, mint a legfontosabb hangulatjavító kellékek egyikével. Az őrségi Vendvidéki Vendégház tulajdonosai őszinte Isten hozott felszólamlással ölelték keblükre népes csapatunkat. Ezt követően előkerültek a poharak, amelybe mindenféle finomságokat töltött a házigazda, aztán jött egy jó csapolt sör, majd a vacsora.

AWIM1431

Ugyancsak kedves élmény a Határőr Múzeumba való érkezésünk, ahol Laci “bácsi”, a páratlan és csodásan karbantartott gyűjtemény önkéntes mindenese nyújtott kezet nekünk. Mivel tavaly már voltunk itt, s télen lent jártunk szemrevételezni a terepet, nagy meglepetés nem ért: minden rendezett, a fű lenyírva, az egykori határsáv egy darabja kiépítve várta a kollektívát. A mafi (figyelő) pedig szinte hívogatott, hogy az oldalához kötözzük majd az RH sugárzó egyik végét.

A kedd vezetéssel és pihenéssel telt, míg a szerda már kemény munkát ígért. Felállítottuk a sátrakat, az oszlopokat, azokra antennát szereltünk. Persze a Zil kiesése megzavarta az erőtereket, így néhány apróság otthon maradt, de mivel a rögtönzésben jók vagyunk, átlendültünk a problémákon. Immár csak az R-142-es állomásnak kell a helyére gördülnie, s minden készen áll a szombati nagy napra.

KSET1998

HA5DON István és HA5AS Ákos

Külön öröm, hogy már látogatóink is voltak – akik a szomszédos Miskolc mellől érkeztek. 🙂

Tisztelettel jelentjük azt is, a hívójeleket már szerda este óta járatjuk az éterben. Került a Log-ba 50 MHz-es külhoni QSO épp úgy mint a szomszédos Marcaliból egy magyar állomás. Sőt, négy méterre is hoztunk készüléket – igaz csak FM-et tud, de ha szeretnél egy próbát, jelezd, s feléd fordítjuk az antennát.

TNJK2354Apátistvánfalvai hangulat Csepellel…

Barátaink már “jelkeztek” a hullámok hátán – s bár nem állítunk föl sorrendet, de HA5IT Tominak bármikor örömmel halljuk a hangját RH-n, s HA5CD Csabának is köszönjük, hogy megfelelő antenna híján legalább SMS-ben jelezte, kiválóan vesz minket.

Most hirtelen ennyi a jelentés, de igyekszünk holnap is közölni pár friss hírt! Találkozzunk az éterben – akár DMR, akár SSB üzemmódban RH-n, URH-n vagy ha máshogy nem, hát telefonon. 🙂

Baráti 73!

 

A Hagyományőrző Határőrök és a HA5KDR csapata

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..