Ha az embert elkapja a gépszíj, nehéz abbahagyni. Különösen így van ez a minap bemutatott Feldhell esetében, amivel egyszerűen nem bírunk leállni. Igaz, otthon már nem a korábban bemutatott HTG-1-es készülékkel és lomhalmokkal, hanem perszonális számítógéppel és civil rádiókkal nyomtuk – de így is pompásan éreztük magunkat…

Ha az ember beteker tíz, vagy ne adj Isten két méterre könnyedén azt hiheti, a hazai amateur társadalom nem is létezik. Persze az egyének tartózkodása bizonyos szempontból érthető, hiszen tél van, amikor ezen band-ek „köztudomásúlag” kevéssé leledzenek terjengős kedvükben – ám más szempontból meg mégis érthetetlen, hiszen amikor versenyt tartanak a sávban, akkor ezen időszakban is lehet nagy távolságú partnereket találni.

Zárójel nélküli zárójeles megjegyzés: van abban valami bájosan bugyuta, ahogy a „népek” éteri szokásait átalakították az interneten promt elérhető terjedési előrejelzések. Anno, amikor nem volt efféle szolgáltatás, az amateurok próba-szerencse alapon is bekapcsolták rigjeiket (például) tíz méteren. Az idősebb korosztály talán emlékszik, hogy az URH-B és C vizsgafokozat birtokában 28 Mc/sec-on is feltűnhetett az egyszeri rézdöngölő – azaz aki valamiféle rövidhullámú munkára vágyott, csak ott tudta ezt legálisan megvalósítani. Mivel a munkaidő általában akkor is döntő részt nappal zajlott, az emberek hétköznap este huppanhattak le berendezések elé. Ha ezt megspékeljük a téllel és a napfolt-minimummal, akkor mai „köztudásunk” (és online információink) szerint a terjedés az LFS kategóriába esik.

Ennek ellenére például e sorok egyik írója a kilencvenes években tucatszám hozott össze európai és dél-amerikai QSO-kat a fenti feltételek mentén. S nem csak ő, de HA5ATK – ma HA7PC – HA5IT Tamás és HA5AJR Ábel is, akikkel általában együtt írtuk a naplóba a jobbnál-jobb állomásokat. Igaz ami igaz, nem minden este volt tejfel, s a terjedés gyakorta csak párszor tíz percig élt – de akkor lehetett aratni a hasonló gondolkodás mentén élő külhoni amateurtársak között. Magyarán mondva ott kellett ülni és CQ-zni – amit fölfoghatunk olyformán is, hogy munka/befektetés nélkül nem érhető el igaz siker.

Ma viszont nincs ilyen, mert ha a net azt mondja, hogy nincs terjedés – akkor akkor sincs, ha netán mégis van. (Bezzeg verseny idején mindig van.)
Ňo, de mit óhajtunk
mi ebből kihozni? Semmi különöset, csak azt, hogy hárman a minap
úgy döntöttünk, elég a sörétzajból, töltsük meg élettel
először a tíz, majd a két méteres sáv egy-egy piciny szeletét.
Persze nem kell itt valami óriási rádiózásra gondolni, lévén egyikünknek sincs hatalmas antennaparkja vagy több milliót érő rádiója. HA5SPA Péter egy FT-450-nel és egy 28/2 MHz-es konverterrel valamint RH-ra egy Kulikovval, HA5IKS Psiti egy sima civil FT-450-es cájggal és egy dróttal és körsugárzóval, HA5CBM Miki meg egy-egy vertikállal és IC-751 – TS-790E párosítással ugrott neki a feladatnak.

Programnak az ismert
FL-Digi és MixW különböző verziói jöttek szóba, az üzemmód
pedig – ugyan, mi lehetett volna más – mint az ismert és
szeretett Feldhell.
Tíz méteren
kezdetben nem nagyon akart összejönni Péter és Miklós között a
QSO, de aztán a negyven Wattra feltekert erőgomb meghozta a várt
sikert és a tiszta viszonyokat. Jó hosszan nyomtuk a gombokat,
hátha valaki még beesik – de ugye mivel „éppen nem volt
terjedés”, magunk maradtunk.
Mivel a siker úgymond tajt« volt, áttértünk 144,144 MHz-re, azaz az e célra kijelölt frekire. S láss csodát, ott már a legkisebb teljesítmények is elegendőnek bizonyultak a szép és olvasható átvitelhez. (Esetünkben három Watt.)
Nem győzzük eleget hangsúlyozni, mások helyett a Jó Isten sem képes rádiózni – azaz ha csak otthon ülsz és indokokat gyártasz a hallgatásra, nem lesz soha QSO-d. Ne feledd: aki akar, az az éterben „egy darab léccel” is képes feltűnni. Hozzátennénk persze rögvest, ahogy a többi, úgy ez a cikk sem váltja meg a világot – annak jelzésére viszont tökéletes, hogy az étermunka szép, hasznos és szórakoztató. Még akkor is, ha valamelyik versenyen egyetlen Feldhell kapcsolatod sem jön össze. Mivel hárman már elég jól ismerjük egymást, örömmel veszünk minden csatlakozót. Hívhatsz bennünket S22-őn (pipifaxosoknak V44, kezdőknek 145,550) FM-ben, vagy írhatsz villanylevelet, de ha azt szeretnéd, hatszáz Ohmon is fellelhetőek vagyunk. A híresztelésekkel szemben egyikünk sem eszik embert…
S ha esetleg éppen Szentendrén vagyunk, akkor a sokat emlegetett és szívügyünknek tekintett HTG-1-es gépet is bekapcsolhatjuk a kedvedért! Természetesen nem csak tíz méteren, hanem bárhol, ahol mennek a katonai lomhalmaink!
Rádiózzatok – persze ne csak Feldhellben, hanem mindenféle egyéb üzemmódban is!
73! (+Áfa)
HA5IKS Pisti, HA5SPA Péter és HA5CBM Miki