HG7WMA “op Ádám QTH Verőce” újabb írással örvendeztetett meg bennünket! Igaz, nem építési leírást közöl, hanem csak egy kedvcsinálót, ám mi annak is örülünk. Pláne annak fényében, hogy kedvelt és szeretett amateurtársunk (gyengébbeknek: sonka) e fejlesztés révén végre feltűnhet a tíz méteres “zenekarban” is. 🙂
Mindig örömmel adunk teret az új szerzőknek. Egyrészt mást és másként írnak, mint a HA5KDR tagjai, másrészt ez is jelzi, hogy klubunk élő egészet alkot, s nem csak papíron létezik, mint némely (akármilyen hobbi művelését elvileg felvállaló) önérdekű gittegyletek. Aki hallotta már a sávban “Ádám és Verőce” jeleket tudja, hogy amateurtársunk egy alapvetően vidám és jószívű rézdöngölő, akit nem mellékesen kiváló humorral áldott meg a Teremtő. Adjuk tehát át neki szót, s olvassuk el közösen, mit alkotott egy, a múlt ködéből előrántott készülékből…
Nagy tömegben jelentek meg tegnap az amateurtársak Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájának rádióállomásán. A fő cél az antennamérés volt, de jutott idő a rádiózásra, a morze-oktatásra, a legendás R-014D gyorsadó beüzemelésére és kellemes szakmai beszélgetésekre is. Sok fénykép, pár mozi és kevés szöveg – azaz egy hangulatos összefoglaló egy élő klub jeles eseményéről…
Felül: HA5SPA Péter és HA4AA András távírót gyakorolnak a TMG-1-es berendezéssel / Alul: Rakott sonka a laktanyából (R-014D gyorsadó portré…)
Ha az embert elkapja a gépszíj, nehéz abbahagyni. Különösen így van ez a minap bemutatott Feldhell esetében, amivel egyszerűen nem bírunk leállni. Igaz, otthon már nem a korábban bemutatott HTG-1-es készülékkel és lomhalmokkal, hanem perszonális számítógéppel és civil rádiókkal nyomtuk – de így is pompásan éreztük magunkat…
Sok kép, pár film és kevés magyarázó szöveg. Oka pedig ennek a módszernek annyi, hogy a fotók és a mikrómozik szerintünk magukért beszélnek. S még egy apróság: nem csak azok arcán játszott mosoly, akik kint jártak, hanem azokén is, akikkel beszéltünk. Rádiózni ugyanis kell! Akkor is ha jó a kedved, ha pedig rossz, akkor egyenesen életmentő lehet az éteri megjelenés. Nekünk efféle lomhalmok jutnak – de azért mint a mellékelt ábrák jelzik, ezeknek is szívből tudunk örülni. 🙂
A nyitóképen elöl HA7PTY Pityesz – hátul pedig HA7PC Karesz szemlélhető – utóbbi egyébként éppen a HTG-1-es Hellschreiber adó-vevőt nyüstöli. 🙂
Új klubtagunk, HA5SPA Péter Om egykori Rádiótechnikákat böngészve talált rá erre a képre, s mint lelkes ápolt, azonnal megosztotta azt a csoport privát kommunikációs csatornáján. Mi pedig kitettük ide, hogy Ti is lássátok!
A kevesebb néha több – ennek jegyében most ismét csak néhány sort adunk, de lesz itt pár olyan fotó egy olyan lomhalomról, amit kevesen ismernek s még kevesebben láttak eddig…
Korábban írtam arról, hogyan lehetett megoldani a KX3 rádióval a távíró billentyűzést és a PC vezérlést két USB-s soros porttal. A KX3 billentyűzése és vezérlése N1MM+ programmal
A KFKI-ban működik egy K3 alapú rádióállomás a HA5RST hívójelű. (R)ehabilitation with (S)peech (T)echnology. Az Elecraft K3 még olyan változatú, ahol a rádió vezérlés csak soros porttal oldható meg, ezért korábban egy közös RS232 interfésszel vezéreltem a rádiót és a billentyűzést is. Erre az N1MM+ log vezető program lehetőséget is ad. Sokat szenvedtem ezzel a megoldással, mert a PC is elég régi volt a Windows XP operációs rendszerrel, és a soros vonal sem igazán arra való, hogy pontosan időzítse a távíró jeleket, mivel az aszinkron átvitelt valósít meg.
Mindig öröm, ha egy rádióklub új tagokkal gazdagodik – s ha a friss amateurtárs még cikket is ír, akkor egyenesen madarat lehet velünk fogatni! 🙂 Az alábbi, ápoltaknak és “szimpla” érdeklődőknek egyaránt szóló anyagot HA5SPA Péter Om jegyzi, s témája az “örök” R-107 kis “Binom”, mely(ek)ről itt és itt emlékeztünk meg bővebben.
Szomorú évfordulóra emlékezünk ma: 1943 január 12-én indult el a szovjet gőzhenger a Don-kanyarban. A Magyar Honvédek a hírekkel szemben nem futottak meg, hanem három napon át tartották magukat a túlerő ellenében. Híradás nélkül ez nem ment volna.
