A gyűjtő polca – Telephon- und Signal-anlagen

Gyűjtői identitásom kialakításában tudtán kívül nagy segítségemre volt boldog emlékű HA5VU Stadler István. Pista Om élete során hatalmas katonai rádiós kollekciót szedett össze, s külön erényének tekintettem, hogy a vasak mellett hangsúlyt helyezett a szakirodalom beszerzésére is. Szüleim mellett ő volt a harmadik, aki nyomatékkal beszélt az alapos (műszaki) könyvtár szükségességéről. Ma is emlékszem, amikor megmutatta egy-egy féltett papírkincsét, a fejemben folyton az járt, erről én eddig nem is tudtam és vajon hogyan, és legfőképpen honnét fogom majd beszerezni? Az említett időszak ugyanis a kilencvenes évek elejére-közepére esett, amikor a világhálót a “paketrádió” jelentette, s az okostelefon még a James Bond filmekben sem tűnt föl…

Kezdjük egy faék egyszerűségű igazsággal: ha az ember előtt tisztán áll, milyen könyvet kell keresnie, lényegesen könnyebb dolga van, mint ha ugyan tudja, mi érdekli, de fogalma sincs arról, hogy az érintett tárgykörben utazó mű egyáltalán létezik-e? Talán mondanunk sem kell, a Gyűjtő polca című, a kezdők és a haladók segítését célzó sorozatunk e törekvés jegyében fogant. 🙂

Ha az utam egy bibliotékába visz, azonnal kutatni – majd ha találok – jegyzetelni kezdek. Mivel választott hobbink igen sok kapcsolódási ponttal rendelkezik az átlag civil világ irányába, olykor egészen meglepő polcokon bukkanhatunk számunkra hasznos könyvekre. Így láttunk például a zirci apátságban olyan antik műszaki könyvet, amelyet legszívesebben azonnal magunkhoz vettünk volna – de persze ennek ellenkezője is igaz. Például amikor az egyik nagynevű volt híradástechnikai gyárunk maradék műszaki könyvtárát tekintettük át, hosszas keresgélés nyomán sem bukkantunk olyan kiadványra, amit el szerettünk volna hozni.

De jó is lenne egy ilyen, eredeti bőrönd… 🙂

C. Beckmann Telephon- und Signal-anlagen című könyve nem mai csirke. Ám ez ne riasszon el senkit, hiszen a Berlinben, a Verlag von Julius Springer kiadónál 1914-ben megjelent műből évente öt-hét eladó darab mindig fellelhető a net valamelyik szegletében. A bele nyomott pecsétek szerint a mi példányunk Rátkai Tivadar budapesti, az Anker-közben élő polgáré volt, majd 1950. január 30-án onnét került a birtokos ajándéka révén az egyik fővárosi üzem könyvtárába. Rátkai úrnak – vagy a szocialista középvállalatnak tekintélyes bibliotékája lehetett, hiszen a sorszáma szerint ez volt a hatszáz-negyvennyolcadik beleltározott mű. Kár, hogy nem tudunk Rátkai “kartársról” többet. Lehet, hogy olyan keménykötésűek álldogáltak a polcán, hogy attól bármelyik mai gyűjtő a falnak menne. 🙂

Antikvitások…

C. Beckmann műve az akkori telefontechnika kimagasló leltára. A háromszáztizennégy oldalas mű négyszázhuszonhat fényképet és rajzot tartalmaz, többek közt olyan szerkezetekről, melyeket ma a telefónia múzeum elzárt vitrinjeiben mutogatnak a bámész (és gyakorta sárgán irigykedő) tömegnek. A szerző a fizikai alapok és matematikai képletek lefektetése után a technikába merül el – de őszintén kimondva, itt a fürdik szó helyénvalóbb lenne. 🙂

Órával kombinált jelzők – a korai, programozott ébresztők iskolapéldája

Ennél mélyebben nem részletezve a tartalmat annyit mindenképp le lehet szögezni, bár kétségtelenül igaz, e kiadvány a tízes évek civil lomjaival foglalkozik, ám aki a katonai telefontechnika iránt érdeklődik, annak mindenképpen érdemes levadásznia egy példányt. E támaszték híján a gyűjtőnek ugyanis nagyon nehéz lesz megértenie, mi miért történik egy antik, első világháborús military telefonban vagy egy hetven esztendős akárhány vonalas magyar központban. Azaz valójában egykutya, hogy az elektronok és a hangfrekvencia egy fa- vagy egy zöldre, esetleg Wehrmacht szürkére festett fémdobozban mennek A-ból B-be – a lényeg az értés. Ehhez pedig ez a könyv felmérhetetlen segítséget nyújt.

Ha kérdésed van, tedd föl bátran vagy itt vagy a gyakorta használtabb privát csatornákon, ahol mindig megtalálod a klub segítőkész amateurjait.

 

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

  1. Rátkai Tivadar, apám nagybátyja volt és valóban az Anker közben lakott. Apám sajnos két éve meghalt, ezért nem tudok már tőle kérdezni, de a családban Tivi bácsi néven emlegették. Testvére amúgy a színész, Rátkai Márton volt, a családban Marci bácsi

  2. Kedves Zsolt!

    Köszönjük hozzászólását! A könyveknek – mint a latin mondás is tartja – tényleg megvan a maguk sorsa… 🙂 Vajon miféle műszaki kiadványok lehettek még tisztelt rokona lakásában? 😮

    Baráti 73!

    HA5CBM
    Miklós

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .