Nagy tömegben jelentek meg tegnap az amateurtársak Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájának rádióállomásán. A fő cél az antennamérés volt, de jutott idő a rádiózásra, a morze-oktatásra, a legendás R-014D gyorsadó beüzemelésére és kellemes szakmai beszélgetésekre is. Sok fénykép, pár mozi és kevés szöveg – azaz egy hangulatos összefoglaló egy élő klub jeles eseményéről…
Felül: HA5SPA Péter és HA4AA András távírót gyakorolnak a TMG-1-es berendezéssel / Alul: Rakott sonka a laktanyából (R-014D gyorsadó portré…)
Miként jön létre egy jó nap? Kezdjük az elején…
HA8HL Lajos szeret mérni. Cikket is írt már a kérdés fontosságáról – s bár elvi vita akad köztünk, a lényeget nem tagadja senki: ami jobb, az a jó. 🙂 Mivel Lajos már jó ideje a fejébe vette, hogy föltekintené a laktanyai antennapark adatait – mi nem álltunk ellen a kérésének. A beszélgetés persze nem titokban zajlott, hanem hallotta HA4AA András is, aki azonnal bejelentkezett néhány, katonai lomokkal összehozható távíró összeköttetésre. HA5NGT Tamás szintén érdeklődött, így az ő csatlakozása sem volt kérdéses. Aztán fölbukkant még a színen HA5SPA Péter, HA8BIT Peti, HA5IKS Pisti és HA5CBM Miki is – így végül annyian nyüzsögtünk a placcon, hogy alig fértünk el. Ami persze nem egy hátrány, sőt…
A jó hangulat egyik fontos alapja az étkezés. (persze a mértékletes italozás is, de ez ugye mégis egy laktanya, s nem a Dörmögő Dömötör szerkesztősége.) Ennek jegyében HA5SPA Péter egy halom Lipóti finomsággal érkezett, míg HA8BIT Peti a szokásos mazsolás-étcsokis édességgel és „vaszabis” mogyoróval örvendeztette meg a társaságot.
A mérés természetesen rendben lezajlott: Lajos ült a PC képernyője előtt s mindenféle érthetetlen varázsszavak kíséretében kommentálta a látottakat, míg András sorba vette a rendelkezésre álló tizenhárom darab antennát. (Persze ettől egy csöppet több van, de nem mindegyiket lehet csatlakoztatni az SMA kimenetre. Még olyformán sem, hogy azért mi azért erősen fel vagyunk szerelkezve gyári és eszkábált military/civil fordítókból. 🙂 )
Miközben a szakmai munka zajlott, sorra futottak be a fentebb említett amateurtársak. Lajos persze senkitől nem zavartatva mentette el a keletkezett ábrákat – amelyeket előbb-utóbb (remélhetőleg az ő) kommentálásával közlünk majd Veletek.
A műszaki rész lezárultával aztán beindult a rádiózás! Klubtársunk, HA5TBN Dani Bajról jelkezett egy újonnan összerakott dipólussal 3,5 MHz-en USB üzemmódban. (Azért ebben, mert egyrészt a filmen is látható R-134 ezt tudja, másrészt ez mégis egy katonai rádióállomás és nem a Dörmögő Dömötör szerkesztősége.) A riport kölcsönösen szuper volt, sőt, mi még azt is hallottuk, hogy az utódok ott kergetődznek az édesapjuk körül. Persze a civil rádióhoz szokott Lajost némi üvöltözésre kellett rávenni, de aztán végül belátta, hogy suttogással nem igen lehet meghajtani ezt a remek lomhalmot. (Military üzem, báj dö véj!:) ) HA5IKS Pisti ápolttársunk már rutinosabban kezelte a cájgot. És mindezeken túl létrejött HA7PC Karesszal is a kapcsolat S22-n HA8BIT Peti jóvoltából. Szeretett fóti amateurtársunk mindössze száz mW-al dolgozott.
Miközben az egyik szobában efféle események zajlottak, a másikban hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy szétkapjuk az R-014D gyorsadót. Persze nem azért, hogy kiforrasszuk belőle a szovjet RAM-okat, hanem hogy lássuk, mit mutat belül? S mivel a jó „dolgokkal” nehéz leállni, valaki fölvetette, mi lenne, ha be is kapcsolnánk?
Így is lett: némi feszültésges kaotizmus :)után a lomhalom megkapta a kívánt 4,5 Voltot, s láss csodát, életjeleket produkált! Ami azért eléggé megdöbbentő, hiszen vagy tízsok éve tették félre a külső D-2-es raktár egyik polcára.
A következő lépés az R-130M készülékkel való összekötése lett – ám azért több mint huszonöt esztendő távlatából ez nem ment olyan egyszerűen, mint elsőre hittük. Sőt, kiderült, hogy a hozzá kapott kábel vagy rossz, vagy el van kötve, így ezt a projektet áttettük a jövő hétre. De ami késik, nem múlik, s előbb utóbb pont úgy beszámolunk arról is, mint ahogy ezt az anyagot korábban ígértük.
Miközben az egyik helyiségben ezer az események zajlottak, a másik szobában HA4AA András iskolapadba ültette HA5SPA Pétert. Ez olvasatunkban annyit tesz, hogy Péternek rögtönzött morze-oktatást tartott.
S akkor innen adjuk át Neki a szót. 🙂
„A méréseket Lajossal nagyon élveztem. Szerintem ő is! Előjöttek a legújabb firmware-ű VNA hibái, amit már korábban tapasztaltam. Lajos a kapcsolattartó, így a gondokat továbbítani fogja a fejlesztőnek. Amúgy az új mérési lehetőségek csodálatosak! Az összes antennát megmérte Lajos, és az adatok már nála vannak. Nem tudtam, hogy ilyen sok antennája van a HA7AA állomásnak:+1:, de azért egy doublet szerintem még hiányzik!
HA5TBN Danival jó volt fónián QSO-zni. (Távírón még jobb lett volna!)
A székesfehérvári RIG (R-134) nem rossz, de semmi pénzért fel nem cserélném a KX3-al! (Vajon miért?! HA5CBM Miki megjegyzése) Az önhagtól majdnem megsüketültem, amikor a Párizs melletti francia QRS (!) állomással távíróztam. A vett jel meg nagyon halk volt az önhanghoz képest ☹. Nem lehetne ezen állítani? (Sajnos nem.)
Az egy KHz-es pontosság kétségbe ejtő! (Az R-134-en nincs folyamatos VFO) Nagy gyakorlat kell távírón, hogy az ember rádióamatőrökkel használni tudja. Nem csodálom, ha Mikinek nehezen megy, pedig gyönyörűen ad!
Ráadásul az első állomás, akinek visszamentem kifejezetten kérte, hogy lassan adjak (QRS!).
Az (R-134) ATU hangja fenséges!
HA5SPA-val egy katonai gyakorlóval (Tantermi Morze Gyakorló, azaz TMG-1) jót gyakoroltunk! Most adott Péter először, és nagyon jól ment neki! A betűk nagy részét már ismeri és a pontot is.
A HA7AA állomás meglátogatásának minden percét élveztem! Úgy elment az idő, hogy észre sem vettem…
73!
a HA5KDR kollektívája