Szépen sorban – íme az R/3 második része

Múlt számunkban bemutattuk az R/3-as készüléket. Írásunkból azonban kimaradt két olyan apróság, amely szervesen hozzátartozik az említett berendezéshez, ennek ellenére a második világháborúval foglalkozó szakirodalom nem tesz említést róluk. A mellőzés az eszközök specialitása miatt érthető – ám valójában mégis méltatlan, hiszen e kis kiegészítők önmagukban is ékesen bizonyítják a Magyar Királyi Haditechnikai Intézet katona-mérnökeinek tudását, illetve azt a műszaki gondolatmenetet, amely megfelelő eszközökkel igyekezett ellátni katonáinkat a világháború során.

R3-távrábeszélő

Az R/3 távrábeszélőjének fényképe a HTI könyvéből

Elsőként említsük meg az R/3 távrábeszélő pótszerelvényt, amely magának az állomásnak a tartozékát képezte. E furcsa nevű tárgy tette lehetővé, hogy az adó-vevőt tábori telefonkészüléken (TBK) keresztül is üzemeltethesse a személyzet – akár egy kilométer messziről. A hang az akkoriban rendszeresített TBK-1 hallgatójában jelent meg, adásra pedig a kagylón található gomb szolgált. Külön szolgáltatásként az R/3-at egyszerű telefonként is használhatták – igaz, mindezt ne a mai értelemben, tárcsás vonalválasztással gondoljuk. A kapcsolósoron létezett egy „szolgálati üzem” állás: ha a kallantyút ide tettük, akkor a fülhallgatón található PTT megnyomása nem tette adásba a rádiót, hanem a beszédet a telefonvonalra emelte át.

19

Az R/3 távrábeszélő pótszerelvény eredeti ismertetője a HTI 1943-as könyvéből

A tenyérnyi apróság tömege 0,7 kilogrammot tett ki. Helmich Dezső és Lachstadter Ferenc magánvállalkozók készítették kétszázhatvankét példányban. Ára 1942-ben kilencvenhét pengő volt. Egy 1943 elején, a vezérkar részére összeállított tájékoztató szerint új példányok rendelése esetén a gyártásra való felkészülésre kilencven nap kellett, s cégenként havonta kétszáz darabra lehetett számítani.

21

Az R/3 távrábeszélő készülék eredeti típuslapja a HTI 1943-as könyvéből

Másodjára bemutatott kellékünk az R/3 távrábeszélő készülék, amelyet a tüzérség híradó-közvetlen alakulatok használtak. E műszaki alkotás kábelcsatlakozás útján lehetővé tette az adó-vevő hatvan méterről történő működtetését. Három fő részre oszlott: a 135 x 220 x 100 milliméteres parancsnoki doboz négy kilogrammot, a 615 x 265 x 140 milliméteres kezelőszekrény 9,5 kilogrammot, míg a két harminc méteres kábeldob 4,5 kilogrammot nyomott. Alkalmas volt a vezető és a beosztott közötti kommunikációra és a távvezérlésre. Az egyes módok egy kulcs segítségével állíthatóak, de arra is alkalmassá tették, hogy a felek gombnyomással egymásnak jelezzenek (úgynevezett zúgó üzem).

R3-távráb-kapcs01

Az R/3 pótszerelvény kapcsolási rajza ugyancsak a HTI könyvéből

R3-távráb-összeáll01

Az R/3 távrábeszélő összekötése az adó-vevő berendezéssel

A parancsnoki pult áramellátását nem az anyarádióból, hanem külön 1,5 Voltos TBK-1-es száraztelepről oldották meg – ezeket száz-százötven óra után kellett cserélni –, ám a kezelőkészülék már az R/3 fűtőakkumulátoráról kapta a villanyt. Szállítását országos járművön, kézzel vagy gépkocsin végezték, telepítéséhez begyakorlott bakáknak öt perc kellett. Ketten működtették. Ára egy 1942-es adat szerint 1.200 pengő volt. A Standard Villamossági Rt. gyártotta – a rendeléstől számított nyolcadik hónapban havi száz példányt tudtak volna átadni. A doni katasztrófa idején, azaz 1943 januárjában ugyancsak kétszázhatvankét darabot tartott belőle nyilván a honvédség. (Nem a mi szakterületünk, de örömmel várnánk feleletet arra, hogy vajon ezek a számok miként jöttek ki? Gyanítjuk, valami hadszervezési oka volt – de pontosan mi? 🙂 )

R3-távráb-kapcs02

Az R/3 távrábeszélő készülék kapcsolási rajza

Természetesen joggal merülhet föl bárkiben a kérdés: ugyan, mi szükség volt mindezen berendezésekre? Miért kellett „ember nélkül” kommunikálni? A válasz egyszerű: a HTI tervezőmérnökei saját tapasztalatból tudták, mily egyszerű a működő adóállomásokat háromszögellési módszerrel hajszál pontosan bemérni, majd – amennyiben a frontvonalhoz közel fekszenek – tüzérséggel megsemmisíteni. Mivel rádiózni óhatatlanul kellett, ezért elsősorban nem a – kétségtelenül sokba kerülő – eszközöket, hanem inkább a drága pénzen kiképzett, speciális tudással rendelkező személyzetet igyekeztek védeni. Az igazsághoz hozzátartozik, a másodjára tárgyalt R/3 távrábeszélő készülék hatvan méteres hatótávja nem nevezhető túlzottan jelentősnek, ám arra mindenképpen jó volt, hogy a gondosan beásott lövegeket, jól álcázott tüzérségi figyelőket mentesítse a becsapódó gránátok repeszeitől, egyben időt adjon a saját csapatoknak a tisztességes feleletre.

Mára ennyi fért bele, de reméljük, ezt a keveset is tetszetősnek találtátok, s máskor is fölkeresitek az oldalunkat. 🙂

 

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..