Az ember a hívójel mögött – HA5CQZ Csahók Zoltán

Régente huszonötezres katonai térképekkel dolgoztunk, s egyáltalán nem volt könnyű feladat a csúcsok kijelölése – mondta a ha5kdr.hu-nak adott interjújában HA5CQZ Csahók Zoltán. Zoli OM múlhatatlan érdemeket szerzett a hazai SOTA mozgalom elindításában. Mint utalt rá, bár Magyarországon legalább egyszer már minden pontot aktiváltak, de azért itt is akad számos olyan hegy, amelyről ilyen-olyan okok miatt csak elvétve röppennek jelek az éterbe.

HA5CQZ Zoli munkában…

– Léteznek trónjukat, azaz SOTA referenciájukat vesztett hegyek?

– Persze.

– Mi az oka ennek?

– A SOTA pontok kijelölése igen bonyolult feladat. A szabályrendszer eleve idegen nyelven íródott, s ki így, ki amúgy fordította. Az sem könnyítette meg a helyzetünket, hogy a kétezres évek elején, amikor az egész projekt indult nem voltak oly nagy számban elérhetőek a digitális térképek, mint manapság. Mi huszonötezres léptékű katonai térképekkel dolgoztunk, egyenként nézegettük a szintvonalakat, így előfordult, hogy olykor tévedtünk. Igaz, ez nem csak nálunk esett meg, hanem más országokban is. A nemzetközi összehasonlításban azonban semmi okunk szégyenkezni, hiszen alig pár hiba csúszott be. Ide tartozik egy apróság, jelesül az elvett számot nem adjuk át másnak, azaz nem ugrik előre minden automatikusan. Ez azért szükséges, hogy elkerüljük a zavart, a tévedéseket.

Na, az ilyen látványért IS jó a hegyekből rádiózni…

– Miért jó a hegyeket járni?

– Több mint két évtizede, 1994-ben kaptam hívójelet, s 2001-ben tettem le a távíró vizsgát. Anno magam is szembesültem a kezdők egyik legnagyobb gondjával, azaz a “honnét rádiózzak” kérdéskörével. Nem rendelkeztem komolyabb rádióval, s a IV. kerületi lakást sem lehet ideális RH/URH QTH-nak titulálni. Magyarán be voltam zárva, így óhatatlanul fölfigyeltem minden olyan lehetőségre, ami kitörést kínált. A neten bukkantam rá HG2ECZ Zsolt levelező listájára, s azon belül a SOTA kifejezésre. Persze túlzás lenne azt állítani, folyton ezzel foglalkoztam, de fél esztendő ment el, mire megértettem az erősen technikai, angol nyelvű dokumentációt, s rájöttem, hogy ezt mi is meg tudjuk csinálni. Aztán összefogtunk HA4FY Jánossal és HA1DTQ Gáborral, s nekiveselkedtünk az újabb hat hónapos kijelölős munkának. A kérdésre pedig a válasz szerintem ezek után világos. Az ember jó levegőn tölti a szabadidejét, mozog, edzi a testét s koránt sem mellékesen – jellemzően – csekély teljesítménnyel jelentős távolságokat hidal át mind az RH, mind az URH sávokban. A SOTA bárkinek tiszta szívvel ajánlható, aki otthonról nem, vagy csak erős korlátok között tud rádiózni.

– Ki koordinálja a SOTA pontok meghatározását? Egyáltalán, bemondásra elhiszik, hogy az ott van – és ennyi?

– Ez egy maximálisan a bizalomra építő tevékenység. Természetesen digitalizált korunkban már a világ túlfeléről is ripsz-ropsz ellenőrizhető a munka, de erre esetünkben nem kerül sor. Jól jelzi a színvonalat, hogy az ötödik kiadáson jutottunk túl, s az úgy kétszáz hazai csúcs közül talán ötöt kellett kivenni a leltárból.

– Minden hazai SOTA pontot aktiváltál már?

– Inkább nézzük olyformán, hogy az összesről dolgozott már valaki. Ne feledjük, az embernek van családja, munkahelye, s a hegyek jelentős része sem egykönnyen megközelíthető. Némelyik szigorú természetvédelmi oltalom alatt áll, esetleg bánya- vagy katonai terület fekszik a közelében. A SOTA-zó amatőr persze szabálykövető – de leleményes is egyben, tovább az is mellette szól, hogy nem napokat sátorozni óhajt az adott helyen, hanem legfeljebb egy-két órát eltölteni a hobbijával. Eddig mindenhová el- és bejutottunk, nem akadt problémánk, s reméljük így lesz a jövőben is.

HG4UK Zsolttal Kárpátalján (Jobbra UT1DX)

– Léteznek népszerűbb és kevéssé terndi hegyek?

– Érthető okokból a Budapest fölé magasodó Hármashatár-hegyet gyakrabban “keltik életre”, mint mondjuk a Zemplén egyik eldugott szegletét. De ez máshol is így történik.

– Mi a helyzet a Kékessel? Kiszállok a parkolóban a kocsimból, megyek pár métert és már nyomhatom is a PTT-t?

– A csúcsot emberi erővel kell leküzdeni, s a hálózati villany használata is tilos. Amúgy pedig ha józanul végiggondoljuk, miért kell(ene) a tetőig gurulnom a járgánnyal? Megállhatok sokkal lejjebb is, hiszen a Kékesre számtalan túraút fut fel.

– Mennyien foglalkoznak idehaza hobbink e szeletével?

– Nehéz lenne erre a kérdésre szabatosan felelni. Létezik egy kemény mag, aki nem csak itthonról, de a környező országokból is rendszeresen hallható, míg mások évente csak egy-két aktivációt jegyeznek – ám ezért botorság lenne nem számolni velük. Összesen olyan hatvan-nyolcvan körül lehet a “dolgozói” létszám.

– Külföldön mennyien űzik?

– Ez roppant változó. Angliában vagy Svájcban elképesztően népszerű, míg Ausztriából sajnos alig hallani állomásokat. Lehet, utóbbi hallgatásában a kényelem mellett közrejátszik az ottani amatőr társadalom átlagéletkora is.

– És az USA?

– Ott sokáig nem létezett, de ma már beindult a nagyüzem. Amerikai – és japán – állomás szinte mindig akad negyven méteren, az már más kérdés, hogy ebből mi itt, Európában mennyit tudunk érzékelni, elkapni.

– Említetted, hogy RH-n is dolgoztok. Türelmesek és toleránsok az állomások a SOTA-sokkal szemben?

– Nem nagyon akad rossz tapasztalatom. Eleve mi általában QRP-ben üzemelünk, pár KHZ-cel a szokásos hívófrekvenciák fölött. Ha az amatőr az indulás előtt beírja magát a SOTA Watch-ra, akkor már várják és figyelnek rá. Mellettünk áll, hogy nem regényeket továbbítunk egymásnak, hanem csak a tömör lényeget, s már jöhet is a következő partner. S akad még egy óriási, felmérhetetlen plusz. Itt te vagy az, akiért tolonganak, akit el akarnak csípni, s nem te állsz sorban másnál.

HG4UK Zsolt a hóviharban

– Aki figyeli az RH vagy az URH sávokat tudja, nagyon sokat kirándultatok közösen a tragikusan fiatalon elhunyt HG4UK Zsolttal…

– Igaz. Számos közös projektet indítottunk, hiszen azonos volt az érdeklődésünk. Zsolt múlhatatlan érdemeket szerzett a nagy sikerű városligeti CQ Gyermeknapi aktivitás kitalálásában és annak továbbvitelében,így fektetve jelentős munkát az utánpótlás képzésbe. Számtalan csúcsot győztünk le közösen itthon, Erdélyben és Kárpátalján, s ezek közül nem egy első aktivációnak számított. Ha ma egy hegytetőn rádiózom, remélem, ő is ott van velünk, velem.

 

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.