A hadsereg rádiós igáslova – az R-130 és az R-130M Vüsztrel

A hatvanas években történt megalkotása óta használták harckocsiban, híradóautóban, fixen beépítve és sátorba telepítve, de talán még felderítésre is az R-130 és R-130M készülékeket. A Magyar Néphadsereg rádiói közül az egyik legjobban sikerült „lomhalom” e készülék, s értékét jól jelzi, hogy a honvédség korunkban is rendszerben tartja az R-142-es központokban. Szokásunkhoz híven jelen cikk nem a részletes kapcsolási rajzot vagy a működést taglalja, pusztán kedvcsináló szeretne lenni – leginkább azért, hogy az amatőrök és a kívülállók ne holmi lomha-nehéz és élettelen vasként, hanem értékként tekintsenek rá. E mellett gondolni kell arra, hogy a honlap olvasóinak döntő többsége nem egy száraz technikai közlönyt óhajt szemlélni, hanem elsősorban a használhatóság felől közelít…

Szentendre, R-130M

Ha az ember sokat jár hazai vagy külhoni börzéken, meglepve tapasztalhatja, hogy az R-130 és 130M európai tetszési indexe kimondottan magas. Mondhatjuk olyformán, ha feltűnik egy árus asztalán, azonnal elviszik, mint a cukorkát. Az érdeklődés persze érthető, hiszen egy kimondottan jó RF paraméterekkel bíró Videoton „lomhalomról” beszélünk, amely ugyan kétségtelenül bumfordi, ám mégis megkapó masina. A dizájnos gombok, az erőt sugárzó – és igénylő – hullámváltók, a beépített távírószűrő, a piros és zöld lámpák, az automatikus illesztő, a sárgás fényt adó háttérvilágítás, a végcsövek és a tápfeszültségek külön-külön mérhető paraméterei olyan élményt nyújtanak, amelyet nehéz mással pótolni. A hajdani mérnökök – s ezt mindenféle él nélkül írjuk – az akkumulátorok kímélésére (értsd: a takarékosságra) is gondoltak, hiszen a rádió egyetlen kapcsolással készenléti üzembe (csak vétel) állítható, s ilyenkor valóban jelentősen – négyről két Amperre – esik a fogyasztása. (A zsargonban telefonállásként szokták emlegetni ezt a funkciót.)

Közbevetve érdemes leszögezni, a rádiókészülékhez tartozó méretes hangoló önmagában is a „mézáru” kategóriának tekinthető, hiszen 1,5-től 52 MHz-ig szinte bármiféle antennát leilleszthetünk vele – s nem feltétlenül maximum csak száz Watton…
Szorosan ide kívánkozik, e sorok írója létesített úgy nyolcvan méteres QSO-t Szentendre-Keszthely vonalon, hogy utóbbi városban a berendezés egy pincében állt és a mellette terpeszkedő Dexion-Salgó polc szolgált antennaként. „Nekem mindegy” felkiáltással futottunk neki Balázzsal, s lám, mind a két fél meglepetésére sikerrel jártunk. A szint ugyan cseppet sem lett kilences, de az érthetőség elfogadhatóra sikeredett.

Visszakanyarodva az értekezés tárgyára, fontos leszögezni, az R-130 és az R-130M készülékek kimondottan bolondbiztosnak számítanak. Talán egyetlen szépséghibája a sávváltó gomboknak, hogy nagy ritkán nem ugranak a helyükre, de ezt úgy is azonnal kiszúrja a felhasználó, hiszen efféle esetben csak sustorgás hallható a fülesben.

A tápfeszültségük egyen 22-26 Volt között bármi lehet, az áramigény pedig húsz Amper körül jár. Tanácsos pufferként két darab kiszolgált 12 Voltos autóakkumulátort bekötni a rendszerbe, így elkerülhető, hogy egy-egy jobban megnyomott Ő vagy E betűnél a feszültség váratlanul leessen. Mi a laktanyában így jártunk el, s nincs semmiféle panaszunk. Praktikum, hogy a feszültségeket ellenőrző kapcsolót általában a tápfeszültség állásban tartsuk, így ha a mutató kiszalad a zöld mezőből, rögvest közbe tudunk lépni. Hasznos mindkét ágba és a két akkumulátor közé egy-egy 30 Amperes biztosítékot beiktatni, valamint ki- és bekapcsolhatóvá tenni a pozitív- és az akksik átkötését szolgáló vezetékeket.

Ugyan nem szorosan ide sorol, de ha már a kapcsolóknál járunk, leírjuk, a katonai készülékeken nincsen klasszikus S mérő. A bal fölső sarokban elhelyezett műszer skálája a hangerő függvényében  mutat „valamit” – az R-1340-é például nulla és száz között, s az R-130 esetében sem jobb a helyzet.  A riportot tehát mi minden esetben fülre adjuk – elismerjük, nem egy eklatáns megoldás, de momentán ez a leghasználhatóbb ötletünk.

A készülék AM, távíró, hangzótávíró és USB üzemmódban dolgozik. Felvetődik persze a kérdés, miként lehet egy 1,5-10,9 MHz között dolgozó rádiót USB-ben használni – mondjuk – 3,5 MHz-en. A válasz látszólag a „sehogy”, ám valójában ez tévedés, hiszen számos, kimondottan katonai rádióval dolgozó USB és AM kör fut egymással párhuzamosan 1,8-3,5-7 MHz-en. A felső oldalsávú lomok leginkább az angolszász országokban népszerűek, de szépen található német, francia vagy orosz állomás is így. (Érdemes a neten keresgélni.) S azt se felejtsük el, egyetlen magyar amateurtársnak sem gurul el a karikagyűrű az ujjáról, ha egy-egy rövidke QSO erejéig át kell kapcsolnia USB-re. (Pláne, hogy ezt semmi nem tiltja, mert az LSB csak ajánlás.)
Ha valaki mégis úgy gondolja, neki az LSB a bejövős, nem árt tudnia, a készülék belső átalakítása az íróasztal szélén, csak a kapcsolási rajz alapján és a fiókból találomra kibányászott alkatrészekkel általában kudarcos projekt. (Ez még a részletes gyári dokumentáció birtokában sem lenne fáklyásmenet.) Nyersebben mondva marha nehéz – és egyben céltalan is. Lévén Szikra Ernő amatőrtársunk úgy tizenöt esztendeje rájött, hogy egy, a börzéken pár száz forintért beszerezhető antik, az URH Marosokban és Titánokban alkalmazott rendőrségi sávfordítóval és néhány alkatrésszel gyakorlatilag a 130 szétszedése nélkül abszolválható mind a két oldalsáv.
(Ha valakit érdekel, írjon egy levelet a szerzőnek, s postafordultával elküldöm a rajzot.)

S koránt sem zárójelben érdemes leszögezni, ha szétnézünk a világhálón láthatjuk, a legtöbb „étermunkás” CW üzemmódban döngeti a rezet. Ha nagy a zaj, kapcsold be a keskeny sávú szűrőt, s már lehet is pörgetni a billentyűt.

A 130-as készülék tartalmaz egy automata illesztőt. Figyelem: ez csak a végfokozat és az Amphenol csatlakozó közötti 75 Ohmos illesztést oldja meg – a többit nekünk kell elvégezni manuálisan a hangolóegységen. Nyomatékkal írjuk: a rádió és az illesztő közé vastag 75 Ohmos koaxiális kábelt kell iktatni! S azon se kezdjük civil aggyal gondolkodni, hogy a nagy menetemelkedésű katonai Amphenol csatlakozókat valahogy lebányásszuk s helyettük polgári 50 Ohmosokat szerelünk föl. Ez egy 75 Ohmos rendszer – és slussz.
Természetesen a külső hangoló után már azt teszünk be, amit akarunk – de a 130 és a hangoló közötti részt lehetőleg ne babráljuk.

Persze ha valaki olyan bátor, hogy rá meri akasztani az illesztett antennáját direktben (!), ám tegye – de jó ha tudja, ha valami megváltozik a rendszerben, azt csak a „legvégén” veszi észre az állomásán. (Mármint ha elégett az „akármi” vagy elfüstölt a végfok.)

Az R-130 tökéletesen alkalmas a JT és egyéb digitális üzemmódokra. A végcső bírja a gyűrődést, s ha netán el is pusztul, pótlása viszonylag olcsón megúszható. Ugyanakkor ügyelni kell, hogy a PC és a masina között jó legyen a galvanikus leválasztás, különben kellemetlen rázkódási jelenségekben lehet része a komputernek és a hangkártyának.

Ha valaki egy 130-as bevásárlására adja a fejét, mindenképp tartsa szem előtt, hogy a 130 és a 130M tápegységei nem cserélhetőek föl egymással. E téren a verziószámok sem mindegyek. A legegyszerűbben úgy győződhetünk meg arról, hogy milyen készüléket sodort utunkba az élet, ha szemügyre vesszük az adó-vevőn és a tápegységen látható ragjegyeket.
A számsorozatban (Többek közt ez is a gyártó székesfehérvári Videoton mérnökeinek logikus gondolkodását dicséri!) az utolsó négy jegy a kibocsátás idejét jelenti év-hónap rendben. Azaz egy 0xxxxxx 83 06 adat 1983 júniust jelöl. Az, hogy sima vagy M (Módosított) verzióval állunk szemben, az R-130 után álló jelből vagy annak hiányából derül ki, míg a verziószámot az első két számjegy mutatja: például 03xxxx 83 06.
Akár hogy is, mi igyekezzünk olyan eszközöket választani, melyeknél a tápon és a rádión is azonos (!) az első két számjegy! A hangoló esetében természetesen egykutya minden, annak csak az RF kell, oszt’ tsók.

Megjegyezzük, hogy az R-107 család jelzése teljesen megegyezik. A sima 107 01-es, a 107T 01xxxxx tranzisztoros, míg a 02xxxxx digitális kijelzésű. Utóbbinál persze könnyű dolgunk van, mert a 107T02 markánsan másként mutat, mint a sima T – de például az elektroncsöves vagy a tranzisztoros esetében már a T az árulkodó jel. S még valami: az R-111 01-es jelű tápja nem tehető rá egy 03-as adó-vevőre! (Helyesebben rátehető, csak annak kellemetlen következményei lesznek.)

Az R-130 és M-es verziója akad a piacon, bár tartsuk szem előtt, hogy az M még rendszerben áll a Magyar Honvédségnél. Magyarán ha valami ismeretlen személytől vettünk egy M variánst, nem a hosszú élet titka fűnek-fának dicsekedni véle – elég, ha a barátok tudják a sztorit, a többivel pedig ráérünk akkor előállni, ha végképp kikerült a seregtől. (Ez egyben reményt ad arra, hogy a jövőben az is vehet majd ilyet, aki most forrás híján képtelen rá.) Az adó-vevő otthoni javítása megoldható munka, de azért csak egy ellenállásmérővel ne fusson neki senki. A benne „lakozó” csövek, hagyományos félvezetők s egyéb alkatrészek a rádióamatőr börzéken olcsón beszerezhetőek, így az utánpótlásképzés kevéssé jelent problémát. Eredeti leírás szintén sok található a piacon és az on-line árverési oldalakon.

Összességében egy kellően érzékeny, jól használható készülék a 130. Igaz ugyan, hogy súlya egy rossz mozdulattal pikk-pakk sérvet okozhat, de ez ne feszélyezzen senkit a beszerzés során. Ha gyenge az izmod, hívd az asszonyt, a szomszéd zsenge kamaszlányt vagy a saját gyereked segítségül. Ígérj nekik puszit, csókot vagy csokit – attól függően, ki a partner. Egy stabil, tömör fa asztal persze elkél, mert a  vékonyka Ikea-polc tuti beszakad alatta.


Zárásként pedig egy sztori a Videoton történetét feldolgozó könyvből. A kilencvenes évek elején hazánkban járt az amerikai szenátus védelmi bizottságának elnöke. Elvitték őt többek között Székesfehérvárra is a Videotonhoz. A jóember mindent megtekintett, majd a végén közölte, ha van rá mód, örömmel bemenne a Vrüsztel gyártócsarnokába is. Az igazgatók persze meghökkentek – ne feledjük, alig néhány esztendeje még szocializmus volt – de végül kis tanakodást követően kötélnek álltak. Emberünk mindent végignézett és megdicsért. Persze látogatás zárásakor rákérdeztek, honnan tudja azt – amit amerikaiként nem feltétlenül kellene ismernie? Az elnök közölte, a hetvenes években eljutott pár ilyen készülék hozzájuk, s ők annak rendje és módja szerint letesztelték azokat. A vizsgálat során rájöttek, hogy a 130-ak jobban bírják a hideget, mint a Harris készülékek, így kerülőúton vettek vagy másfél százat, s azokkal hozták létre Alaszkában az US Army rádióhálóját.
A kilencvenes években még ez működött arrafelé.

Ha kérdésed van a témával kapcsolatban, bátran tedd föl, s mi tudásunkhoz mérten igyekszünk megfelelni rá.

Baráti 73!

HA5CBM
Military Szakosztály

 

 

 

 

    • Kedves Péter!

      Megnézed a börzén, és annyi. Persze csöppet biztos alkuképes, így nem egészen annyi lesz, hanem picit olcsóbb.

      73!

      Miklós

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.