A HA5KDR kollektívája eltökélten dolgozik a múlt értékeinek megmentésén. Ennek egyik eleme a régi katonai rádiók restaurálása. Az alábbi képgalériában azt igyekszünk az olvasók elé tárni, hogy egy-egy apróság pótlásával is olykor mennyi munka van…
A fekete fejű hangolókulcs az eredeti, a többi utángyártott példány…
Bal szélen HA8BIT Péter, szürke pólóban HA5GB Balázs
Képünk ugyan csak illusztráció, de a lényeg nem is igazán ez. Sokkal fontosabb, hogy hosszas szervezés után idén klubunkat a Magyar Honvédség részéről felkérték két rádióamatőr tematikájú tábor megtartására. A helyszín Csobánka lesz – a műsor pedig a forrasztástól a szakmai helyszínek felkeresésén át egészen egy működő hírközpont felállításáig terjed majd…
HA5UDS Dani előadása nem csak a rádiózással, hanem egyebek mellett a kriptográfiával is foglalkozott. A képen látható ifjak amúgy az eléjük tárt rejtelmeket úgy oldották föl, mintha azok ott sem lettek volna…
Ma, azaz március 23-án nyílt nap volt Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján. Szinte hihetetlen, de 12:28-ig 2.619 fiatal jött be a laktanyába. Igen, 2.619 – és mind fiatal. Természetesen a rádióállomás is kitárta kapuit…
A közelmúltban kisebb vihart kavart a klub közösségi oldalán a honlapi Gyűjtő polcában bemutatott anyag. Mivel rég írtunk a szkennelésről, gondoltuk, felelevenítjük, mi miért s hogyan történik e témában. Egyben jelezzük, ahogy eddig, úgy a jövőben is igyekszünk a magunk tehetsége és lehetőségei szerint segíteni a hozzánk forduló ápoltaknak.
Folytatjuk a Gyűjtő polca című sorozatunkat. Ezúttal egy 1954-es kiadványt mutatunk be, amely nem csak az akkor rendszerben tartott főbb légvédelmi- és tüzérségi műszereket leltározza, hanem az optikák és az emberi szem működésének titkaiba is igyekszik bevezetni az olvasókat. Ismét és nyomatékkal szögezzük le, könyv- és szabályzat-bemutató folyamunk nem azért készül, hogy “nekünk mink van”, hanem azért, hogy tudd, hogy ilyen is létezett, s így mit kell keresned az antikváriumban…
Rákosi-címer, fekete csillaggal…
Ez nem lesz hosszú írás – sokkal inkáb azt szeretnénk, ha olvasóink elgondolkodnának a jelen és a múlt párhuzamain. A téma egy nyolcvan esztendős apróság, a Horthy-kori katonai rádiók utánállító hangolója. Öt fénykép – és pár sor. Plusz egy javaslat, hogy a látottakat tegyük párhuzamba – mondjuk – egy mai okostelefon időtállóságával…
Egy csodálatosan restaurált példány. A szóban forgó apróság a rádió bal sarkában, egy bőrfüllel van a berendezéshez rögzítve.
Némelyik diák lassan már hazajár Szentendrére, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájára. Azt, hogy az ifjak pontosan mit találnak vonzónak immár harmadszorra, nekik kellene megmondani – azt viszont mi tudjuk kijelenteni nagy biztonsággal, hogy a mai fiatalok nyegleségéről és érdektelenségéről szóló hírek nem többek ostoba általánosításnál. Ami meg ugye arra nézve gáz, aki így gondolkodik és cselekszik…
Tibor és Zoli “papa” tanár urak, valamint a lelkes diákok és a Videoton katonai terminál 1989-ből…
Rég írtunk cikket. Egyetlen mentségünk van csupán – az, ami most éppen szinte mindenkit nyomaszt és a szomszédságunkban zajlik. Ennek ellenére megpróbálunk újra életet vinni a honlapba, ugyanis bár a közösségi oldalaink igen aktívak voltak tavaly és már idén is, de tisztában vagyunk azzal, hogy sokaknak az e helyt megjelenő, bővebb lére eresztett anyagokra fáj a foga… 🙂
(b-j) HA5UDS Dani, Eke András főtörzsőrmester és Korsós Gergely szakaszvezető, a jármű pedig egy R-142H
A fotó ne tévesszen meg senkit, ugyanis debütáló anyagunk mindjárt a múltba, egészen pontosan 1945. január 26-a péntekre repít…
Egy klubelnök, aki nem szégyellte azt sem, hogy személyesen kell a tűző napon az autós forgalmat irányítania (HA7PTY Pityesz)
Ismét rengeteg szívdobogtató élménnyel lettünk gazdagabbak. Persze nem minden volt “első osztályú”, de ezt az állapotot nem is keressük, mert tudjuk, a “tökéletesség” fogalma hazugság. Az meg ugye minek, ha az ember tényleg jól akarja magát érezni?
Érdemes végiggondolni, ha nem lett volna egykor (és nem lenne ma) híradás, akkor bármiféle ellenállás cca húsz perc alatt összeomlana, lévén se lőszert nem tudnánk kérni utánpótlás gyanánt – se a sebesült bajtársakat nem lennénk képesek hátravitetni a kapott információk alapján a műtőben “bekészült” orvoshoz. Hírközlés (és az arra való vissza-visszatérő emlékezés) tehát kell – még akkor is, ha a hazai katonai vonalat vivő gyűjtők évtizedek óta alig képesek túlnézni a “hagyományos” puska-szurony-kard-kitüntetés-egyenruha ötös szentségén…
Íme mai “belenéztünk a dobozba” címzésű cikkünk tárgyai az R/1a, valamint nagyjából egykorú társa, az…