A gyűjtő polca – Pokorny Hermann – Emlékeim

A láthatatlan kém – kortársai így nevezték az első világháború egyik legjelesebb, javarészt orosz “relációban” dolgozó rádiófelderítőjét, akinek kalandos élete saját tolmácsolásában olvasható a Petit Real Könyvkiadó gondozásában 2000-ben megjelent műben. Azt, hogy a hajdani tábornokot még a szovjet korszakban is mennyire respektálták “odaát” mi sem mutatja jobban, hogy amikor a budapesti ostrom alatt személyesen jelentkezett Malinovszkij tábornok főhadiszállásán, akkor a marsall külön tiszti járőrt küldött a lakására az ott őrzött első világháborús feljegyzésekért. Aki szeret gondolkodni, a mondatok mögé nézni, annak mindenképpen javallott e remek könyv beszerzése, elolvasása.

(A munkahelyi szkenner sajnos még mindig dögrováson van. Viszont a szándék megvolt, a lényeg pedig úgy sem ez, hanem a figyelem felkeltése e remek könyv iránt… 🙂 )

“Ez is bizonyítja, hogy egy katonailag képzett ember, aki tudja, miről van szó és mi a fontos, veszélyeztetés nélkül jóval nagyobb szolgálatot tehet, mint akármilyen kém, aki pénzért, de kellő tudás nélkül indul neki ilyen feladatnak. Mosolyognom kell olvasás közben a kémtörténetekben előforduló naivitásokon”.

Pokorny Hermann első világháborúban keletkezett dokumentumait, illetve az orosz rádió-kódrendszer feltöréséről szóló kéziratának egyetlen példányát 1945-ben elvitte a szovjet hadsereg tiszti különítménye. Amit a hajdani tábornok lejegyzett, az ma vagy Moszkvában, az ottani hadtörténeti múzeumban, esetleg a katonai hírszerzés valamelyik raktárában vagy Podolszkban, az Orosz Federáció hadseregének irattárában található. Sőt, akár az is előfordulhat, hogy már sehol nincs meg, mert a történelem viharai megsemmisítették azokat. (Vagy esetleg valaki hazavitte, aztán a kacagó örökösök meg kidobták a szemétbe a számukra érthetetlen nyelven teleírt papírlapokat. Mennyi ilyet láttunk már…)

A fenti sorok persze csak részben igazak – melynek bizonyítására elmondunk egy igaz történetet. Jó pár esztendővel ezelőtt egy, a nyilvánosság számára nem látogatható helyen egy üvegvitrin mögött láttunk egy viharvert, durván férfitenyér nagyságú füzetet. Nem volt feltűnő, szerényen húzódott meg a többi dokumentum, papírfecni és koros fotó mellett – figyelmünket mégis azonnal magára vonta. Fogalmazhatunk úgy is – s ebben semmi túlzás nincsen – delejesen vonzotta az ember figyelmét. Pedig látszólag semmi érdekes: pár, németül írt szó és egy első világháborús fényrajz.

A gyűjtemény kezelője (Isten nyugtasson, Berci bátyám! Remélem, odafönt is remek bort termelsz!) idős kora ellenére is íziben levette a jelenetet, s csak annyit mondott: az ott Pokorny Hermann naplója. Közben pedig figyelt.

Nehéz írásban visszaadni, de olyan érzés volt, mint akit megráz az áram. A láthatatlan kém! Akiről annyit meséltek különböző előadásokon! Ő volt az, aki orosztudását folyton fejlesztve feltörte az első világháborús rádió-kódrendszert, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a különböző “gőzhengerek” megállításában – s aki koránt sem mellékesen katonák ezreinek – ha nem tízezreinek – mentette meg az életét egy-egy időben desifrírozott távirattal!

Az emberből ilyenkor persze rögvest előbújik a “moho” sapiens. Berci bátyánk azonban lehűtötte a kedélyeket. Csak annyit jegyzett meg, a közelmúltban az … nagyon komoly pénzt kínáltak, ha lemásolhatják a füzetet – de azt az ő kedvükért sem szedte ki a vitrinből.

A “hely” szelleme okán utóbbi kitétel persze lehet igaz és hamis is – de a tényt, mi szerint vagyonokat kínáltak a copy-ért teljességgel elhittem a nyugállományú századosnak. (S ma sem tennék másként.)

Pokorny Hermann élete kész regény volt. Az indulása sem lehetett egyszerű, de az első világháborúban olyan tetteket hajtott végre, melyekről csak az 1990-es évek derekán kezdtek el komolyabban beszélni. S még akkor sem mondhattak el mindent. Az okok persze szerteágazóak, s nem is biztos, hogy jogosak, de annyi bizonyos, tevékenységének egyes részei – csaknem száz évvel az események után – még mindig homályban leledzenek.

A tábornok nem volt rádióamatőr – de kétségtelenül a legmodernebb technikát használta akkor, amikor a szikraadó és a csöves Kleine Radio – ismertebb nevén Klera – képviselte azt, amit ma mondjuk a teljes Nemzetközi Űrállomás, azaz az ISS.

Pokorny Hermann remek író volt. S bár döbbenetesen sokat elárul magáról – mégis láthatatlan marad. Sőt, szinte maradt máig.

 

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..