Egy-egy sikeres esemény után idő kell, hogy az emberben leülepedjenek az élmények – így az apátistvánfalvi Múzeumok Éjszakája után sincs ez másként. Az amateur ül és azon töri a fejét, miként jött ez össze, s a hír miként kommunikálható a külvilág felé? A legjobb lesz talán lebontani személyekre, mert így bárki számára világossá válhat, hogy a “közösbe” mindannyian, honvédek, hagyományőrző határőrök és amateurtársak odatettük magunkat. Talán megbocsájtható, de mi itt és most az utóbbiakkal foglalkozunk kissé részletesebben. Előre leszögezzük: ugyan mindannyian szinte mindenben munkafázisban részt vettünk, ám hely hiányában csak egy-egy elemet emelünk ki a nagy egészből. Tesszük ezt egyebek mellett azért, hogy a kívülálló is lássa, mitől lesz élő egy rádióklub. Leszögezzük, mindenkit nem lehet egy cikkbe beleírni – így ha valaki úgy érzi, kimaradt, attól eleve elnézést kérünk.

Mindezen túl nyomatékkal aláhúzzuk, a klubtársak sorrendje esetleges és semmiféle rangsort nem jelöl – ahogy a fényrajzok pedig inkább a hangulatot igyekeznek visszaadni, mint konkrét személyeket ábrázolni.

Nyugalom…

Folytatás →