Tele a net a SOTA kedvelőinek szóló jó tanácsokkal. Mi ezúttal nem a technika, hanem a vérszívók felől közelítjük meg a kérdést olyformán, hogy megpróbáljuk meghaladni a szokásos (és amúgy nagyon is hasznos) “lehetőleg hosszú nadrágban, zárt cipőben és hermetikusan záródó zsákruhában induljunk útnak” szerű bölcsességeket. Olyannyira, hogy mi egyenesen arra biztatjuk a nagyérdeműt, ha lassan vagy gyorsan araszoló vérszívót talál magán vagy a testébe fúródva, akkor azt ne dobja ki, ölje meg, hanem rögvest postázza az ELKH Ökológiai Kutatóközpont részére…
Társadalmi kapcsolatok kategória bejegyzései
A gyűjtő polca – Az R-105d, R-108d, R-109d, R-114d rádiókészülékek javítási utasítása
Tegnap bemutattuk a címben szereplő rádiókészülékek kezelési könyvét- ma pedig a hozzá szorosan kapcsolódó javítási utasítás jön a sorban. Egyrész így logikus, másrészt ez is van annyira fontos, mint az előző bumáska…
Ezt is megfogta az idő – de legalább magvan és ki lett fizetve 🙂
A Gyűjtő polca – Az R-105d, R-108d, R-109d, R-114d rádiókészülékek kezelési utasítása
Kissé viseletes, de legalább nincs rajta hitel! 🙂
Az elmúlt hónapokban ismét a figyelem középpontjába kerültek a fenti leírásban szereplő rádiókészülékek. Mindez annak köszönhető, hogy valami okból rengeteg, jellemzően eszement áron kínált (és amatőr célra átalakítás nélkül totálisan használhatatlan) R-105d bukkant föl a hazai piacon. Persze tudjuk, a hülyeség semmiben nem jelent akadályt – így ez ellen mi a szerény eszközeinkkel legfeljebb annyit tehetünk, hogy az eredeti bumáska bemutatása okán mintegy melléktermékként e felületen is közhírré tesszük, mire érdemes figyelni, ha az ember ilyen berendezés megvásárlásában töri a kobakját…
Megjavítottuk az Enigmát
Itt még félkészen, de már látszik az alagút vége!
Olykor unalmasnak hatnak a hálálkodó bevezetők – s néha tényleg azok is. A hajtás után kezdődő köszönetsor azonban – gondoljon bárki bármit is – valóban szívből jön. Elég csak arra utalni, hogy ha a benne szereplő emberek nem állnak össze “láncolattá”, akkor soha nem kerülünk abba a helyzetbe, hogy nem csak kézbe foghatunk, hanem meg is javíthatunk egy második világháborús német rejtjelező berendezést, azaz egy Enigmát. Az pedig már csak hab a tortán, hogy e masina valójában a magyar nemzeti titkosítástörténet egyik jeles darabja…
Figyelem: ez egy hosszú cikk lesz – de legalább igyekeztünk alaposak lenni.
1%
Lélek, test, hobbi
Nekünk evidens, hogy az emberek által, a másik maximális tisztelete mellett űzött hobbi – legyen az bármilyen –nyugtatólag hat az idegekre. Azonban ha tudományosan is igazolni szeretnénk e „közismert tényt” rögvest kiderül, hogy e témakört kellő alapossággal viszonylag kevesen vizsgálták. Megpróbálunk tehát néhány friss konkrét érvet (értsd: hivatkozásokat) adni a kezetekbe, hogy egy lehetséges vita esetén elkerülhessétek a hiteltelenség (más olvasatban: önzés) látszatát.
Figyelem: az alant olvasható cikk amúgy nem annyira a szórakozásra, mint a inkább a gondolkodásra szeretne késztetni…
Az utolsó üzenet Budapestről
“Mindenkinek volt édesanyja, sokaknak felesége, családja. Mindenkit hazavártak.” (Ungváry Krisztián történész)
Emlékezzünk
Budapest ostroma a második világháború történetének egyik legvéresebb eseménye volt. Nekünk, magyaroknak különösen fájó, ami akkor történt, hiszen szeretett fővárosunkat szinte teljesen lerombolták a harcoló felek. Az események értékelése nem a mi dolgunk – ellenben emlékezni nem csak szabad, hanem hitünk szerint kötelességünk is.
Mindenkire. Felekezet és politikai jellegű hozzáállás nélkül.
S ha maga az ostrom (mint előjel és értékelés nélküli jelenség) totálisan értelmetlen volt, akkor vajon mit mondhatunk a kitörésről? Február 11-én alig egy-másfél óra leforgása alatt többen haltak meg, mint egy-egy (akár) győztes középkori ütközetünkben.
Az emlékezés (olykor elementáris) kerülése hitünk szerint botorság, hiszen e nélkül semmit nem lehet rendbe tenni.
Sem a fejekben, sem a szívekben.
Újra az éterben a Malév!
Szerintünk igencsak nagyot üt Presser Gábor szignálja az éterben…
Az évforduló akár szomorú is lehetne – de mi nem erre, hanem magára a Malévre kívántunk emlékezni, amikor tavaly eldöntöttük, kikérjük a vállalat és annak utolsó közforgalmú járatának hívójelét. Nem nagy dolog, de sokaknak mégis rendkívüli módon megdobogtatta a szívét, hogy a hajdani nemzeti légitársaság a HA10MALEV és a HA10LOH alakjában – ha csak néhány órára is de – ismét a levegőbe emelkedett…
Különleges előadások Szolnokon
Klubunk tagjai ismét “különleges” helyen jártak. Volt már erre példa korábban, sőt, nem egyszer rádióztunk is “mélységiekkel”. A kapcsolatunkból van, ami elmondható, s van, ami nem – s ez véletlenül sem holmi nagyzolás, hanem jól felfogott közös érdek…
HA5NKG Tamás, HA8BIT Péter, honvédtiszt barátunk és HA5GB Balázs