Ha az embert elkapja a gépszíj, nehéz abbahagyni. Különösen így van ez a minap bemutatott Feldhell esetében, amivel egyszerűen nem bírunk leállni. Igaz, otthon már nem a korábban bemutatott HTG-1-es készülékkel és lomhalmokkal, hanem perszonális számítógéppel és civil rádiókkal nyomtuk – de így is pompásan éreztük magunkat…
Ha az ember beteker tíz, vagy ne adj Isten két méterre könnyedén azt hiheti, a hazai amateur társadalom nem is létezik. Persze az egyének tartózkodása bizonyos szempontból érthető, hiszen tél van, amikor ezen band-ek „köztudomásúlag” kevéssé leledzenek terjengős kedvükben – ám más szempontból meg mégis érthetetlen, hiszen amikor versenyt tartanak a sávban, akkor ezen időszakban is lehet nagy távolságú partnereket találni.
Zárójel nélküli zárójeles megjegyzés: van abban valami bájosan bugyuta, ahogy a „népek” éteri szokásait átalakították az interneten promt elérhető terjedési előrejelzések. Anno, amikor nem volt efféle szolgáltatás, az amateurok próba-szerencse alapon is bekapcsolták rigjeiket (például) tíz méteren. Az idősebb korosztály talán emlékszik, hogy az URH-B és C vizsgafokozat birtokában 28 Mc/sec-on is feltűnhetett az egyszeri rézdöngölő – azaz aki valamiféle rövidhullámú munkára vágyott, csak ott tudta ezt legálisan megvalósítani. Mivel a munkaidő általában akkor is döntő részt nappal zajlott, az emberek hétköznap este huppanhattak le berendezések elé. Ha ezt megspékeljük a téllel és a napfolt-minimummal, akkor mai „köztudásunk” (és online információink) szerint a terjedés az LFS kategóriába esik.
Ennek ellenére például e sorok egyik írója a kilencvenes években tucatszám hozott össze európai és dél-amerikai QSO-kat a fenti feltételek mentén. S nem csak ő, de HA5ATK – ma HA7PC – HA5IT Tamás és HA5AJR Ábel is, akikkel általában együtt írtuk a naplóba a jobbnál-jobb állomásokat. Igaz ami igaz, nem minden este volt tejfel, s a terjedés gyakorta csak párszor tíz percig élt – de akkor lehetett aratni a hasonló gondolkodás mentén élő külhoni amateurtársak között. Magyarán mondva ott kellett ülni és CQ-zni – amit fölfoghatunk olyformán is, hogy munka/befektetés nélkül nem érhető el igaz siker.
Ma viszont nincs
ilyen, mert ha a net azt mondja, hogy nincs terjedés – akkor akkor
sincs, ha netán mégis van. (Bezzeg verseny idején mindig van.)
Ňo, de mit óhajtunk
mi ebből kihozni? Semmi különöset, csak azt, hogy hárman a minap
úgy döntöttünk, elég a sörétzajból, töltsük meg élettel
először a tíz, majd a két méteres sáv egy-egy piciny szeletét.
🙂
Persze nem kell itt valami óriási rádiózásra gondolni, lévén egyikünknek sincs hatalmas antennaparkja vagy több milliót érő rádiója. HA5SPA Péter egy FT-450-nel és egy 28/2 MHz-es konverterrel valamint RH-ra egy Kulikovval, HA5IKS Psiti egy sima civil FT-450-es cájggal és egy dróttal és körsugárzóval, HA5CBM Miki meg egy-egy vertikállal és IC-751 – TS-790E párosítással ugrott neki a feladatnak.
Programnak az ismert
FL-Digi és MixW különböző verziói jöttek szóba, az üzemmód
pedig – ugyan, mi lehetett volna más 🙂 – mint az ismert és
szeretett Feldhell.
Tíz méteren
kezdetben nem nagyon akart összejönni Péter és Miklós között a
QSO, de aztán a negyven Wattra feltekert erőgomb meghozta a várt
sikert és a tiszta viszonyokat. 🙂 Jó hosszan nyomtuk a gombokat,
hátha valaki még beesik – de ugye mivel „éppen nem volt
terjedés”, magunk maradtunk.
Mivel a siker
úgymond tajt« volt, áttértünk 144,144 MHz-re, azaz az e célra
kijelölt frekire. S láss csodát, ott már a legkisebb
teljesítmények is elegendőnek bizonyultak a szép és olvasható
átvitelhez. (Esetünkben három Watt.)
Nem győzzük eleget hangsúlyozni, mások helyett a Jó Isten sem képes rádiózni – azaz ha csak otthon ülsz és indokokat gyártasz a hallgatásra, nem lesz soha QSO-d. Ne feledd: aki akar, az az éterben „egy darab léccel” is képes feltűnni. Hozzátennénk persze rögvest, ahogy a többi, úgy ez a cikk sem váltja meg a világot – annak jelzésére viszont tökéletes, hogy az étermunka szép, hasznos és szórakoztató. Még akkor is, ha valamelyik versenyen egyetlen Feldhell kapcsolatod sem jön össze. 🙂 Mivel hárman már elég jól ismerjük egymást, örömmel veszünk minden csatlakozót. Hívhatsz bennünket S22-őn (pipifaxosoknak V44, kezdőknek 145,550) FM-ben, vagy írhatsz villanylevelet, de ha azt szeretnéd, hatszáz Ohmon is fellelhetőek vagyunk. A híresztelésekkel szemben egyikünk sem eszik embert… 🙂
S ha esetleg éppen Szentendrén vagyunk, akkor a sokat emlegetett és szívügyünknek tekintett HTG-1-es gépet is bekapcsolhatjuk a kedvedért! Természetesen nem csak tíz méteren, hanem bárhol, ahol mennek a katonai lomhalmaink!
Rádiózzatok – persze ne csak Feldhellben, hanem mindenféle egyéb üzemmódban is! 🙂
73! (+Áfa)
HA5IKS Pisti, HA5SPA
Péter és HA5CBM Miki