Most, hogy a klubtársak remek háttérmunkája révén beütött a digitális új világ, folytatjuk a cikkek sorát. Első nekifutásra adunk egy kazal fényképet és pár sort hozzájuk, amelyek reményeink szerint együtt illusztrálják, hogy még a XXI. század küszöbén is érdemes reménykedni a csodákban… 🙂
Igen, ez az egyik klubtársunkhoz került FuG10Ek is a korábban oly sokszor említett külső D-2-es raktárból került elő, akárcsak a mögötte lévő és ráillő keret. Utóbbi ugyan kissé hiányos, de már megérkeztek Kínából a megfelelő alkatrészek, amelyek segítségével hamarosan felbúg az anódpótló… 🙂 Ezt az összeállítást amúgy repülőtereken használták – ám hogy mikor, eléggé nehéz lenne megmondani. Eddig három darab került elő (mind átment a kezünkön) és egy, a hatvanas évek elején a MALÉV irányítótornyában elkattintott fénykép ismert, melyen egyértelműen beazonosítható. A tápban lévő alkatrészek között akadnak az ötvenes évek termékei épp úgy, mint 1944-es jelzésűek. Az alkalmazott egyenirányítócsövet már 45′ előtt is készítette a Tungsram, de ez nem mond semmit, hiszen aztán is gyártották. Mi úgy gondoljuk, a Wermacht szürke festés, a dizájn és a szerelés elvei határozzák meg közösen a tól-ig időskálát. Így talán nem lövünk túlzottan mellé, ha 1944 és 1948 közé helyezzük azt a pontot, amikor valamelyik hazai kisüzem (45′ után esetleg a Fulmen?) összerakta e berendezést. Folytatás →
