Szívből reméljük, ez a rövidke cikk sokaknak meglepetést fog okozni. Igaz, a négyféle UM-ből jelenleg HA5IKS Pistivel csak az elsővel végeztünk kísérleteket, de hamarosan górcső alá vesszük az kettes és hármas kivitelt is.(Számunkra momentán azok érhetőek el.) Mi persze őszintén bízunk abban, hogy a többiek is tudják azt, amit a “sima” UM – de majd kiderül a vallatásnál. S hogy ez mi is? A cikk végére kiderül a meglepetés! 🙂
Íme egy, a gyári ládájából a próbára elővett UM végfokozat
Egy rádióállomás sok mindenre jó. Lehet például beszélgetni, mérni, mások példáiból okulni – és nem mellékesen military lomokkal rádiózni. HA8HL Lajos, HA5IKS Pisti és e sorok írója tegnap így tett Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájának rádióállomásán. Pár sor csak, de reméljük, a hangulat így is átmegy… 🙂
(b-j) HA8HL Lajos és HA5IKS Pisti az antenna analizátort bűvölik
Egy-egy sikeres esemény után idő kell, hogy az emberben leülepedjenek az élmények – így az apátistvánfalvi Múzeumok Éjszakája után sincs ez másként. Az amateur ül és azon töri a fejét, miként jött ez össze, s a hír miként kommunikálható a külvilág felé? A legjobb lesz talán lebontani személyekre, mert így bárki számára világossá válhat, hogy a “közösbe” mindannyian, honvédek, hagyományőrző határőrök és amateurtársak odatettük magunkat. Talán megbocsájtható, de mi itt és most az utóbbiakkal foglalkozunk kissé részletesebben. Előre leszögezzük: ugyan mindannyian szinte mindenben munkafázisban részt vettünk, ám hely hiányában csak egy-egy elemet emelünk ki a nagy egészből. Tesszük ezt egyebek mellett azért, hogy a kívülálló is lássa, mitől lesz élő egy rádióklub. Leszögezzük, mindenkit nem lehet egy cikkbe beleírni – így ha valaki úgy érzi, kimaradt, attól eleve elnézést kérünk.
Mindezen túl nyomatékkal aláhúzzuk, a klubtársak sorrendje esetleges és semmiféle rangsort nem jelöl – ahogy a fényrajzok pedig inkább a hangulatot igyekeznek visszaadni, mint konkrét személyeket ábrázolni.
Nyugalom…
Hat csodálatos, egyben kétségtelenül nehéz nap állt mögöttünk, amikor 24-én vasárnap az utolsó csomagokat is betettük a gépkocsikba. Apátistvánfalvai, a Hagyományőrző Határőrökkel és a Magyar Honvédség Veszprémi Radarezredének katonáival közösen végrehajtott öt napos rendezvényünket szinte lehetetlen szabatosan összefoglalni. Az alábbi cikk sem törekszik a teljességre, de a főbb elemeket azért igyekszik egy színes és olvasmányos csokorba gyűjteni.
Az Országos Rendőr-főkapitányság minden évben koszorúz Apátistvánfalván- oka ennek pedig annyi, hogy a vezetés azt vallja, hogy a hagyományok ápolása, a hősöknek kijáró tisztelet a múlt szeretetére és megbecsülésére nevel.
(b-j) elöl guggol PZS és Móni, álló sor HA5DON István, HA8ADI Ádi, HA7EO Attesz, Döme, HA7PTY Pityesz, “Csepeles” Lajos, Anga Andris, a Gaz-66-on áll HA5AS Ákos, a tetőn ülnek Anita, HA5CBM Miklós, HG6PTZ Tomi, Éva és István – valamint aki nem látszik, azaz a fotót lőtte: HA8BIT Peti
Elképesztő élményben volt részünk: közel harminc Old timer gépjármű érkezett pár órája Apátistvánfalvára, a Határőr Emlékhelyhez. A szlovén hobbisták csaknem egy órát töltöttek nálunk. Mi az ő, ők a mi technikánkat bámulták meg. Eddig több mint kétszázötven ember tette tiszteletét a Hagyományőrző Határőrök, a Veszprémi Radarezred és a klubunk által is támogatott eseményen. És az éjfél még igen messze van… 🙂
Old timer gépjárművek Apátistvánfalva főutcáján
Tisztelettel jelentjük, megérkezett a Gaz-66-os híradó autó, s jött vele ráadásnak egy Ural-4320 is. Az út kissé kalandos volt, de immár minden rendben. De mindenről győződjetek meg a saját szemetekkel… 🙂
Egy csodálatos fénykép Apátistvánfalváról, a Határőr Múzeum kertjéből… 🙂
Van egy jó és egy rossz hírünk – melyikkel kezdjük? Mivel mi ésszel élő emberként a rosszat szeretjük először hallani, ez lesz az első közlendőnk: a Zil-131-es híradó géperejű jármű otthon maradt. Az ok prózai: a masina szíve megrepedt. Nem vészesen, csak kicsit, s “pusztán” a hűtővíz folyik belőle, de mi így sem mertünk elindulni vele. Viszont mivel rögtönzésből a HA5KDR tagjai jók, ezért kikülönített brigádunk az összes autók összes szabad helyét kitöltötte, így most egy RH-URH antennaerdő árnyékában írjuk e sorokat. A helyszín az őrségi Apátistvánfalva, a Határőr Múzeum kertje, alkalmi hívójeleink pedig a HA1IROGATO és a HG0BORDER.
Az OT-s Csepel begördül a múzeum udvarára…
Bocsánatkéréssel kell kezdenünk: nem teljesítettük azt, amit ígértünk, mi szerint kedden-szerdán adunk mindenféle izgalmas anyagot a közösségi oldalra. Mentségünkre csupán az szolgálhat, hogy szó szerint elsodortak bennünket az események. Az alábbi beszámoló igyekszik minden szempontból teljes képet adni arról, miféle forgatagba kerültek klubtársaink…
A legendás T-72-es
Ha a klub Zil-131 tulajdonos, akkor az bizony kötelezettségekkel is jár – így például nem elég csak mutogatni, dolgozni is kell rajta “olykor”. Tegnap HA5IKS Pisti és e sorok írója nekiállt, s elkezdte rendbe tenni a híradójármű tetején lévő lábrácsokat. Rövidke beszámoló négy képpel…
A lábrácsok még a helyükön…
Ismét HA5CLF István osztja meg velünk tapasztalatait – ezúttal egy 2015-ös kitelepülésről. Az akciót Hegyi Lóránt, HA8DH az RKSZ koordinátor hirdette meg. A munka célja azon készségek elsajátítása volt, hogy a telekommunikációs hálózatoktól független berendezésekkel és eszközökkel kapcsolatot tudjunk létesíteni az ország különböző pontjaira kitelepült rádióamatőr állomásokkal.
Lóri pózol a többsávos antennával 🙂