Zil-szépítés – sokadik fejezet

Ha a klub Zil-131 tulajdonos, akkor az bizony kötelezettségekkel is jár – így például nem elég csak mutogatni, dolgozni is kell rajta “olykor”. Tegnap HA5IKS Pisti és e sorok írója nekiállt, s elkezdte rendbe tenni a híradójármű tetején lévő lábrácsokat. Rövidke beszámoló négy képpel…

A lábrácsok még a helyükön…

Mi kell egy lábrács felújításához? Elsőként egy kedves klubtárs, aki amíg mi csiszolunk, pácol. Aztán szükséges rezgőcsiszoló, csiszolóvászon, hosszabbító, pár sör, csavarhúzó, éles kés, drótkefe, egy liter lenolajkence, két ecset, edényke szintén kettő, pár pár 🙂 gumikesztyű, szabad hely, jó levegő. Meg persze olyan ember, aki előtte leszerelte a lábrácsot a Zil-131 tetejéről.

HA5IKS Pisti nem bánt kesztyűs kézzel 🙂 a lenolaj-adagolással…

Az első ötlet az volt, hogy ne szőrözzünk, vegyünk új léceket és azokat tegyük vissza. Ám az asztalossal konzultálva megtudtuk, ha a fa nem rothadt vagy hiányos, akkor felesleges pénzkidobás lenne a beszerzés. E helyett inkább azt javasolta a szaki, ugorjunk neki egy rezgőcsiszolóval, szedjük le tól-ig, ami lejön, aztán hajrá, kenjük át minimum háromszor lenolajkencével. (Azért ne többször, mert ha a jóból megárt a sok, akkor nem fog tapadni rá a zöld festék.)

A munkát HA5IKS Pistivel ketten tegnap elvégeztük. Míg én csiszoltam, addig amateurtársunk kenceficézett. Az asztalos azt is említette, hogy ha a fa a szabad ég alatt az elmúlt közel három évtizedben sem károsodott, akkor anno egészen biztosan gombásodásgátlót is kapott gazdagon. Mivel az összesen nyolc rács teljes hosszát tekintve mindössze egy öt centiméteres felületi darabon találtunk hibát, bátran állíthatjuk, egykor Esztergomban jó munkát végeztek a dolgozók, azaz a felépítményt elkészítő emberek. (Azt a bizonyos öt centis szakaszt kegyetlenül elintéztük, így remélhetően nem folytatódnak a negatív folyamatok.)

A fa szépen beszívta a kencét, s kellemes barna színt öltött

Mire az összes léc le lett csupaszítva majd bekenve, addigra az első példányok már kiválóan beitták a kencét – így nem volt akadálya a duplázásnak és a triplázásnak. A nap végén pedig a készárut levittük a pincébe, ahol temperált hőmérsékleten teheti meg a lenolaj a dolgát.

Melegít: a zöld festék

Kétségtelenül áll, ez csak egy kis lépés volt, s alulról nem is igazán látszik majd a munka eredménye, az azonban tutira kijelenthető, hogy nem csupán a praktikum, de a szépészet szempontjából is egyaránt szükség volt ezen tevékenységre. A kettes lépés pedig a festés lesz, amelyhez már beszereztük a szükséges kelléket. 🙂

 

Baráti 73!

 

HA5IKS Pisti

és

HA5CBM Miklós

Military Szakosztály

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .