Mint tegnap megírtuk, nekiugrottunk a FuG16z-nek. A masina százhúsz kHz-et tévedve, de mégis működik. Az alábbi, a filmtörténelemben nem sok nyomot hagyó moziban azt prezentáljuk, hogy az IC-751E-vel műterhelésre adva milyen módon szólal meg a Magyar Királyi Légierő hajdani URH lomja. Mi örülünk. 🙂 És természetesen rádiózzatok Ti is! 🙂
Itt van ez a bezártság. Mit tehet ilyentájt az egyszeri amatőr? Például a családjával foglalkozik. Esetleg ha “nője” megengedi rádiózik vagy bütyköl. Vagy valami máshoz kezd, hiszen a lehetőségek sora végtelen. 😉
A lényeg a lényeg, hogy mi “engedéllyel” leszedtük a polcról a jó öreg FuG16Z URH AM rádiót, s nekiálltunk feléleszteni. Első körben természetesen a vevőt vizsgáltuk át. Az alábbi cikkben a fűtésig jutunk el – de remélhetően hamarosan érkezik a folytatás is…
Egy elektromechanikus csoda 1955-ből
Egy rádióklubnak nem csak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal meg a bíróságok felé van kötelezettsége, hanem a nemzet ügyei iránt sem lehet közömbös. Itt van például a „honvédelem” kifejezés, amely mint fogalom és foglalkozás egyaránt eléggé széles vertikumot fed le. E szó ugyanis nem csak a vadonat új fegyverek beszerzését és a haza iránti katonai odaadást jelenti, hanem – sok más mellett – a múlt emlékeinek és tárgyainak méltó megőrzését. E téren idehaza a legjelentősebb munkát a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum végzi – ám mivel ők sem „káptalanok”, olykor nekik is jól jön a segítség. S mivel tudja támogatni a profik tevékenységét egy élő rádióklub? Leginkább azzal, hogy gondjaiba veszi – és szükség esetén megjavítja – a Hadimúzeum becses műszaki eszközeit, azaz esetünkben hírközlő eszközeit…
Jobbra szemlélhető a Hadtörténeti Múzeum HTG-1-es berendezése, míg a baloldali a saját. Immá elmondhatjuk, száz százalékos növekedést sikerült elérni e téren, hiszen két ilyen masina biztos működik idehaza! 🙂
Levelet kapni általában öröm. A minap például HA3SR Sándor írt nekünk azért, hogy tudassa, anno, 1977 júniusának elején éppen egy ilyen, R-353-as rádiókészülékkel dolgozott a Gyöngyös közelében fekvő rengetegekből…
Nándi Om és egyik kedvenc ládarádiója a gyulai otthonban
Egy élő rádióklub sajátossága, hogy nem csak az éterben és az amatőr közéletben van jelen, hanem bizonyos, társadalmi szempontból fontos ügyeket is felvállal. Talán annyira már ismertek bennünket, hogy nem szaladunk el a reánk váró feladatok elől – így nem is volt kérdés, hogy HA8QC Nándi Om kérésének is eleget tettünk. Nándi Om ugyanis a közelmúltban olyformán határozott, hogy bizonyos rádióit a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak szeretné ajándékozni. Mivel Gyula messze fekszik a Vártól, s Nándi Om sem olyan könnyen jön-megy a világban mint hajdanán, óhatatlanul ránk hárult a feladat, hogy segítsünk neki az ügylet lebonyolításában…
FolytatásA tudás akkor ér valamit, ha megosztják. S ez a mondat akkor is érvényes, ha esetleg egyesek hivatkozás nélkül lopják el mindazt, amit ezen a honlapon találnak. (Lehetne ide szégyenteljes linkeket tenni sajnos gazdagon, de attól “persze” semmi sem változna, így inkább lemondunk a gyalázás jogáról. 😉 ) Mi a kulturált publikálás hívei vagyunk, ezért is írunk le (előbb-utóbb) mindent, ami a látókörünkbe kerül…
A jól felszerelt ápolt vagy antik eszközökkel dolgozó rádióamatőr QTH-ján elengedhetetlen kellék az anódpótló. Az alábbi berendezés összetevőinek lényeges részét HA5SPA Pétertől kaptuk ajándékba. Mivel működik, gondoltuk, megosztjuk, hátha másnak is kedve támad építkezni… 🙂
Az alábbi cikket HA7XK Lacinak köszönjük szeretettel. A vezetékes lomhalom használatát taglaló írás azért is különösen becses, mert Jászapátiban (amiről amúgy más vonatkozásban is értekeztünk) az F-1612-es telefonközpontokból igen sok példány került amatőrkézre…
Bármilyen gyűjtő – ha valóban komolyan gondolja a hobbiját – tág látóhatárral kell, hogy rendelkezzen. A szemlélet szélesítésének egyik módja a hazai és külföldi szakmai oldalak figyelése, az újdonságok folyamatos szondázása – s ha esetleg a pénztárca megengedi, egy jól kiválasztott, a külhoni militarysta hobbistákat egybefésülő klub tagságának felvétele. Persze nem árt, ha az ember legalább alapszinten beszél oroszul és angolul – de ha mégsem, akkor még mindig ott a Google fordítója, ami azért tól-ig határok között egészen jól elboldogul az idegen szakkifejezésekkel. Az alábbi rövidke írás az egyik legnagyobb európai, katonai rádiógyűjtőket (helyes kifejezéssel élve: ápoltakat) tömörítő szervezet, a Surplus Radio Society (SRS) lapját és legújabb kiadványát tárja elétek.
