Nagy dobásra készül a HA5KDR csapata december 16-án. Ha nem jön közbe semmi, e szombaton hajnali három és reggel kilenc között elindulunk a korábban említett aktivitáson – természetesen FeldHell üzemmódban. A “trúváj”-nak azt szánjuk, hogy echte masinákkal megyünk neki a feladatnak…
Az esemény egyik főszereplője az 1952-es gyártású EMA (Elektro Meilen Ag. – Svájc) vevő, a másik pedig a szintén 1952-es telefongyári HTG-1-es adó-vevő lesz.
Kezdjük HA5IKS Pisti 1. kisfilmjével:
Saját tapasztalatból állítjuk, ez nem egy könnyű kategória. Eleve hatvanöt esztendős masinákról beszélünk, amelyek inkább “olykor” működnek, mint üzemszerűen. További gond, hogy az EMA kilencszáz, a HTG pedig alapvetően ezerötszáz Herzen dolgozik – igaz, utóbbi a szabályzóelemmel lehúzható kilencszázra, de akkor már “lefelé” nincs benne egy fia tartalék sem.
Hogy értsük a problémát, egy csöppet faék-módszerrel el kell merülni a részletekbe. A mechanikus gépek akkor írnak egyenesen, ha az adó- és a vevőgép (esetünkben az adó oldalán lévő másik amateur-állomás PC-je és a mi igazi nyomtatóink) egyszerre futnak, azaz azonos a fordulatszámon pörögnek. A szép írás feltétele pedig “csak” az, hogy a modulált oldalsáv “elejéhez”, ha tetszik, 0-pontjához képest kilencszáz és ezerötszáz Herzre legyen a jel.
S itt jön elő, hogy anno, amikor ezeket a masinákat komplex és állandó frekvenciájú hírrendszerben üzemeltették, nem volt olyan gondjuk, mint nekünk. (Persze hajdan is akadt kivétel, de bármily hihetetlen, az volt a ritkább.) Az első eltérés, hogy e rendszerek általában nem modulált (AM vagy később USB), hanem úgynevezett kemény (CW) módszerben működtek. Utóbbi annyit tett, hogy a jelet egy relén keresztül a távíró bemenetre csatolták – míg a modulált esetben az egyből a mikrofonbemenetre jutott.
A továbbiakban a keménnyel nem foglalkozunk, mert azt tudtunkkal rendszeresen ma már senki nem használja – még az amatőr viszonylatban sem.
A modulált alapfeltétele volt a jó, azaz csatornáját pontosan tartó rádióadó- és vevőberendezés. Mivel a korabeli hadseregek a legjobbat használták, nem okozott gondot a frekivándorlás. Egy hírközpontba több tucat, akár százas nagyságrendű éterszondázót is beállíthattak – mindegyiket egy-egy fix frekvenciára, majd ezek ki- és bemenetére csatolták a FeldHell gépeket. S mivel a bemelegedés után még a legócskább katonai rádiók sem mászkáltak ide-oda többet 2-5 Herznél, nem kellett sem a rádiók, sem a FeldHell írógépek hangolásával bíbelődni, azok feszt okádták a papírt magukból.
Legfeljebb a nyomat ici-picit halványabb volt, mint a többi esetében, de mégis bőven olvasható maradt.
Az amatőr viszonylatban viszont nem fix csatornákat használunk, hanem egyik ember ide, a másik háromszázkilenc és fél Herzzel arrább áll és ott ad, ahol helyet talál. További gond, hogy a FeldHell programokban (pl MixW) az USB sávján belül a vízesésen oda tesszük a “zászlót”, ahová akarjuk. Magyarán a program 1.613,6 Herzen is épp oly gyönyörűen dekódolja az írást, mint kétszázon vagy háromszáz-huszonheten.
A mechanikus írógép erre képtelen, hiszen az EMA kilencszázra, a HTG pedig ezerötszázra van kihegyezve. Persze +/- kissé elhúzhatóak, de ez a megoldás nekünk nem jó. Azaz csak akkor lenne jó, ha az egész aktivitás idején ugyan azon a frekin adnánk és vennénk – ám mi keresni is szeretnénk, nem csak hívni.
HA5IKS Pistivel végül úgy döntöttünk, kettéosztjuk a feladatot. Az EMA-t csatlakoztattuk a Katranra míg a HTG-1-es adó-vevőt a a hadsereg rádiós igáslovára, azaz az R-130M-re. Így (teszem fel, ha) 3,5 MHz-en adunk, akkor 7 MHz-en szondázzuk az étert – és viszont.
Az EMA-Katran állásban lévő amateurtárs munkáját úgy könnyítjük meg, hogy a felderítő vevőből kifutó hangfrekvenciás jelet megosztva a számítógépre is bevezetjük, ahol a MixW dolgozik az egésszel párhuzamosan. Itt a vétel (azaz a zászlócska) fixen kilencszáz Herzen ül – a Katran kezelőjének pedig nem lesz más dolga, mint hogy a VFO forgatásával szemre behúzza a hallott FeldHell jelet a vízesésen a zászló alá. Így szép lesz az írás – pláne annak fényében, hogy a tapasztalat szerint nincs lényeges eltérés a sebességek között – azaz a hatvanöt éves masinának is pont oly jó az órajele, mint egy több GHz-es PC-nek… 🙂 🙂 🙂
No de mi van az adással – jöhet a jogos kérdés? Nos, az tökéletesen megy! Bevalljuk, ettől kissé tartottunk, s éppen az EMA bekötését véltük egyszerűbbnek, ám az élet ránk cáfolt, s minden pont fordítva történt. Azaz az R-130M szépen veszi és sugározza a HTG jeleit, s a visszafelé irány is patika. Amit jól bizonyít, hogy a tegnap CQ-zo német amateurtársak jelei jól olvashatóan kerültek rá a papírszalagra.
Forrasztani, fúrni (nem a masinákat, hanem banánaljzatot! 🙂 ) és legfőképpen gondolkodni kellett sokat, mire ide eljutottunk – ám amikor tegnap minden feléledt, s HA5CD Csaba jelei megjelentek a szalagon, az összes fáradtságunk tova tűnt.
És zárjuk HA5IKS Pisti 2. kisfilmjével:
Ha van kérdésed, tedd fel itt vagy a szokott módon privátban!
S természetesen hamarosan folytatása következik… 🙂
Találkozzunk az éterben FeldHell-ben – és ne csak december 16-án!
Baráti 73!
HA5IKS
Pisti
és
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály