Az ember a hívójel mögött – HA7PL Dallos László

Tordastól Táborhegyig Távírózva

HA7PL Dallos László a Táborhegy melletti Királyhelmec utca 9-ben fogadott, és a beszélgetésünk nagyon hamar a távrózásra terelődött.

– Teljesen véletlenül lettem rádióamatőr – kezdte Laci, – ugyanis gyerekkoromban, lehettem ötödikes hatodikos, a padláson matattam falusi környezetben és találtam egy régi, nem használt rádiót. Elkezdtem simogatni, mint Aladdin a csodalámpát és megszólalt. Ez nekem nagyon nagy örömet jelentett. (7pl)

– Ez egy vevő volt? (4aa)

– Igen, egy 2 + 1-es csöves vevő volt, még azzal a régi fajta hangszóróval, amelyiknek egyenfeszültséggel gerjesztették a mágnesét. Egyébként nem értettem hozzá, csak sejtettem, hogy ez egy rádió, de addig vacakoltam vele, hogy sikerült megszólaltatni. Igaz, hogy vékony hangon, de legalább megszólalt. A Kossuth rádiót hallottam rajta. Aztán ezen fellelkesedtem, és tovább kutattam, és találtam egy Minerva típusú detektoros rádiót is külső kristállyal. Rendes kis bakelit dobozban, rajta skála fokokkal, nem is frekvenciákkal. Azt is addig bütyköltem, míg sikerült megszólaltatni. Történt ez az 1956 utáni években. Nem volt senki, akinek valami köze lett volna a környezetemben a rádióhoz vagy a villamossághoz, egyedül az öregapám volt villamos vezető. Parasztcsaládban nőttem föl, Tordason. Élénken leveleztem az Ezermester bolttal is, hogy küldjenek nekem könyveket, információkat.

A legnagyobb lökést az adta, amikor egyszer csak megszólaltak nekem a rádiómban a katonák. Nem messze a háztól álltak meg a katonák, és rádiózni kezdtek, én meg detektoros rádión hallottam, hogy egy fura nevű hívójellel az egyik hívta a másikat. Gyerek fejjel elhatároztam, hogy nekem vissza kellene szólni nekik! Azután azon ügyeskedtem, hogy valamilyen adót csináljak, hogy vissza tudjak beszélni a katonáknak :-). Azt tudtam, hogy hosszú antennát kell csinálni, ki is húztam egy 40 méteres drótot a hosszú házhelyen a háztető fölött és odáig eljutottam, hogy csináltam egy szikratávírót. Szikráztattam. Sikerült zavarni a saját rádiómat, meg a szomszédét is. Aztán eljutottam odáig, hogy egy hangolt kört kell csinálnom, hogy ne mindenhol szóljon. Ez így aztán be is fejeződött, szerencsére nagyobb baleset nélkül.

Hetedikes koromban jutottam el egy rádiós szakkörbe, amit egy rádió TV műszerész vezetett. Ott építettünk egy detektoros rádiót, de ezt én már akkor ismertem.. A szakkör itt meg is állt. Az igazi továbblépést az jelentette, amikor bekerültem Fehérvárra középiskolába. A Rádió TV műszerész technikumba nem vettek fel sajnos, csak egy mezőgazdasági elektromos szerelő szakközép iskolába „az is ráz ez is ráz” alapon :-). Kollégiumba kerültem, és ott az MHS klubban Poesz Bandi tartott egy előadást, majd beírattak egy tanfolyamra, ahol morzét tanítottak. (7pl)

– Ötös random csoportokat vettetek? (4aa)

– Igen, Stefanik Palinak volt egy sárga előlapú kis füzete, amivel a morze ábécét lehetett tanulni. Eljutottunk a betűk feléig, addig jól ment nekem, de ezután összezavarodtam, elakadtam. Nem szóltam, hanem inkább ebből a füzetből másoltam ki a szavakat, még többet is, mint amit Zoli a vezetőnk leadott. Lebuktam. Egy hónapig nem is jártam tanulni, de utána érdekes módon elkezdett hiányozni a morze! Átbillentem egy holtponton, majd sikerült pótolni amivel lemaradtam, és ezután jól tudtam haladni. A negyven indulóból végül csak ketten maradtunk, és hívójeles csak én lettem. Sajnos. (7pl)

– Mikor találkoztál Bélával HA4YF-el? (4aa)

– Vele a rádióklubban találkoztam. A kolesz nem volt messze a HA4KYB klubtól Fehérváron, és amikor csak lehetett mi mindig ott voltunk. A hétvégét mindig ott töltöttük. Bélától sokat tanultam, mert ő már rádióamatőr volt, amikor a klubba került Orosházáról. Ő ipari tanuló volt, és a gyakorlati hely az MHS volt. A klubban sokat segített Gajárszki Imre is HA4YD.

Visszatérve a morze tanfolyamhoz, csak ketten maradtunk a végén, és mondtuk, hogy szeretnénk végre rádiózni. Volt egy BC348-as vevő és egy külön 50-70 Wattos adó 2 db RL12B35-ös csővel. A válasz az volt, hogy az nem olyan egyszerű. Tudjátok-e, hogy mit és hogyan kell adni, ismeritek-e a rövidítéseket Q kódokat? Nem tudtuk. Kaptunk egy könyvet a forgalmazásról Szöllősi Józsi bácsitól (HA4YB), amit megtanultunk. Otthon egy nagyon klassz adója volt, értett hozzá, ezeket csinálta egész életében. Sokszor jártam nála lakásán. (7pl)

– Azt látom, hogy gyakran meghatározó szerepe van egy-egy embernek a morze tanításában. (4aa)

– Igen, HA4YB http://www.ha4kyb.hu/nevadonk_szj.html szeretett engem. Hallgattam sokat a forgalmazásokat. Az elején nehezen ment, papírra írogattam a betűket, de aztán ez beidegződött, mert annyit rádióztam, hogy készség szintűvé vált a fejben vétel. Eleinte papírról adtam, de idővel azt is automatikusan fejből tudtam adni, nem kellett hozzá papír. A sebességet is könnyebben lehetett növelni, ha nem kellett leírni. Ebben a lustaságnak is szerepe van :-). (7pl)

– Elfogadod, azt az állítást, hogy a morze az egy nyelv? (4aa)

– Igen. Én is azt mondom, hogy ez egy nyelv, amit azok értenek, akik tudnak morzézni, és ezzel a tudással bárkivel a világban tudok kommunikálni, ha ugyan azt a készletet használjuk a forgalmazás során. A világbajnokságnak is ez volt az egyik mottója, hogy a morze tudás az egy olyan különleges nyelvtudás, amivel bárkivel megértetem magamat a világon, ha ő is beszéli ezt a nyelvet. Az idegen nyelvet is csak akkor tudjuk megérteni, ha beszéljük azt közösen. (7pl)

– Említetted a gyorstávírász világbajnokságot. Ott is szerepe lehet a nagyobb egységek szerinti vételnek? (4aa)

– Igen. Ebben a Fehéroroszok voltak a legjobbak szinte minden számban hatalmas fölénnyel nyertek. Normális ember nem tudja ezt utánozni. Itt van ez a példa, amit egy versenyző írt le a random 5-ös csoportok vételekor. Annak is van jelentősége, hogy a vonal alá, vagy fölé írta a speciális jeleit.

A jó morze vételhez rengeteget kell gyakorolni. Én amikor tanuló voltam, és a gyakorlati munkahelyem az MHS volt, akkor ott szabad időben QSO-zni kellett. Menni kellett folyamatosan az állomásnak. Először csak kézi billentyűvel adtam, de idővel elfárad az ember keze. Versenyeztünk sokat. HA4YF Bélától tanultam a versenyzést, ő jobban benne volt ebben. Ott ismertem meg az elektronikus billentyűt. Először egy diódásat csináltam, ahol kondenzátorokat kapcsol az ember. Ezzel jóval kényelmesebben lehet adni pl. egy 24 órás versenyen. Persze addig nem mentem ki az éterbe, amíg jól be nem gyakoroltam vele az adást. Később csöves billentyűt csináltunk, aminek egy kis fűrészlap volt a mechanikája. A fűrészlapot időnként meg kellett tisztítani az oxidtól, hogy ne hibázzon, de azzal is nagyon jól lehetett adni. Az IC-s billentyűk még pontosabbak voltak.

Rengeteget vettem fejben, mert voltak ismerőseim. Volt egy lengyel hölgy, akivel ha rendszeresen összeakadtunk rádión, akkor legalább egy óráig forgalmaztunk nyílt szövegeket nagy sebességgel. Elmesélem azt is, hogy néha jöttek a Postától ellenőrizni, hogy be vannak-e írva azok az összeköttetések, amiket ők megfigyeltek. Ez a szolgálat eleve ott volt Fehérváron, amelyik figyelte az amatőröket, és mindent rögzítettek. Ellenőrizték, hogy nem csináltál-e olyan összeköttetést, akivel nem volt szabad rádiózni. Szegények ők nem tudtak gyorsan morzézni, mi meg nem írtuk le azt, amit fejben vettünk, hanem „pörköltünk”. Legalább úgy százharminc-száznegyvennel (char/min). Ők úgy 60-70-nél tartottak és jöttek hozzánk néha gyakorlatozni, hogy lehet ezt venni. Kiderült, hogy magnóra fölvették, és lelassították. Embertelen sokat kellett írniuk teljesen feleslegesen, mivel mi semmi olyat nem adtunk, amit nem lehetett. (7pl)

– Ezért szokták az oktatók mondani, hogy szóképeket és a karaktereket is gyorsan kell megtanulni? (4aa)

– Így van. Egyetértek! Én is ezt mondom. Gyorsan kell a karaktereket leadni, és nagy szüneteket kell tartani. Egy időben távírászként dolgoztam. 3 sebesség volt 3 fizetési kategóriával. Ott nem egy percig kellett venni, hanem volt 100 csoport egy táviratban. Betűkkel számokkal és vegyesen is. A legrosszabb, ha hosszú ideig tart, és elveszted a hosszú figyelés alatt a fonalat, mert más jár a fejedben. Ez olyankor van, ha olyan az ütem, amire nem kényszerülsz figyelni. Jön valamilyen lassabb ütem, és ott az ember hamarabb elveszti a fonalat. Sokat számít az, hogy milyen mentális állapotban vagy.

Versenyezni nagyon szeretek. Nem fáraszt. A versenyeken megszokott sebességeket jól tudom venni. Egy darabig meg is tudom jegyezni, úgy hogy nem írom le. Megmarad a hangkép, és visszaemlékszem rá, hogy mi volt a hívójel. Jól meg szokott bennem maradni. Sokat számít, hogy mennyi gyakorlata van az embernek. Persze nagyon más a régi kódolt üzenet és a verseny. A kódolt üzenetekben nem volt szabad tévedni, mert akkor az megfejthetetlenné válhatott. (7pl)

– Mi a helyzet a jelenlegi amatőr morze vizsgával? (4aa)

– Jelenleg 30 char/min a követelmény, 1 percig kell adni és 1 percig venni. Már menet közben meg tudom ítélni, hogy a vizsgázó mit tud. Adásnál és vételnél egyaránt. Az érdekel, hogy az illető nem keveri-e a betűket. Fontos a helyes ritmusos adás, ne folyjon egybe.

Azt mondják egyesek, hogy a morze az teljesen kihalt. Én azt állítom, hogy mi rádióamatőrök hagyományőrzésből morzézunk. Kereskedelmi célokra már nem használják a morzét, a katonák viszont még igen. Nekünk feladatunk, hogy őrizzük meg ezt a képességet, mert ez egy csodálatos dolog. Jelenleg Magyarországon 3-5 ember tesz morze vizsgát. Ez nagyon kevés. (7pl)

– Hogyan vállaltad el a MRASz főtitkári posztot? (4aa)

– Nem volt főtitkára a MRASz-nak 2005-ben. Akkor lettem nyugdíjas, és előtte is bejártam, mert elnökségi tag voltam. Az MHSz-ben nőttem fel, eléggé jól benne voltam ebben a közösségben, sok embert ismertem, és ismerek most is, a sportágakat is ismertem. Láttam benne fantáziát, hogy valamit tudnék mozdítani ezen a dolgon előre. (7pl)

– Hogy lehet feloldani azt a látszólagos ellentmondást, hogy van aki csak versenyző, és van aki csak magyar rádióamatőr? (4aa)

– Lehet, hogy ez kívülről nem látszik, de attól függetlenül, hogy a MRASz sportszövetség, senki nincs arra kényszerítve, hogy sportoljon, ha nem akar. Teljesen szabadon dönthet a felől, hogy ő rádiós tájfutni szeret, gyorstávírászkodni vagy rádióforgalmi versenyen szeret részt venni. Mindenki maga dönti el, hogy mit szeret. Ha csak konstruálni akar, azt is megteheti. Semmilyen kényszer nincs ilyen tekintetben, de mivel sportszövetség vagyunk ez adja a támogatást az sport eredményeink után. Jelenleg a Nemzeti Sportszövetség tömöríti a nem olimpiai sportágakat. A mi versenyeink sajnos nem médiaképesek. Nem lehet úgy eladni, hogy nagy tömegeket vonzana. Azt látják, hogy fejhallgató van a fején, biztos azért, mert rosszul hall :-). (7pl)

– A WRTC versenyeken egyre inkább bevonják a publikumot a versenybe, mert percről percre lehet követni az eseményeket. Nem így van? (4aa)

– Nem értik a versenyt. (7pl)

– Szerintem a lövészeknél sem lehet pontosan érteni, hogy mi is történik, nem? (4aa)

– Egy kisgyerek ha elmegy a lövészekhez a klubba, akkor kap a kezébe egy puskát, és 2-3 lövésből megállapítják, hogy van-e hozzá érzéke vagy nincs. Nálunk ha valaki egy rádióklubba megy, akkor hiába kap egy billentyűt, el kell telnie legalább egy fél évnek, mire el kezdi érteni, hogy miről is van szó. Ezért is nehéz ezt a két dolgot összehasonlítani. A mienk egy nagyon speciális, nagyon sok ismeretet követelő hobbi, ha úgy tetszik. A lövész meg vagy eltalálja vagy nem a céllapot. (7pl)

– A lövész is sokára jut el oda, hogy eltalálja. (4aa)

– Hamarabb van látszatja, hogy most ő lát-e benne fantáziát… (7pl)

– Hogy kilukasztja a plafont 🙂 (4aa).

🙂 🙂

– Nálunk harminc negyven évesek jönnek el a klubba, nem a fiatalok. (4aa)

– Ez mivel függ össze? (7pl)

– Nem tudom. Meg kellene nagyon hamar találni a fiatalokat. Látszik, hogy van ország, ahol erre nagyon rámennek. Talán családi alapon lehetne ezt megcsinálni? (4aa)

– Azt gondoltuk többen is, hogy kellene egy olyan lehetőséget teremteni, hogy ha én mentorálok valakit, egy kisgyereket, aki valamilyen módon megfertőződött a rádióamatőrködéssel, ne azzal kezdjük, hogy rákényszerítjük egy vizsgára, ahol nyilván el fog bukni. Nem is fogsz tudni kérdezni olyat tőle, amit tanultak volna annyira fiatal még. Még nem is tanult fizikát az iskolában. Ezzel a mentorálással ez áthidalható lenne. Személyesen megtanítanám a forgalmazásra, ami megfogná őt. Kaphatna egy saját hívójelet, amiért a mentor felel, ő adna neki műszaki hátteret is. Nekiállhatna összeköttetéseket csinálni akár szóban, vagy digitálisan. A belépő szintű vizsgával ez nem oldható meg. Erre lenne jó a mentorálás. Vizsga nélkül juthatna ide a gyerek. Minél hamarabb legyen sikerélménye. Ha a gyerek lát ebben fantáziát, akkor el fog jutni a vizsgáig is.

Odáig jutottunk az NMHH-nál, hogy leadtunk egy egyszerű anyagot, ami a szükséges tudnivalót tartalmazza, ami a gyereknek az induláshoz kell, hogy legyen tisztában a dolgokkal. Inkább a forgalmi részét próbáljuk jobban megkövetelni, mint sem a műszaki részt. Az csak nagyon minimális: mi az antenna, mi az SWR, mire kell figyelni a rádió kezelőszerveinél. A biztonságtechnika is benne van. Nyilván a mentor hozza létre azt a helyzetet, hogy a biztonság ne legyen probléma. Elvileg elfogadták ezt a kevés tudnivalót. Most készül majd a rendeletmódosítás.

Azt is el szeretném mondani, hogy már jó régen készülünk arra, hogy sok kérdést gyártsunk még a meglévő kérdések közé. Ha ez kész lesz, akkor bele fognak menni abba, hogy közösen áttekintsük azt, hogy melyek azok a kérdések, amik nem oda valók vagy rosszak a válaszok. (7pl)

– Nagyon szépen köszönöm a hosszú és tartalmas beszélgetést! Kívánom, hogy sikerrel járjatok az NMHH-nál! (4aa)

73! de HA4AA András

  1. Sztálinnak is nagyon szép “nyilatkozatai” voltak ..(hi)
    Valamint, nem esett szó arról, hogy csalás miatt
    kizárták a nemzetközi versenyből …
    “Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”
    (talán még az sem)

  2. Kedves András!

    Köszönjük ezt a remek írást. Mint a “munkában érintett” ember csak gratulálni tudok hozzá.

    73!

    Miklós

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.