Az alábbi fotó egy éjszakai gyalogbillentyűs QSO eredménye. Ennek az SKCC (gyalogbillentyűs 100-as klub) társaságnak van egy saját QSO megbeszélő oldala.
Gyalogbillentyűs QSO Sked page-el
Hozzászólás
Bíztató pittyegések
Végtelen sok szórakozási lehetőséget kínál nékünk az amateurizmus. Például sávon kívül is lehet dolgozni – na persze nem adni, mint némely renitensek teszik, csak venni, hiszen azt nem tiltja senki. Ennek jegyében tehát munkára föl! Van például Kelet-Franciaországban egy Graves nevű, 143,050 MHz-en üzemelő URH adó, amely az ég felé lövi jeleit. Neked pedig nincs más dolgod, mint szondázd a visszaverődő jeleket… 🙂
Természetesen e cikk sem a világot óhajtja megváltani, csak valami olyasmire felhívni a figyelmet, ami esetleg újdonságnak hat némely olvasónk esetében…
Pitty… (Az összes képernyőmentést HA5IKS Pisti végezte, míg a rádió egy USB-be kapcsolt IC-746, az antenna pedig egy Diamond X-50N volt.)
Jövőre, Veletek – ugyanitt!
Tisztelettel jelentjük, idén a tavalyinál is jobb Military Weekendet sikerült összehozni! Természetesen a kiváló hangulathoz nem csak a szervezők, hanem a vendégek is kellettek, illetve olyan “apróságok” 🙂 is sokat lendítettek az ügyön, mint hogy a klubtulajdon Zil-131-es híradóautó hiba nélkül felért a hegyre. Előre jelezzük, mindent nem tudunk e cikkben leírni, de azért azon rajta leszünk, hogy a legfontosabb eseményekről tudósítsunk.
Balra a Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár híradóautója, jobbra a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság mobil vezetési pontja
A legszebb helyre kerültek…
Manapság divat leszólni az állami fenntartású közgyűjteményeket. A HA5KDR vezetésétől és tagságától ez a megközelítés igen messze áll – olyannyira, hogy, mi magunk tettünk és teszünk (Apátistvánfalva 2017, 2018) sokat azért, hogy népszerűsítsük a katonai és határőr múltat, annak technikáját – például ilyeneket. Aki évek óta követi tevékenységünket tudja, több közös kiállítást tartottunk a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum márványtermében – most pedig az együttműködés újabb szintjét léptük meg.
Útban a legrangosabb kiállítóhelyre, amire egy gyűjtő vágyhat…
Nyolc henger, majd szét vet az erő…
HA7PTY Pityesz a rádiós térben a győzelem V-jét mutatja. Tele puttyony, talán már nem jön közbe semmi…
Nagy menet volt! HA7PTY Pityesz, HA5IKS Pisti, HA7EO Attesz és HA8BIT Péter összerakta a Zil-131-et. Talán még emlékeztek, ezt már egyszer már megtettük, de a technika az utolsó pillanatban megadta magát egy repedés és vízfolyás képében. Most a hiba elhárítva, reméljük, hiba híján jutunk el vele a Gerecse tetejére. A cikkecske végén pedig egy kisfilm várja az érdeklődőket… 🙂
Színpadon a KX3 és panadaptere
Mozgalmas napon vettünk részt tegnap Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján. Egyebek mellett összeraktuk az R-10x család negyven méter hosszú haladó hullámú antennáját a tetőn és megcsodáltuk barátunk KX3-as készülékét és a hozzá tartozó panadaptert. Csapongó beszámoló egy tartalmas csütörtökről…
Nem veszek ilyen rádiót! Nem veszek ilyen rádiót! Nem veszek ilyen rádiót! Nem veszek ilyen rádiót! … (by HG6PTZ Tamás) 🙂
Sokan kérték – íme a PAB-2 leírása
Az elmúlt egy évben több privát kérést kaptunk a PAB-2-es tüzérségi tájoló kapcsán. Ugyan mi – miként a mellékelt “ábra” is mutatja 🙂 – egy rádióklub vagyunk, de talán megbocsájtható, ha megnyilvánulásaink olykor más területekre is elvezetnek. Így két-három esztendős távközzel szoktunk például recepteket is adni- ennyinek szerintünk bele kell férnie… Most egy optikai anyag érkezik – military cucc a javából, s hála Istennek egyre több kerül belőle magánkézbe. Töltögessétek, használjátok egészséggel… 🙂 S ha majd “dől” a siker, ne felejtkezzetek el rólunk sem! Magyarán egy villanylevelet nagy-nagy örömmel veszünk a szerzett tapasztalataitokról! 🙂
Így kezeld a PAB-2-det! 🙂
Nem tervezett QSO-k 70 MHz-en
Azt mondják, manapság, az on-line szervezhető összeköttetések korában nincs sok értelme az URH frekvenciákon random hívogatni. Szerintünk ez nem így van. Szomorú, de a helyzet kísértetiesen hasonlít a 21-24-28 MHz-en tapasztalható állapotokhoz. Jelesül arra gondolunk, hogy ha a “net szerint” nincs terjedés, akkor nem találunk partnert úgy sem, ha közben mégis hasít a sáv. Olybá tűnik, az amateurtársak döntő többsége fura módon mesterségesen zárja el maga-magát a váratlan örömöktől – s ez szerintünk nincs rendjén. Természetesen tudjuk, tényleg nincs “mindig” terjedés, de amikor az évtizedes tapasztalatok szerint mégis van, akkor érdemes a sávban egerészni. Egyrészt jó móka, másrészt a váratlan siker olykor többet ér mint az apróra megtervezett és előre borítékolható győzelem…
EI2FG már majdnem kétezer kilométerre van a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájától. Lehet, másnak ez mindennapi, ott mégis szívből örültünk neki! 🙂 Persze tudjuk, öt összeköttetés nem sok, de nekünk a hatszázötvenöt kilométerre lévő LZ2WO tökéletes lezárása volt a napnak…
A gyűjtő polca – Pokorny Hermann – Emlékeim
A láthatatlan kém – kortársai így nevezték az első világháború egyik legjelesebb, javarészt orosz “relációban” dolgozó rádiófelderítőjét, akinek kalandos élete saját tolmácsolásában olvasható a Petit Real Könyvkiadó gondozásában 2000-ben megjelent műben. Azt, hogy a hajdani tábornokot még a szovjet korszakban is mennyire respektálták “odaát” mi sem mutatja jobban, hogy amikor a budapesti ostrom alatt személyesen jelentkezett Malinovszkij tábornok főhadiszállásán, akkor a marsall külön tiszti járőrt küldött a lakására az ott őrzött első világháborús feljegyzésekért. Aki szeret gondolkodni, a mondatok mögé nézni, annak mindenképpen javallott e remek könyv beszerzése, elolvasása.
(A munkahelyi szkenner sajnos még mindig dögrováson van. Viszont a szándék megvolt, a lényeg pedig úgy sem ez, hanem a figyelem felkeltése e remek könyv iránt… 🙂 )
Izgalmak a múltból
A net végtelen bugyraiban rengeteg olyan cikk lappang, amely apró mozaikokkal szolgál a hazai amateurizmus hőskoráról, a különböző katonai és polgári titkosszolgálatokhoz kötődő kapcsolatáról. Ezek – mivel általában külön nem reklámozzák őket sehol – döntően csak egy szűk réteget érnek el, s esetleges, hogy a nagyközönség rájuk bukkan-e. További hátrány, hogy javuk rendes papírformátumban kerül ki, s teljességgel a szerzőkre vagy a megjelenést finanszírozó intézetek kénye-kedvére van bízva, hogy a nagy egészből mennyit digitalizálnak. Az írás rövidke, de a linkek magukért beszélnek. S legfőképpen: keressetek Ti is efféle anyagokat! 🙂