Tisztelettel jelentjük, tovább zajlanak az események Apátistvánfalván, a Hatrátőt Emlékhelyen. Immár nem csak az épületbe fixen telepített R-4 Labe működik, hanem az R-137X6D-be telepített három katonai vevő is. Az alábbi képes beszámoló a mai napot kísérli meg summázni…
…a Múzeumok Éjszakájára! Reméljük, most is olyan jól sikerül, mint tavaly, amikor a Határőr Emlékhely első ilyen aktiválására több mint háromszázötvenen jöttek el. A munka rengeteg, és tudjuk, várjátok a híreket, ezért most ide iktatunk két minimozit és néhány fotót…
Írtunk mi már az R-130-as készülékről, azaz a hadsereg igáslováról cikket, s bár nyilvánosan nem, de szóban akkor többeknek megígértük, hogy előbb-utóbb sort kerítünk a használatának bemutatására is. Nos, jobb későn, mint soha alapon következzék tehát a hiánypótlás – ahogy azt tőlünk megszokhattátok, kissé lazára eresztve, szódával, ahogy köll’… 🙂
Az ember pakolgat a könyvtárában, aztán a kezébe akad egy vaskos kötet. Nem mai tsirke’, hiszen 1964-ben nyomták – viszont cserében benne van egy csomó olyan gépezet leírása, ami minden, a Magyar Néphadsereg technikája iránt lelkesedő ápolt szívét megdobogtathatja.
Tartalmas napokon vagyunk túl! Kalandok közt lejutottunk a Zil-131-el Szigligetre, felállítottuk az állomást, rádióztunk, szeretett barátainkkal találkoztunk, megáztunk, ettünk-ittunk, vendégeskedtünk – s legfőképpen ismét bebizonyítottuk, hogy összefogva jó. Alább egy szubjektív beszámoló következik rengeteg meseszép fényképpel és eredendően vidám és jókedvű, a másikat kellő módon tisztelő emberrel… 🙂
Nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt időszakban – így alig jutott időnk ide írni. Akadt olyan hetünk, amikor péntektől-vasárnapig csak a klub szekerét lendítettük előre – s nem kevesen, hanem örvendetesen sokan. Most a Zil-131-es klubtulajdon híradó géperejű jármű a fő csapásirány, melyet erőteljes tevékenységgel igyekszünk felkészíteni a közelgő OT és a műszaki vizsgára. Egyben ismét és nyomatékkal utalunk arra, hogy a klubnak két fő kommunikációs csatornája van – az egyik a FB a másik pedig ez a honlap. Azaz aki képben kíván lenni, annak azt tanácsoljuk, hogy ott is szemlélje az eseményeket, lévén rengeteg apróság pont a csekélyke mérete vagy a gyors közlési “kényszer” okán nem kerülhet ki ide.
Van, ugye aki az irigységtől lesz sárga – mi pedig inkább bezöldítettük a Zil-131-es híradó géperejű járművünket. A projekt össznépi volt, lévén a csiszolástól kezdve a menázsikészítésen át egészen a festésig rendkívül sokan vettek rajta részt. Az alábbi minimozi HA7PTY Pityesz fotóiból állt össze. Ez úton is köszönjük mindenki segítségét!
Minimozi HA7PTY Pityesz tolmácsolásában. A Zil-ápolás két napig ment, és május 1-én (ha nem jön közbe semmi) következik a festés!
73!
a HA5KDR kollektívája
Furcsa kísérletre készül idén az osztrák haderő. A szomszédos ország fegyveres szerveinek vezetői és mérnökei azt próbálják modellezni, miféle hatást gyakorolna a kommunikációra egy légköri atomrobbantás vagy lokális EMP támadás. A kérdés – tegyük rögvest hozzá: sajnos – nem éppen akadémikus jellegű – lásd a cikk végén linkelt és “lazán kapcsolódó” Digitális Mohács című cikket. Az alábbi írást egyébként a sógorok gyakorlatáról a neten elérhető adatok inspirálták. Nem tudományos cikk, csak gondolatébresztő… 🙂
A háború előtt itthon gyártottak tizenkét-tizenöt ezer darab katonai rádiót, s e körből kevesebb, mint egy százalék őrződött meg korunkra. Az R/3 távrábeszélő pótszerelvényből kétszázhatvankét példány jött ki a magyar üzemek kapuján – s maradt belőle tudtunkkal egy. Nem kell hozzá matematikusnak lennünk, hogy belássuk, ez is kevesebb, mint egy százalék. Szörnyű az egész – viszont nézhetjük pozitívan is: jelesül olyformán, hogy ez a magányos mohikán legalább túlélt mindent… 🙂
