Sok kép, pár film és kevés magyarázó szöveg. Oka pedig ennek a módszernek annyi, hogy a fotók és a mikrómozik szerintünk magukért beszélnek. S még egy apróság: nem csak azok arcán játszott mosoly, akik kint jártak, hanem azokén is, akikkel beszéltünk. Rádiózni ugyanis kell! Akkor is ha jó a kedved, ha pedig rossz, akkor egyenesen életmentő lehet az éteri megjelenés. Nekünk efféle lomhalmok jutnak – de azért mint a mellékelt ábrák jelzik, ezeknek is szívből tudunk örülni. 🙂
A nyitóképen elöl HA7PTY Pityesz – hátul pedig HA7PC Karesz szemlélhető – utóbbi egyébként éppen a HTG-1-es Hellschreiber adó-vevőt nyüstöli. 🙂
HA7PTY Pityesz a páncélos fejfedőbe burkolta magát
HA7PC Karesznak Telegramm üzenete érkezett 🙂HA7PTY az R-123MT FM adó-vevővel vette föl a kapcsolatot HG7WMA Ádámmal Verőcéről. Az előtérben fölfedezhető és Pityesz által kezelt fura mikrofon és hangszóró együttes HG7WGP Pista alkotásaHA7PC Karesz a sikeres Feldhell összeköttetés után. A képen egy valóban igen rövidke, lényegre szorítkozó QSO papírszalagja látható. Egy tartalmasabb beszélgetés akár nyolc-tizenkét méter is lehet… 🙂 Hiába, no, ez egy fogyasztó jellegű üzemmód, ami a PC képernyőjén azért olcsóbban megúszható – viszont ennek nagyobb a varázsa! 🙂Ugyancsak HA7PC Karesz és az R-134 találkozása. Narrál: HA5CBM MikiUgyancsak Karesz Om, aki szemmel láthatóan kevéssé bánja, hogy nem a legújabb Yaesu FTDXCC-10.000MP MARK VIII. készülék került a kezei közé 🙂A polgári csatlakozós tankista sisakot tényleg ajándékba kaptam! 🙂
Kelly hősei – vol 1.
vol 2.
…és vol 3.
Nagyon fontos megjegyezni – s ezt nem győzzük hangsúlyozni – az állomáson lévő technika nem elavult. Még a muzeális HTG-1-sem az, mert bármilyen hülyén is hangzik (s sose legyen igaz), de akár azzal is lehet életet menteni, ha úgy hozza a sors. Persze tudjuk, nem ez a jelen és pláne nem a jövő, de ha kell, ott van és használható. Nekünk meg addig is jól jön, hogy népszerűsítsük vele Magyar Honvédséget, a rádiózás örömét, az értékmentés értelmét, hasznát és a barátság boldogságát és határtalanságát.
Pityesz a mikrofonnál – a túloldalon HA2MV Sanyi és HA5TBN Dani volt Tatáról
HA2MV Sanyi, akihez HA5TBN Dani gyorsan átugrott Bajról, hogy egy sikeres összeköttetést naplózhassunk a nyolcvan méteres amateur sávban USB (!) üzemmódban – lévén, az R-134 e mellett már csak a hagyományos Morse adásra képes. Hiába, no, ez egy katonai lomhalom. Viszont magyar és a miénk! 🙂
Pityesz, bal válla mögött pedig a HA5BDF Feri által a klubnak ajándékozott patika R-154-es Molibdén. A vevő kilencvennyolc kilogramm – tehát nem egy könnyű darab! 🙂 A fotó jobb alsó sarkában pedig a Külső D-2-es raktárból előkerült R-018 gyorsadó. Na, arról majd írunk egy külön cikket, mert az tényleg jelentős szenzáció. Keleten sem gyakori, nem hogy a Lajtán túl! Sőt, lehet, hogy hamarosan az éterben is lesz vele próba… 🙂
Laktanyai rádióamatőr klub amúgy nem sok létezik szerte a világban. Büszkék lehetünk arra, hogy ebből az egyik pont hazánkban lelhető föl. Az meg már csak hab a tortán, hogy efféle öreg lomhalmokkalis lehet onnét rádiózni. Mert ugye kit érdekel a Harris, ha ott áll az asztalon a Katran R-399 a panoráma adapterrel vagy valamelyik szovjet kémrádió.
Ez egy olyan lehetőség, amit nem lehet kihagyni. Értjük alatta a fejfedő felvételét, a fotót és a vigyort…
🙂
A képernyőmentést HG7WMA Ádámtól kaptuk – ő ezt látta abból, amit HA7PC Karesz gépelt Szentendrén, az Altiszti Akadémia rádióállomásán
Mára ennyi fért bele. Találkozzunk az éterben – ne csak lomhalmokkal, hanem civil rádiókkal is. De azért mindig jusson eszedbe: igazán nem az a lényeg, hogy mennyire modern készülékkel jelensz meg – hanem az, hogy megjelensz!
