Az elmúlt időszak legnagyobb, “példányonként” öt-hatezres tömegű olvasótáborát vonzotta az a három írás, amely az amatőrök hazai és külföldi mennyiségét taglalta, illetve bemutatta, milyen a korfánk. Szeretett klubtársunk, HA2EBA István a minap jártában-keltében, azaz a régi Rádiótechnikák forgatása közben rábukkant néhány táblázatra. Alább ezeket osztjuk meg – néhány gondolattal kiegészítve…
A videó sorozat második részében a műszer szignál generátor funkcióját mutatom be. A kísérletben egy 30db-es teljesítmény csillapító átviteli karakterisztikáját mérem meg, amit az előző videóban használtam a rádió teljesítményének méréséhez.
FolytatásKikértük és megkaptuk a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságtól a hazai rádióamatőrök korfáját. (Amit természetesen ez úton is hálás szívvel köszönünk!) A statisztika nem túl szívderítő, így itt és most nem egy derűs írás következik. Persze a folyamatok ellen lehet(ne) tenni – s rajtunk, azaz a HA5KDR-en nem is múlna – ám ugye nem “csak” rajtunk múlik a történet…
Mi lehet a megoldás kulcsa?
Érdemes végiggondolni, ha nem lett volna egykor (és nem lenne ma) híradás, akkor bármiféle ellenállás cca húsz perc alatt összeomlana, lévén se lőszert nem tudnánk kérni utánpótlás gyanánt – se a sebesült bajtársakat nem lennénk képesek hátravitetni a kapott információk alapján a műtőben “bekészült” orvoshoz. Hírközlés (és az arra való vissza-visszatérő emlékezés) tehát kell – még akkor is, ha a hazai katonai vonalat vivő gyűjtők évtizedek óta alig képesek túlnézni a “hagyományos” puska-szurony-kard-kitüntetés-egyenruha ötös szentségén…
Íme mai “belenéztünk a dobozba” címzésű cikkünk tárgyai az R/1a, valamint nagyjából egykorú társa, az…
Az R-30-as adó-vevőről korábban öt részes sorozatot közöltünk. Ugyan akkoriben nem utaltunk rá, de a tárgyalt berendezésből a rádióklub tulajdonában két adó valamint egy-egy vevő és tápegység található. Mindez nagyon szép és jó, ám “aprócska gond”, hogy kábelünk és csatlakozónk nincs egy fia darab sem. Helyesebben nem volt – eddig, mert szeretett barátunk Zsolt a közelmúltban legyártott egy egész garnitúrát a hiányzó eszközökből. Így hamarosan jöhet a kábelszerelés és az óvatos élesztés…
A fotókat szeretett klubtársunk, HA5SPA Péter készítette.
Mint egy édességes dobozka – s bár nem ehetők, mégis, nekünk mindegyik hatalmas kincs!
Egy néhány részes videó sorozatban szeretném nektek bemutatni az R&S CMU 200 típusú univerzális rádió teszter néhány funkcióját. Ez a műszer alapvetően mobiltelefonok tesztelésére készült, de rádióamatőr mérések céljára is hasznos lehet. Mostanában viszonylag olcsón hozzá lehet jutni ezekhez a műszerekhez itthon és külföldön egyaránt. Jómagam több eladó példánnyal is találkoztam a friedrichshafeni börzén néhány évvel ezelőtt.
Vásárlás esetén érdemes meggyőződni az installált hardver és szoftver opciókról, mivel ezt a műszert rengeteg változatban gyártották. Az külön előny, hogy a műszer kiterjedt “Self Test” üzemmóddal rendelkezik és egy rövid összekötő kábel segítségével szinte teljesen le tudja magát ellenőrizni.
Az első videóban a műszer spektrum analizátor funkcióját mutatom be. A demonstráció céljából megmértem Yaesu FT897 rádióm kimenő teljesítményét és jelének harmonikus tartalmát.
Üdv,
HA5TBN Dani
Az elmúlt hetekben közösségi oldalunkon sokat foglalkoztunk az R-113-as berendezéssel. A posztok nyomán számos levelet kaptunk, melynek küldői azt kérték, ha van, osszuk meg ennek a készüléknek a leírását is. Sajnos ezt nem tudjuk megtenni, lévén ilyen bumáskánk nincs – ugyanakkor jó hír, hogy a D-944 páncélozott szállító harcjármű anyagismereti és igénybevételi utasítása (GJMŰ/38) című könyv tartalmaz néhány oldalt az említett adó-vevő használatáról. Ezt tehát gyorsan beszkenneltük – így ha javítani nem is, de legalább helyesen használni tudjátok. A leírást a klub digitális könyvtárában helyeztük el, azaz ott keressétek.
Szerényen, mégis büszkén mondhatjuk, a HA5KDR amúgy is több ezres olvasottságot hozó cikkeinek sorából is kiemelkedett legutóbbi három írásunk – amelyek csak a közösségi oldalunkon napok alatt öt-hatezres tömeget vonzottak. Az okokat persze sejtjük, hiszen a kullancsokkal és a vaddisznókkal való kéretlen találkák nem csak a SOTA és RTF fanokat érintik, hanem úgy általában mindenkit, aki szereti az erdőket-mezőket járni. S ugye ott volt az az írásunk, melyben azt taglaltuk, hogyan változott a hazai amatőrök (és az azokat esetlegesen tömörítő klubok) tábora-mennyisége az elmúlt években. Ez a dolgozat egyenesen kilőtt – ami egyben kellemes visszaigazolást is jelent számunkra, hogy a minőségi és színvonalas összeállításokra igen nagy igénye van a hazai rézdöngölőknek. A közlés nyomán rengeteg köszönetet kaptunk, ugyanakkor számosan felvetették, jó lenne egy olyan “folytatólagos” írás is, amely más országok viszonyait taglalja. A HA5KDR-en nem múljon, lássuk, mit sikerült e téren innen-onnan összebogarászni. Előre szólunk, ez is hosszú anyag lesz…
HA7EO Attesz erősen töri valamin a fejét – lehet, pont azon, mennyien is vagyunk a világban?
A minap bemutattuk, miért érdemes postára adni a ruházatunkon talált vagy magunkból kibányászott kullancsokat az ELKH Ökológiai Kutatóközpont részére. A SOTA-zó rádióamatőr (vagy kiránduló honpolgár) azonban nem csak a cikkben említett vérszívóval futhat össze az erdőn-mezőn, hanem például egy vaddisznóval is. Az erdőlakó agyaras malac – a gyerekeknek szóló meséket leszámítva – nem valami vicces jószág, s jobb békén hagyni, mint zaklatni. Ő nem akar az embertől semmit, s támadni is csak akkor fog, ha mi szeretnénk tőle – vagy valamelyik családtagjól – valamit. A HA5KDR által megkérdezett szakértő, Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa igyekezett eloszlatni a félreértéseket, s egyben pár jó tanácsot is adott, mit tegyünk, ha mégis jön a vész…
Egy dagonyázó agyaras (Forrás: wikimedia.org) Vajon neki mi a RAL kódja?
HG5OJG Gergő és HA5CBM Miklós megpróbálta kideríteni, mennyi amatőr, illetve magát ennek gondoló szervezet lehet idehaza. A kérdésre a válasz némiképpen összetett. Ez a cikk nem lesz rövid, de legalább igyekeztünk alaposak lenni. És még egy apróság, amit az életben sem árt észben tartani: az értékelést soha ne(m) mi adjuk másokról, hanem hagyjuk meg a másiknak a lehetőséget, hogy ő állítsa ki a bizonyítványt saját magáról. Így elkerülhető az önteltség. Mindennek hála nekünk legfeljebb csak dokumentálni szükséges, hogy a többiek mire értékelik – magukat.
(b-j) HA7PTY Pityesz, HG5OJG Gergő (e cikk egyik szerzője), HA7EO Attesz és HA8BIT Péter