A háború előtt itthon gyártottak tizenkét-tizenöt ezer darab katonai rádiót, s e körből kevesebb, mint egy százalék őrződött meg korunkra. Az R/3 távrábeszélő pótszerelvényből kétszázhatvankét példány jött ki a magyar üzemek kapuján – s maradt belőle tudtunkkal egy. Nem kell hozzá matematikusnak lennünk, hogy belássuk, ez is kevesebb, mint egy százalék. Szörnyű az egész – viszont nézhetjük pozitívan is: jelesül olyformán, hogy ez a magányos mohikán legalább túlélt mindent… 🙂
Még a bantu nemzetnek is akadnak olyan mondásai, melyek mindent visznek – de az oroszban szerintünk az egyik csúcs így hangzik: Harasa Masha, no nye nasa.
Ám mivel ez egy rádióamateur oldal, ezt inkább le sem fordítom (ha érdekel, a gúgli a barátod) – helyette inkább vegyük a másik top-ragadozót, azt is hazai idiómában: Inkább száz barátod legyen, mint száz Rubeled. A pénznem azért nagybetű, mert amikor e bölcsesség született, még így illett papírra vetni, másrészt azt is tudni kell, hogy akkortájt egy nagyon jómódú paraszt éves jövedelme sem haladta meg a húszat, esetleg harmincat. De az utóbbi már valóságos Krőzusnak számított kortársai szemében.
El lehet képzelni tehát, hogy az eszes ember mire ment száz baráttal. Másként fogalmazva nem volt tehát…
…gondolkodású az olyan alak, aki valamely felebarátjához fordult segítségért. 🙂
No, de haladjunk, mert megint megszólnak az éterlovagok, hogy hiába raboljuk a drága idejüket. Van tehát nekünk is – ha nem is száz, de jó pár – barátunk, aki szívén viseli a múlt értékeinek megmentését, megőrzését. Az egyik ilyen – de inkább le sem írom a nevét, mert még ártok neki – nevezzük egyszerűen és stílszerűen R-10-nek. 🙂 – nos, R-10 a minap egy helyen téblábolt, ahol szemet szúrt neki ez a férfi tenyér méretre hajazó lomhalom. Egyből e sorok írójára gondolt, s eltette szépen, ahogy köll’.
A V1-V2 a vonal, a H a hallgató csatlakoztatásának helye. Ez a csöppség eléggé különleges bizgera’, lévén az R/3-hoz használták anno a háború előtt-, alatt- és utána is egy ideig. Írtunk már róla, de bevalljuk őszintén, soha nem hittük, hogy valaha látunk akár csak egyet is, azt meg álmodni sem mertük, hogy a birtokunkba is kerül. Az R/3-ból – amit itt és itt mutattunk be részletesen – amúgy sajnos nem sok maradt – egy szép példány azonban látható a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Budai Várban lévő központjában.
A ketyere belülről nézve. Alant pedig a kapcsolási rajza látható három részletben a Haditechnikai Intézet 1942-es saját kiadványából.
Mivel az egykori szakemberek mindent leírtak, így mi itt és most nem ismételnénk meg őket – jöjjön inkább néhány eredeti oldal… 🙂
Mint szemlélhető, mind a két berendezésből kétszázhatvankét darabot gyártottak. Tuti nem véletlenül… 🙂
Ez ugyan fekvő kép, de a lényeg azért érzékelhető. És igen, az eredeti csavarjai is rendelkezésre állnak. 🙂
Nos, mára ennyi fért, de hamarosan érkezünk az újabb érdekességekkel. S zárásként egy megjegyzés: érdemes a klub “arckönyvét” is rendszeresen nézegetni, ugyanis akadnak olyan hírek és “egyéb” izgalmak, melyeket csak ott közlünk… 🙂 Hiába no, ez az onlájn’ élet már csak ilyen… 🙂
Ne feledjétek: a HAmatőr fórumon ott a katonai rádiógyűjtők közössége, de a Roncskutatás szakijai is sokat tudnak segíteni az ápoltaknak! 🙂
73!
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály